- Bizonytalanság, megalázottság szégyenérzet – Izrael még nem tért magához a sokkból

 Az izraeliek lelki állapotát egyelőre a folytatódó harcok okozta bizonytalanság, az elszenvedett veszteségek miatti megalázottság és a kormány kudarca miatti szégyenérzet határozza meg – mondta lapunknak hétfőn reggel Politzer Krisztina, az Izraelinfótól. A helyi magyarok által működtetett független hírportál főszerkesztő-helyettese kiemelte, hogy az izraeli katonáknak még nem sikerült megtisztítaniuk a palesztin terroristáktól az összes települést a Gázai övezet menti déli országrészben, ahol a Gázát irányító Hamász fegyveresei szombat hajnalban öt helyen is behatoltak Izrael területére. – Amit most olvastam reggel, hogy Beér kibucnál (a Gázai övezet határától mintegy hat  kilométerre) még mindig sok a palesztin fegyveres. A hírportálok feltételezik, hogy ott végződik egy alagút, ahonnan előjönnek, mert másképpen elképzelhetetlen, hogy még mindig ennyi terrorista van Izrael területén, és még mindig van lőszerük.

A közlésről, hogy az izraeli hadsereg 110 ezer tartalékost vonultat fel a Gázai övezet határa mentén, Politzer Krisztina azt mondja, az ismerős családoktól mindenkit behívtak. – A huszonéves lányaim barátait is, a távolabbi családomban is minden húszon-harmincon túli fiatalt, aki behívható volt. Ez, a a rengeteg, több mint 700 halálos áldozat utáni sokk határozza meg a hangulatot, amelyet csak az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadások kövekezményéhez lehet hasonlítani. – Ebben a kicsi országban ez hatalmas sokk és megalázó helyzet. Szinte nincs olyan, akinek ne lenne rokona, ismerőse, szomszédja az áldozatok között. És mindenki arról beszél, hogy ez hogy történhetett meg, hogy létezik, hogy ide jutottunk, és ebből hogy lehet felállni. Mint mondja,

Közben tisztázza, hogy a megszállt Ciszjordániában nem csatlakoztak rá palesztin csoportok a Hamász által indított háborúhoz. –Tulajdonképpen ez is egy tragédia, hogy a kormány ott garázdálkodott az utóbbi hónapokban. Pontosan Ciszjordániába vitte át a katonaságot, és az egész (izraeli-palesztint) konfliktust is oda próbálták fókuszálni. A zsidó telepesek ott provokáltak már hónapok óta, a közvélemény is csak ezzel volt elfoglalva, és a területet irányító Palesztin Hatóság meggyengítésével állami szinten, miközben a Gázai övezetet irányító Hamásszal nem foglalkoztak." Számos katonai alakulat Ciszjordániában volt lekötve, óriási készültségben, hogy a vallásos zsidó telepesek palesztinellenes akcióit védjék és a keletkező feszültséget kezeljék - mondta.

A mostani tragédia pozitív oldala szerinte az, hogy rengeteg hír van arról, hogyan segítik egymást az izraeliek. – Ma én is felébresztettem a gyerekeket, akik két napja velem együtt csak a tévét nézték, mert tényleg teljesen magunkba vagyunk omolva. De már nagyon sok csoport szerveződik minden területen. Úgyhogy most itt Tel-Avivban mi is elmegyünk egy olyan helyre, ahol csomagolják, ami kell egyrészt a katonáknak, másrészt azoknak a tízezreknek, akiket a Gázai övezet körüli településekről evakuáltak különböző helyekre. Nagyon sok a segítség, éttermek és szállodák ingyen készítenek mindent, rengetegen adnak vért.

– Az emberek a tévékben keresik az eltűnt hozzátartozóikat, mert a kereskedelmi médiumok azok, akik elsőként meghallgatják őket. (...) És az állam helyett, amelyet olyan erősnek gondoltunk, nagyrészt civil csoportok szervezik azt, hogy ki hova menjenek lakni, hogy mit egyenek, a gyűjtéseket és a többi. Szavai szerint vasárnap estig nem kaptak semmiféle eligazítást a kormánytól. Egyetlen miniszter nem állt ki, Benjámin Netanjahu miniszterelnök se mondott semmi érdemlegeset.

