Volt rá némi esély, hogy a törökök még beleállnak a makacskodásba, mi meg szélárnyékban domboríthatunk, mint akik a végsőkig kitartottak, majd surranópályán előttük gyakoroljuk a gesztust. De ez a hajó elment, amikor kiderült, hogy a Korán-égetés orosz provokáció volt, és a svédek bevállalták a terrorizmus (vagyis a kurd szélsőségesek) elleni keményebb fellépést, és voilà, szezám tárulj! De elfelejtettek külön szólni Szijjártóéknak, amikor hirtelenjében összepattintották a szavazást, a magyar kormány meg csak állt tátott szájjal a péniszesőben. Kínos ekkor összetrombitálni a rendkívüli ülést (ilyen hibát csak az ellenzék akar elkövetni), hogy beessünk elébük egy kackiás igennel, amelynek sportértéke már elenyésző lett volna.
Hogy mi volt ezzel az egésszel a cél, azon kívül, hogy lenyűgözzük Putyint – aki továbbra is telhetetlenül vágyik magyar barátocskái rajongására –, azt nem tudhatjuk pontosan. Sosem volt hihető érv, hogy a Fidesz-frakcióból többen aggasztónak tartják, hogy a vérliberális skandináv állam időnként kritizálja a jogállamisági állapotainkat. Ezzel nincsenek egyedül, még csak nem is ők a legfőbb kritikusaink. Persze már a finnekről szóló szavazást is tologatták, a véleménypluralitásáról híres párt képviselőinek aggályai velük szemben végül úgy eloszlottak, hogy végszóra egyetlen ellenszavazat sem érkezett. Ezek után a svédek még inkább joggal érezhették, hogy ez nettó szopatás a magyaroktól. Miután még csak nem is voltak konkrét feltételeink, amiket teljesíthettek volna, a kabinetnek is jóval nehezebb elengedni most a gumicsontot, amit bizonytalan ideig még szorongatnak olyan elemek, mint Kövér László. Aki szerint a svédeknek most már tényleg komolyan kéne venniük Magyarországot, mi ugyanis „nem vagyunk a csicskásai senkinek”. Márpedig az elmúlt időszakban szerinte olyan arroganciával és negligenciával viszonyultak hazánkhoz, hogy egyáltalán nem világos, tisztában vannak-e azzal, mit is jelent a szövetség. Gyengébbek és svédek kedvéért: a bizalomról szól. (Véletlenül sem arról, hogy saját katonai erőnk hiányában legyen, aki megvédi a seggünket, ha egy másik ország ránk támad, és hát mégiscsak a szomszédunkban zajlik egy háború.)
Kövér az Indexnek kifejtette, „elég volt abból, hogy a hazánk unatkozó politikusok olcsó játéka legyen”, és hogy „Magyarországba töröljék a sáros cipőjüket”. Mondhatni nincs előrelépés a szeptemberi retorikához képest, amikor a házelnök a Bayer Show-ban azzal házalt, hogy a svédek gyűlölik a saját hazájukat, már ezért nem biztos, hogy meg kéne szavazni a csatlakozásukat. Most még azt is hozzátette, rég túl lennénk ezen az egész cirkuszon, ha „Stoltenberg úr” (a NATO-főtitkár) feleannyi erőfeszítést fordított volna a svéd politikusok meggyőzésére, mint amennyi energiát abba fektetett, hogy nekünk üzengessen (mit üzengetett? Hogy jó lenne, ha most már Magyarország is megszavazná végre a svéd csatlakozást…). De miről is kell bárkinek a svédeket meggyőzni?
Ők már rég eldöntötték, hogy csatlakozni akarnak a globális katonai szervezethez, és akinek a cipőtalpát meg kellene nézni, leginkább is az, aki még mindig a füle botját se mozdítja, hogy most már akkor utolsóként letegye a köcsögdudát, miközben a citerazenekar már fél órája levonult mellőle.
Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy mégis Magyarországra jöhet a svéd miniszterelnök, akit Orbán Viktor hívott meg bizalomépítésre, de elsőre udvariatlanul kifarolt a találkozóból. Pedig elődje, a NATO-csatlakozást két éve elindító Magdalena Andersson személyesen megüzente neki, menjen el Budapestre, és igyon meg egy whiskeyt Orbán Viktorral. Óriási tévedés, abból újabb hatalmas diplomáciai botrány lesz, ha nem pálinkát iszik a miniszterelnökkel! Amúgy az irány jó, így kell a magyarokkal bizalmat építeni. Utána már tényleg csak a Fidesz-frakció meggyőzése marad hátra, ami, ha hihetünk Orbán Balázsnak, és szemet hunyunk 14 évnyi fegyelmezett együtt szavazás fölött, brutálisan kemény dió lesz. „Ez nem egy szavazógyár, itt komoly képviselők vannak” – állította a politikai igazgató rezzenéstelen arccal az ATV-ben, majd mindjárt Kocsi Mátét hozta fel példának mint autonóm személyiséget, aki ha kell, a miniszterelnökkel szemben is képviseli a frakció szempontjait. Szerencsére erre még sosem volt szükség, hiába pattogtatnánk a kukoricát. Továbbá ők csak szeretnék megkönnyíteni a svédek dolgát azzal, hogy további politikai konzultációt kérnek. Mi lenne, ha nehezíteni akarnák? Gyorsan megszavaznák a csatlakozást, és elfutnának?
A saját hülyeségétől persze nem lehet senkit se megóvni. Dél-Korea például hivatalos úton szólította fel polgárait, hogy ne egyenek sült, zöld, ízesített fogpiszkálót, ami egy új trend a neten, mert maguktól nincs annyi eszük, hogy ne egyék. Lásd még a Medián friss felmérését, mely szerint a magyarok többsége már nem akar kormányváltást, és egyre nő azok száma, akik szerint tök jól mennek itthon a dolgok. Ki kér fogpiszkálót? Friss, ropogós!
