– Helytelen volt belemenni az adok-kapokba. Azt sem hittem volna, hogy Kovács Szabina kimásolja a magánemberként folytatott beszélgetést és körbeviszi a sajtóban. Nagyon felhúzott a „fidkány” szó rendszeres használata. Metaforaként ködösítik, de a metafora nem ez. Amit még tanultam az ügyből, hogy egy komment bejárhatja a sajtót, főleg kampányban nagyon észnél kell majd lenni – nyilatkozta lapunknak Cseri Tamás hódmezővásárhelyi tanár, fideszes önkormányzati képviselő.
Ő és Kovács Szabina – aki szintén tanár és a Pedagógus Szakszervezet megyei küldöttje – a napokban egy közös ismerősük Facebook-oldalán kommentekben esett egymásnak. „Remélem annyi haszna legalább lesz a státusztörvénynek, hogy a hozzád hasonlók eltakarodnak a pályáról.” Cserinek ezt a mondatát Kovács fenyegetésként értékelte, közzé tette számos felületen, a történet Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő közösségi oldalán is helyt kapott. A szócsata során Kovács sem maradt adós, többek között a „fidkány” szóval írta le kollégáját.
Cseri – mint lapunknak mondta – megbánta, amit írt, Kovács szerint viszont nem sértő az általa használt szó.
– Cseri Tamás mondata azt vetíti előre, mi vár a kritikusan gondolkodókra, ha bevezetik a státusztörvényt – fogalmazott lapunknak Kovács Szabina, aki szerint a fideszesek elveszítették a kontrollt, úgy érzik, mindent megtehetnek. A pedagógus leszögezte, hogy a hétköznapokon és legfőképp a munkája során nem használ keresetlen szavakat, a kommentcsatába pedig azért ment bele, mert felháborította, hogy Cseri kioktatóan, fegyelmezően nyilvánult meg vele szemben. – Bár Cseri Tamásnak velem szemben a trágárság a legfőbb kifogása, elég Bayer Zsolt minősíthetetlen szóhasználatára gondolni. A nyelvünk gazdag, rugalmas, szerintem a „fidkány” kifejezés nem trágár, mindössze egy mozaikszó. Hogy erre ki mit asszociál, akár patkányt, azzal nekem nincs tennivalóm.
De említhetném a fideszes szókészletből a „libsi”, a „gyurcsótány”, vagy a város polgármesterére, Márki-Zay Péterre használt „maki” szavakat – foglalta össze.
Cseri hangsúlyozta: a tőle idézett mondat nem fenyegetés, már csak azért sem, mert nincs arra ráhatása, kit honnan bocsássanak el. Arra célzott, érvelt, ami köztudott: számos pedagógus munkakönyve letétben van azért, hogy ha életbe lép a státusztörvény, azonnal felmondjon. Kovács szerint nem a Fidesz miatt durvult el a közbeszéd, ennek felelőse az ő értelmezésében Márki-Zay. Mint mondta, a két tábor közti sértegetés terén a jövő évi választásig lejtmenetre számít.
Újra meghátrált az Orbán-kormány, már nem akarja röghöz kötni a pedagógusokat– Nem csodálkozom a jelenségen. Az internet viszonylag intim szférának tűnik, nagyobb szabadságot enged meg a kommentelőknek – mondta lapunknak Síklaki István szociálpszichológus. A már említett Bayer Zsoltot is említve hozzátette,
a kormányzati politikának, így a Fidesznek központi eleme a provokálás, ez már Orbán Viktor miniszterelnök liberális korszakára is jellemző volt.
A dehumanizáló, vagy lealacsonyító kifejezésekről, mint a „libsi”, a „fidkány” a szakértő úgy vélekedett: a náci és a bolsevik propaganda alapvető eszköze volt a címkézés, egymás gyalázása. – Az internet alapvetően jó szándékú emberekből is kihozhatja „a sötét oldalt”, hiszen ha az ember csak a képernyővel van szemben, szubjektív élménye a rejtőzködés – vélekedett Síklaki. A verbális abúzus ellen nehéz védekezni – folytatta a szakértő –, a legjobb talán, ha nem reagál az ember. – Ugyanabban a stílusban visszaszólni biztos nem jó megoldás, mert így óhatatlanul a vesztes pozíciójába kerül az, akit provokálnak – összegzett Síklaki István, aki a választásig a hódmezővásárhelyi kommentháborúnál is durvább jelentekre számít.
Státusztörvény: Engedmények vannak, elmozdulás nincs
A státusztörvényről lapunk többször írt: a kormány kisebb engedményeteket már tett, például már nem ellenőriznék a tanárok saját, otthoni számítógépeit, ám az érdekképviseletek szerint lényegi elmozdulás továbbra sincs. Az egyik vitás pont a pedagógusok „átvezénylésének” kérdése, a tervezetben ugyanis az szerepel, hogy a munkáltatók, mint például a tankerületi központok, bármikor, tetszőlegesen megváltoztathatják a munkavégzés helyét, vagyis átirányíthatnak egy pedagógust egy másik intézménybe dolgozni. Erre most csak közös megegyezéssel van lehetőség, amit megszüntetnének. Nem változtatnának ugyanakkor például a tanárok kötelező óraszámain (ettől még a heti munkaidőt, ami nem csak a tanórák megtartásából áll, jelentősen növelhetik), és azt sem garantálnák törvényben, hogy egyeztetni kelljen a szakszervezetekkel, amíg a tagságuk nem fedi le a pedagógusok legalább tíz százalékát.
