Ritkán hall olyat az ember, hogy a diákok sütés-főzés révén tanulnak természetismeretet, márpedig Szabó Krisztián blogger-tanító óráin éppen ez a helyzet. Mi is meggyőződtünk erről, amikor ellátogattunk a győri Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolába, ahol a 2.b osztály diákjai pillangót és vízi világot ábrázoló szendvicset készítettek. Először formázóval kivágták a mintákat, majd a vajkrémet elkeverve ételfestékkel színt adtak a „fogásoknak”, melyeket növényekkel díszítettek.
Játszva tanulni
Amikor az óra után leülök Krisztiánnal beszélgetni, hamar kiderül, hogy ezeknél az ételeknél jóval bonyolultabbakat is készítettek már: a tanító a terembe olykor az elektromos sütőjét is behozza, melyben főztek már lekvárt, a tankonyhán pedig piskótát dobtak össze. A tanító-blogger havonta tart ilyen foglalkozásokat, melyeket éppúgy a természetismeret című tantárgy részének tart akár a kötelező tananyagot. Egy konyhai feladat pedig a matematikai tudást is megalapozhatja, hisz egy sütésnél pontosan kell kimérni a hozzávalókat. Krisztián tervezi is, hogy a jövőben kiad egy gasztropedagógiai könyvet, melyben tudományos szempontból akarja alátámasztani, hogy a sütés, főzés segíthet az oktatásban.
Az órai anyag pedig a szülőkre is hatással lehet. Egy alkalommal például ibolyaszörpöt készítettek a gyerekekkel, akik közül többen kérték a szüleiket, hogy olyat otthon is készítsenek. – Az önellátásra már óvodás kortól lehet nevelni a gyerekeket, így korán természetessé válik számukra, hogy bizonyos ételeket, italokat otthon is elkészíthetnek – véli a tanító.
Meglelni a módszert
– Már a kezdetekben eldőlt, hogy tanító leszek. Ebben a nagyszerű tanáraim inspiráltak, akik a személyiségük és a tudásuk révén meggyőztek arról, hogy érdemes ezt a szakmát választanom. Így már fiatalon eldöntöttem, hogy amikor felnövök, a gyerekeknek én is olyan tudást szeretnék átadni, amit talán tőlem hallanak először – mondja Krisztián, aki utóbbi érzést nap mint nap megéli. Abban hisz, hogy a tudást tapasztalati úton érdemes átadni, hogy a diákok hallás, tapintás, szaglás és ízlelés révén ismerjék meg a tananyagot. – Ha a tanulásba bevonjuk az érzékszerveket, akkor az ismeretek sokkal inkább megmaradnak, a gyerekeknek pedig még közösségi élményben is lesz részük, melyre évekkel később visszaemlékezhetnek.
Krisztián a módszerét 2012-ben, az egyetem alatt kezdte el kidolgozni. Az elméleti háttérben az egyik tanára, Kövecsesné dr. Gősi Viktória segített neki, míg a megvalósításban egy másik oktató, Pongráczné Gaál Elvira biztosította a helyet a hallgató szülőfalujában, Győrságban. Itt egy iskolában Krisztián ötven gyerekkel kezdte el modellezni a rendhagyó tanóráit, majd megvizsgálta, melyik metódus működik és melyik nem. Három év után a tapasztalatait előadta a XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián, melyen második helyezést ért el a Környezeti Nevelés – Fenntarthatóság-pedagógia című tagozaton. A módszert ezután Győrben is elkezdte modellezni, idővel pedig más magyar óvodák és iskolák is átvették azt – jelenleg egy szlovák és egy horvát intézmény próbálja ki. Módszerével sokaknak segít, nem hiába lett a Kárpát-medence legkiválóbb tehetségeit bemutató Highlights of Hungary közönségszavazásán a hetedik helyezett.
– A célom az, hogy minél több iskola átvegye a tanításomat, ezért egy könyvet is kiadtam a legfőbb gondolatokról – mondja, és közben mutatja a 2021-ben megjelent Álomerdő című kötetét, melyben a természetismeret, a néprajz, a gasztronómia és a művészet világába enged betekintést. Mindezek átadása egy pedagógustól persze intenzív munkát igényel, ezért Krisztián szerint nem kell mind a négy területre fókuszálni, elég csupán egyet kiemelni. Ő például a természetismeretet választotta, de mellette néprajzi tudással is szolgál, a gyerekeknek például bemutatta, milyen a kalákamunka, vagyis morzsoltak már kukoricát és szüreteltek is: az iskola udvarán edényekben taposták ki a mustot.
– Azért fontosak ezek a közösségi feladatok, hogy a fiatalok megtanulják, hogy régen mekkora hagyománya volt a kölcsönösségi és szívességi alapon végzett munkának – mondja a tanító. A gyakorlatok alatt a gyerekek pedig beszélgetnek egymással és a tanárral, amire sokaknak szükségük van, hisz többen túl hamar jutnak hozzá első mobiltelefonjukhoz, így azon lógva nem feltétlenül tudják fejleszteni a szociális készségeiket.
Házikert az erkélyen
– Mivel városi környezetben tanítok, figyelembe veszem, hogy az itt élő emberek nem rendelkeznek földterülettel. A gyerekeknek ezért a kertészkedést is kis helyen mutatom meg – mondja a pedagógus, hozzátéve, az édesburgonya palántát például a balkonon, a teraszon, de még a konyhaablakban is lehet nevelni. – Fontos, hogy a közvetlen környezetünkben is legyen ehető virág és vadnövény, hisz ezek sok rostot, nyomelemet, vitamint tartalmaznak, melyek az immunrendszert is erősítik – sorolja a tanító, kiemelve, a legegészségesebb táplálék mindig az, amit magunk termesztünk.
A házikert gondozása pedig segít lelassulni, hisz a virágládák vagy a magaságyás gondozása közben aktívan pihenhetünk, a gyerekek pedig megtanulhatják, hogy a munka örömöt is okozhat – arról nem beszélve, hogy az otthon megtermelt zöldségnek más lesz az íze, mint a boltinak.
Krisztián az osztályteremben ezért mikrozöldeket is termeszt: az ablak melletti polcon műanyag flakonokban és tálcákban csíráztat borsót, búzát, retekmagot, ami később a tízórai szendvicsre vagy az uzsonnára kerül. Emellett a hulladékmentes főzést is megtanítja: munka közben próbál mindent felhasználni, így a szárított zsemléből morzsát, a megmaradt húsból és zöldségből salátát készít. Ráadásként a környezet megóvására is tanít: a diákokkal tervezett már textiltáskát, hogy azzal menjenek a boltba vásárolni, az udvaron pedig figyelmezteti őket a rovarok és a madarak védelmére. Vagyis épít nekik madáretetőt, -itatót és odúkat, míg az ízeltlábúaknak konzervekből csinál „rovarhotelt”.
– Ezek a feladatok segítenek fókuszálni a fiataloknak, akiknek a figyelme manapság nagyon szétszóródik, hisz ők már tablettel és mobiltelefonnal a kezükben nőnek fel – mondja a tanító. Az órákon persze ő is használja a digitális táblát, amikor egy-egy biológiai példát szemléltet, de mindig ügyel arra, hogy olyat is tanítson, ami a mai gyerekeknek már élményszámba megy.
