- Felejtés ellen (Markó Béla: Már nem közös)

Markó Béla szépirodalmat évekig nem írt. Ez egy mondat. Hosszú időre felhagyott a versírással. A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) kulcsfigurája, majd szenátor, 2009-től 2012-ig a román kormány miniszterelnök-helyettese, a politikai élet aktív résztvevője. Markó Béla elmúlt években keletkezett, egymás után kiadott mindegyik verseskötete megújult perspektíva, fontos állomás mentén akkumulálódott. Ez egy másik mondat. Szeretjük ezt az utóbbi mondatot. Frissen megjelent, Már nem közös. Versek 2021–2022 című könyvében a szerző folytatja a makacs ragaszkodást múlthoz, családhoz, történelemhez és történetekhez, tüzetesen (át)vizsgált a kedvenc téma, az idő.
A köztudatban Markó neve hosszú ideig egy politikus neve volt. Ez nem becsmérlő utalás, miszerint lekicsinyelnénk a politikust, szemben a költővel. Nem szállnánk vitába azzal a markáns megállapítással, hogy minden politikus vitathatatlan érdemeket szerzett, maradandót alkotott. Idén nem ez az elsődleges. Kiskőröstől Öcsödig bezárólag minden magyar anyanyelvű állampolgár tisztában van vele, hogy 2023-ban Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepeljük.
A költészet erősebb és fontosabb most, mint a politikum. Persze a jó költészet közügy. Mindenkinek köze van hozzá.
A Markó-kötet tömbösített, hömpölygő verseiben a mondat (ön)magáért felel. Önmagára kérdez rá. Felelőssége van. Megszűnt világok történeteivel foglalkozik. Merész. Mintha lerombolt, a föld színéről eltüntetett városokban használt írásjel akkurátus megfejtése menne végbe a szövegekben. Kódfejtés. A múlt ajtaján zár van. Hét lakat alatt őrzött esemény. A történelem. Egy mikrotörténet történelme. Volt egyszer egy Románia. Volt egyszer egy Ceaușescu. Utóbbi manapság nincs. Sokan élnek azok közül, akikben helyet talált ez a nincs. Akiknek az élettörténete, a családsorsa e nincs origója körül formálódott.
„Falusi történet ez, fogalmam sincs, / hogy versbe valók-e még ezek a szavak. / Lajtorja. Vasvilla. Forgószél. Csűr. Jászol. / Megfelelő szókincs-e ez? Kincs-e?” Elhasználódott, felejtésre ítélt szavak hordozói vagyunk. Felejtéshordozók. A kikopott szavakkal együtt szűnik-e meg az emberi élet? Egy ember élete? Ez az ellenállást tanúsító rákérdezés a felejtéssel veszi fel a versenyt. Marmeládé. Anya. Gyerekkor. „a suhogást, zizegést, zúgást vagy zengést / valószínűleg elfelejtettem.” A felnőttkor kiterjedése nagy. A gyermekkoré nagyobb.
A múltból megérkezünk a jelenbe. A fogható valóságba. Valóban van fogása? Ez a valóság fogható? Öregedés, járvány, háború fogságába esett a valóság. Nincs kijárat. Versek a köztes állapotokról. Közállapotokról. A költészet, szavak és mondatok mikéntjéről. A test tartósságáról, a lélek és a szerelem halhatatlanságáról. „Annak van értelme csupán, ami romlandó.”
Verseiben Markó bámulatosan nyúl a hétköznap(iság) gyönyöréhez, fedezi fel a maradandót. A legegyszerűbb dolgokra csodálkozik rá. Egy kert, egy virág, egy készülődés, egy utazás. Bármelyikünk tapasztalata. Nyelvileg nem tolakodó, nem követelőző, nem a nyelvi bravúr a varázsszer. A nagyon erős figyelem és észlelés közé fogott világ ragad magával. Hogy bármit teszünk, bármit nézünk, annak története van. Hogy ezekben a történésekben ott van a megismételhetetlenség. Markó ünneppé tette a nézést.
Ezekben a versekben kitör a háború. A Határ­átlépés, A közhely grammatikája, A háború áldozatai, a Tömegsír című négy szöveg pontos tudósítás, látlelet; a Honvágy című remekmű. A könyv legjobb darabja, az elmúlt évek egyik legjobb magyarul írt verse. „Hol vannak az oroszlánok, kérdik most az / ott maradt odesszai gyermekek a fülsiketítő / csendben, amikor éppen nincsen légiriadó. / Hol vannak az odesszai gyermekek, kérdik / az ukrán oroszlánok a marosvásárhelyi / állatkertben, mert ők talán megérzik, / hogy más a szaguk a magyar és román gyermekeknek.” Felejthetetlen vers, mint a háború. (Kalligram, 2023. 192 o.)