– Most kiderült hogy az elmúlt 9 hónap kormányzati narratívájának, amely elsősorban az igazságügy reformja körüli harcokra összpontosított, semmi köze a valós helyzethez. Az országban arról beszéltünk, hogy a legfelsőbb bíróság egy elit szervezet-e, hogy Izraelben még mindig az askenázi zsidók vannak hatalmon, hogy a vallásos zsidók imádkozhassanak a köztéren elválasztva. És közben kiderült, hogy a háttérben a katonai vezetők hónapok óta könyörögtek a miniszterelnöknek, hogy foglalkozzon a biztonsági helyzettel. A legutolsó parlamenti szavazáson, amikor jóváhagyták azt igazságügyi reform törvényt, hogy ne lehessen kormányhatározatokat bírósági úton felülvizsgálni, a kneszet folyosóján a vezérkari főnök meg mások könyörögtek Netanjahunak, hogy ne fogadják el, hagyjanak fel ezzel a törekvésükkel, mert tragikusan megosztják az országot, de senki nem hallotta meg a szavukat. Nem az ő ajánlásaik szerint vitték az országot hónapokon keresztül a kormány nagyon szélsőséges miniszterei. "És hát minden onnan ered, hogy egy bűncselekménnyel vádolt miniszterelnökünk van.

Politzer Krisztina rémisztőnek tartja, hogy Netanjahu ígérete, miszerint hosszú háborút indítanak a Hamász teljes felszámolására, megfelel a közhangulatnak. – Mi egy elég baloldali, liberális család vagyunk. A gyerekeimet is így neveltem, de most tőlük is azt hallom vissza, hogy a földdel egyenlővé kell tenni a Gázai övezetet, de legalábbis arról beszélnek, hogy ezt nem lehet tovább így folytatni, hosszú távú, végső megoldást kell találni... És próbálom megmagyarázni nekik, hogy azért, mert nem tudtuk kivédeni ezt a támadást, és ez nagyon fáj, nem lehet az a válasz, hogy más ártatlan embereket emiatt le kell gyilkolni. Már 20 éve ebben vagyunk, hogy rakétatámadás van, megtorló akciók vannak utána, bombázunk, és tulajdonképpen nincs egy igazi megoldás, amely véget vetne ennek a konfliktusnak – mondja az Izraelinfo főszerkesztő-helyettese.

– Egy nappal a támadás után, vasárnap már kapta is a hívást a hadseregtől az unokám. Jardent is rögtön behívták az egyik támaszpontra. Ahogy jött a telefon, szinte azonnal indulnia kellett, épp, hogy csak össze tudta szedni a cuccait, már búcsúzott is. A felesége és ikergyermekei itt maradtak velünk – ezt már a Tel-Aviv külvárosában élő, idős magyar származású férfi meséli, akinek a szavaiból világossá válik, talán nincs is olyan család Izraelben, amelyet valamiképp ne érintenének a szombati támadások következményei. – Amikor legutóbb beszéltünk Jardennel, csak annyit árulhatott el, hogy az egysége még várakozik, de már az összecsapások közelében vannak. Nagyon féltjük és nagyon idegesek vagyunk.

Jarden holokauszttúlélő nagyapja – aki kérte, nevét ne írjuk le – hosszú évtizedekkel ezelőtt költözött Izraelbe, így már sok és sokféle támadást átélt, azt mondja: ez a helyzet más, mint a többi. Szerinte hozzá hasonlóan sokan azért aggódnak különösen, mert riasztó, hogy ennyi terrorista, ennyire szervezetten, izraeli rendszámú autók sokaságát használva, egy időben tudott támadni. A háborús mindennapokról azt mondja: – Alig mennek ki az emberek az utcára, noha kijárási tilalom csak a légiriadók alatt van érvényben, nem egész nap. Az iskolák bezártak, online oktatás van. Pontosabban az sem, a gyerekek online lelki támogatást kapnak, hogy átvészeljék ezt a nehéz pszichés helyzetet. A boltok ki vannak fosztva, sok ki sem nyitott.