Kim Dzsongun észak-koreai vezetőnek az orosz Távol-Keleten tett múlt heti látogatását óriási médiafigyelem kísérte, főként arra fókuszálva, hogy Oroszországnak az ukrajnai háborújához égető szüksége van utánpótlásra lőszerekből és tüzérségi lövedékekből, és emiatt bizonyosra vették, hogy Moszkva és Phenjan közt katonai megállapodások születnek. Az elemzésekből ugyanakkor kiviláglott, hogy e látogatás számos elmozdulást eredményezhet a nemzetközi viszonyokban.
Csoma Mózes Korea-kutató ennek kapcsán lapunknak felidézte, hogy 2017-ben teljes nemzetközi egységfront alakult ki Észak-Koreával szemben, Kína és Oroszország is megszavazta az ellene kidolgozott ENSZ-szankciókat, mert mindenkinek elege volt a phenjani rakétatesztekből, nukleáris kísérleti robbantásokból. Úgy tűnt, a phenjani rezsim teljes elszigeteltségbe kerül. Azóta viszont Oroszország számára hihetetlenül felértékelődött az észak-koreai rezsim politikai és katonai támogatásának ügye.
„Emellett az elmúlt 3-4 évben a világban egy új hidegháborús szembenállás van kialakulóban, és ennek megfelelően Kelet-Ázsiában is megerősödnek a klasszikus hidegháborús frontvonalak – az egyik oldalon Oroszország, Észak-Korea és Kína, míg a másikon az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán együttműködésének megerősödésével.”
Az észak-koreai rezsim a ’90-es évek óta Kína érdekszférájába tartozott, bár a putyini időszakban Moszkva is lojálisan viseltetett Phenjannal szemben. Ám az elmúlt 2-3 évben az orosz pozíciók rendkívül megerősödtek Phenjanban, Észak-Korea jelentősége – elsősorban az ukrajnai háború miatt – megnőtt Oroszország számára, „az észak-koreaiak pedig kihasználják ezt, szinte versenyeztetik egymással Moszkvát és Pekinget, ahogy arra a ’60-as, ’70-es évek időszakában is volt már példa”.
Az Oroszországnak szállított lőszerekért cserébe Kim Dzsongun anyagi természetű és nagyhatalmi, politikai támogatásra is számíthat. Az előbbibe tartozik a szakértő szerint a segélyként küldött orosz gabonaszállítmányok folytatólagos biztosítása. Energiahordozókra is szükségük van, mert Észak-Korea semmiféle szénhidrogén-lelőhellyel nem rendelkezik. Oroszországban emellett több ezer észak-koreai dolgozik állami közvetítéssel, ami valutabevételt jelent az országnak, holott az ENSZ határozatai tiltják az ilyen együttműködést a phenjani rezsimmel. Alekszandr Macegora phenjani orosz nagykövet pedig nemrég kijelentette, tárgyalnak arról, hogy az oroszok által annektált kelet-ukrajnai területekre vigyenek olcsó észak-koreai munkaerőt az újjáépítési munkákhoz.
Kim Dzsongun „bevásárlólistáján” nyilván szerepelnek katonai célú rakéta- és űrtechnológiák – nem véletlen, hogy Putyinnal a Vosztocsnij űrrepülőtéren találkoztak –, s az orosz elnök fel is ajánlotta, hogy segítenek műholdak pályára állításában Észak-Koreának, amely nemrég két kudarcot is elszenvedett e téren.
Emellett szeptember 8-án adtak át egy új dízel-elektromos tengeralattjárót Észak-Koreában, s az eseményen Kim kijelentette, a következő cél az, hogy nukleáris meghajtású tengeralattjárót tudjanak építeni. Ehhez is szükség van egy hosszú távú együttműködésre.
Vlagyimir Putyin: Moszkva és Phenjan erősíteni fogja bajtársiasságát a békéértCsoma Mózes egyetért azzal, hogy ez a közeledés beleillik a putyini rezsim azon ideológiai tételébe, hogy véget kell vetni az egypólusú világrendnek, az Egyesült Államok és szövetségesei dominanciájának, s ennek érdekében úgymond széles nemzetközi összefogást kell kialakítani. „Ám ha Oroszország tényleg egy ilyen stratégiai együttműködésre törekszik – Kínával, Indiával és Brazíliával, továbbá 4-5-6 olyan periférikus országgal, mint Észak-Korea, Szíria, Kuba és Venezuela –, egy ilyen csoportosulásban nyilván Pekingé lenne a vezető szerep, és Moszkva csak másodhegedűs lehetne. Ez pedig híven tükrözi az ukrajnai háborúban és a nyugati szankciók nyomása alatt meggyengült Oroszország jelenlegi állapotát.”
„Még egy nagyon fontos dolgot kell megemlíteni annak kapcsán, hogy Észak-Korea mit szeretne elérni Oroszországtól” – hangsúlyozza Csoma Mózes. Amióta Phenjan 2006-ban végrehajtotta első föld alatti kísérleti atomrobbantását, Kína többször leszögezte, hogy nem fogja Észak-Koreát elismerni nukleáris hatalomként, s hogy egy atomfegyverek nélküli Koreai-félszigetben érdekelt.
„Ugyanakkor Moszkva és Phenjan összeborulása azt is eredményezheti – és én ezt tartom nagyon aggasztó dolognak –, hogy az ENSZ BT-tag Oroszország elismeri Észak-Koreát atomhatalomként. Ezt a helyzetet pedig a nemzetközi közösség már nem tudná visszafordítani”
– mutat rá.
A volt szöuli magyar nagykövet szerint természetes, hogy a kirajzolódó orosz-észak-koreai együttműködés aggasztó fejlemény az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán számára, és szembemegy az ENSZ BT határozataival, amelyek tiltják bármiféle fegyverkereskedelmi ügylet kötését Észak-Koreával. „A nemzetközi közösség, illetve az Egyesült Államok és szövetségesei kezében azonban nincs olyan eszköz, amivel megakadályozhatnának ilyen szállításokat, mivel Oroszország és Észak-Korea határos egymással egy rövid, 17 kilométeres szakaszon.” Az amerikaiak már 2022 második felében közöltek olyan műholdfelvételeket, amelyek szerintük arról árulkodtak, hogy a közös határon muníciót szállító tehervonatok haladnak át Oroszországba.
Ami a Phenjan és Washington közti viszonyt illeti, itt a volt szöuli nagykövet szerint aligha lesz fordulat. Felidézi, hogy Kim Dzsongun 2018–19-ben, a Trump-adminisztráció idején elérte – amit sem nagyapjának, Kim Ir Szennek, sem apjának Kim Dzsongilnek nem sikerült –, hogy Dél-Korea mellőzésével közvetlenül tárgyalhasson a hivatalban lévő amerikai elnökkel. Donald Trumppal tartott második, hanoi találkozójuk azonban zsákutcába vezetett: az amerikaiak azt mondták, hogy amíg Phenjan nem kezdi meg nukleáris programjának felszámolását, addig nem lehet szó az ellene hozott szankciók feloldásáról, az észak-koreaiak viszont ez utóbbit szabták a nukleáris tárgyalások előfeltételül.
Kim Dzsong Un és Vlagyimir Putyin levélváltása összekovácsolódott országaiknak az imperialisták ellen vívott harcáról, a jólétről és a világbékérőlEgyértelmű, hogy az észak-koreaiak egyetlen ütőkártyája a nukleáris kapacitásuk, erről nem fognak lemondani, az Egyesült Államok ugyanakkor soha nem fogja elfogadni őket atomhatalomként. „Orosz részről viszont ez bekövetkezhet, különösen hogy a putyini rezsim az Ukrajna elleni invázióval ennyire kétségbeejtő helyzetbe kormányozta Oroszországot.”
Kim oroszországi látogatásának témája előkerülhet az ENSZ-közgyűlés héten megnyílt 78. ülésszakán, és a Peking által kezdett intenzív diplomáciai kampányban is. „A lényeg azonban az, hogy a kelet-ázsiai térségben a klasszikus hidegháborús frontok alakultak ki újra. Azzal a különbséggel, hogy az Egyesült Államoknak az elmúlt másfél évben sikerült új fejezetet nyitnia Dél-Korea és Japán történelmi sérelmek miatt feszült viszonyában, így szorosabbra fűzheti kapcsolatait kelet-ázsiai szövetségeseivel”, és az elmúlt hónapokban már közös haditengerészeti gyakorlatokra is sort is kerítettek. Ennek ellenpárjaként viszont Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter azt javasolta július végén Phenjanban, hogy Észak-Korea, Kína és Oroszország tartson közös flottagyakorlatokat.
„Szóval, itt állunk az új hidegháború kellős közepén.”
Megfordítják-e a háború menetét Phenjan lőszerei?
Amerikai tisztviselők mindenekelőtt fegyverüzletek megkötését valószínűsítették Kim Dzsong Un észak-koreai vezető és Vlagyimir Putyin elnök múlt heti találkozója kapcsán, annak ellenére, hogy a Kreml szóvivője kijelentette, Kim oroszországi útjának tervei között nem szerepelt ilyesmi.
A Reutersnak nyilatkozó katonai elemzők a napokban úgy vélték, ha Phenjan tüzérségi lövedékeket és más fegyvereket szállít Oroszország ukrajnai háborújához, az segíthet feltölteni a Kreml erőinek fogyatkozó készleteit, de nem valószínű, hogy megváltoztatná a konfliktus menetét. Rámutattak, hogy az észak-koreai lőszerek és rakéták kompatibilisek a szovjet korszakban gyártott fegyverekkel. Amortizációjuk mértéke azonban kérdéseket vet fel – vélekedett Joseph Dempsey, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének védelmi kutatója.
„Bár az ilyen készletekhez való hozzáférés meghosszabbíthatja a konfliktust, nem valószínű, hogy megváltoztatja a kimenetelét”
– tette hozzá.
Mind Ukrajna, mind Oroszország hatalmas mennyiségű lövedéket használt el, és a világ minden tájáról szövetségeseket és partnereket keresnek, hogy feltöltsék készleteiket. Oroszország tavaly 10-11 millió lövedéket lőtt ki Ukrajnában – becsülte pénteken egy nyugati tisztviselő.
Az Egyesült Államok által Ukrajnának biztosított lőszerek között vannak fejlett képességekkel rendelkezők, mint az Excalibur, amely GPS-vezérléssel mindössze 3 méteres eltéréssel képes célba találni akár 40 kilométerről is. Észak-Korea készletei nem képviselnek ilyen színvonalat, rövid távon mégis jelentősen növelhetik Oroszország képességeit, az észak-koreai gyártósorok pedig hosszabb távon is segíthetnek – mondta Siemon Wezeman, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet munkatársa. A Fehér Ház szerint Oroszország „szó szerint több millió” tüzérségi lövedéket és rakétát akar vásárolni Észak-Koreától.
A kérdés ráirányította a figyelmet Ukrajna lőszerhiányára és nyugati szövetségeseinek riasztóan alacsony gyártási kapacitásaira is. Roman Kosztenko, az ukrán parlament védelmi bizottságának titkára a New Voice rádiónak adott interjújában szeptember 17-én összevetette az Egyesült Államok és Oroszország ipari kapacitását a tüzérségi lövedékek gyártásában. „Különböző jelentések szerint Oroszország újraindította (a gyártást), és évente akár kétmillió lőszert is képes előállítani; ez nagyon sok” – mondta. A képviselő megjegyezte, hogy az Egyesült Államok nemrég azt mondta, hogy 2025-re havi 100 ezer lövedék előállítását tervezi.
„Az oroszok már most is képesek erre, ... és ez nagy probléma számunkra, mert Európa és az Egyesült Államok nem áll készen arra, hogy ilyen mennyiségű lőszert állítson elő” – mondta. Kosztenko azt is megjegyezte, hogy a nyugati szankciók ellenére Oroszország vissza tudta állítani a háború előtti termelési szintjét a Kalibr, Kinzhal és Kh-55 rakéták tekintetében, sőt, meg is haladta azt.
„A szankciók működnek, de gyengén: Oroszország harmadik feleken, harmadik országokon keresztül, a különleges szolgálataikon keresztül hozzájuthat ezekhez a konkrét cikkekhez, ez nem jelent számukra problémát”
– vélekedett a képviselő.
„Ez egy erőforrásban gazdag ország. Fegyverzetük technológiailag nem olyan fejlett, mint a partnereinké. De mégis hatékonyan háborúznak velük. Mindenki azt várta, hogy a háború high-tech lesz, csak rakétákkal, drónokkal, távirányított tankokkal. De kiderült, hogy nem sokban különbözik a második világháborútól – csak nagyobb kaliberű, pusztítóbb fegyverek vannak, de a módszerek nagyrészt ugyanazok” – vélekedett.
Kreml: nincsenek megállapodások Oroszország és Észak-Korea közöttVlagyimir Putyin és Csipkerózsika után Kim Dzsong Un elhagyta Oroszországot