Az Európai Unió Tanácsa – a szakminiszteri grémium Szijjártó Péterrel – az orosz agresszió kezdete óta támogatja az ukrán fegyveres erőket abban, hogy képesek legyenek ellenállni, és megvédeni az ország területi integritását, szuverenitását és a civil lakosságot. A megszállás 2022. február 24-i kezdete után két hónappal már kétmilliárd euróra emelték az európai békekeret összegét.
Ez az a forrás, ahonnan a közvetlen uniós védelmi képességeken túlmutató kiadásokat finanszírozhatja a közösség. „Az EU és tagállamai elkötelezettek a finanszírozás folytatása mellett. A háború kezdete óta segítséget nyújtunk, és ebben kitartunk a végsőkig” – mondta akkor Josep Borrell, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.
Mindenki egyért
Egy évvel a háború kezdete után, történetében először, fegyverszállításról döntött az Európai Unió, éspedig 500 millió euró értékben, aminek tizedét orvosi felszerelésekre, a fennmaradó részét fegyverre és lőszerre költik. Volt tehát fejlődéstörténet abban, ahogy az EU eljutott a védelmi képesség fokozásától az emberélet kioltására alkalmas fegyverek szállításáig. Eközben a tagállamok egyenként is lépegettek előre az elszántságban, attól függően, kit hová helyezett a viszonyulása a Putyin illiberális hódító politikáját mutató térképen. A lengyelek és a közös NATO–orosz határon lévő balti államok szembenállása percig sem volt kérdés, az EU hangját meghatározó német megítélés azonban csak lassan jutott el a tankok szállításáig.
Az uniós álláspont fejlődését erőteljesen meghatározta Németország hozzáállásának megváltozása
– állítja Takácsy Dorka Oroszország-szakértő. – Hajlandóvá váltak harckocsikat szállítani Ukrajnának, és ez komoly hatást gyakorolt az összuniós álláspontra is. A békekeretet mint költségvetésen kívüli pénzügyi eszközt a 2021–2027-es időszakra ötmilliárd euróval töltötték föl, és ennek tíz százalékát fordítják most a fegyverszállításra. Bizonyos médiafogyasztók számára talán érdekes lehet, hogy ebben a fegyverszállítási programban Magyarország is részt vesz. Csak Dánia kivétel, amely már az EU-csatlakozásakor jelezte, hogy bizonyos együttműködésekben nem vesz részt.
Az uniós döntést hatalmas jelentőségűnek tartja a szakértő. Eddig ugyanis még soha nem fordult elő, hogy a közösség támadó műveletekre alkalmas, halált okozni képes fegyvereket szállítson. További pénzügyi eszközök előkészítése is folyik. A védelmi miniszterek a múlt héten beszéltek erről Stockholmban, elfogadás márciusban várható. A tagállamok egymilliárd euró értékben kapnának pénzügyi ösztönzőket arra, hogy a saját készleteikből küldjenek fegyvert és lőszert Ukrajnának. A magyar kormány vonakodik.
Mennek a nyugati harckocsik Ukrajnába, csak az a kérdés, hogy csinálnak nyarat a tavaszi sártengerbőlEgy volt brit parancsnok szerint Ukrajnának harci repülőgépeket is kellene adni, de a nyugati szövetségesek egyelőre nem engednek a kijevi kérésnek– Kijev támogatásának most is feltételei voltak az EU részéről – mondja Feledy Botond külpolitikai szakértő. – Lényegében úgy képzeljük el, mint a Covid utáni uniós RRF helyreállítási programot. Bizonyos feltételeket teljesítenie kell az ukrán államigazgatásnak még e háborús körülmények közt is, míg az újjáépítésben még erősebben érvényesülhet a logika. A Multi-Donor koordinációs platform (a nemzetközi adományozásokat összehangoló alap) is Brüsszelben kapott helyet.
Feledy Botond azt mondja: az Európai Unió tagállamai számos válságot kezeltek már, de a háború ezek közül is kiemelkedik. – Nemcsak brutalitása miatt, hanem azért is, mert a tagállamok magukat meghazudtoló gyorsasággal kezdtek el reagálni. Ez érintette az ukrán menekültek befogadásának jogi kereteit, az első fegyverszállítás támogatását és az első szankciós csomagot is, amelyet kilenc további követett. Ez példátlan az EU történetében, ahogy maga a háború is. A gyors reagálás érthető, hiszen a keleti határon egy akkora konvencionális háború indult el, amelyet 1945 óta nem látott európai föld. Ezt pedig az a Kreml határozta el, amellyel addig az unió tagjai és intézményei is igyekeztek jó kapcsolatot ápolni, annak ellenére, hogy 2014-es krími annexió óta világosan látható volt az orosz agresszió térnyerése – mondja a külpolitikai szakértő, aki a Partizán Heti Feledy című hírlevelében is rendszeres hátteret ad a történésekről.
Mindeközben az EU lassúsága is tetten érhető szerinte, éspedig az orosz penetráció kigyomlálásában. Még 2022 decemberében is távolítottak el orosz kémet a német felderítési hivatalból, ahogy olyan politikusok küzdenek a Putyin-barát múltjukkal, mint az Orbán-ikon volt belügyminiszter, Matteo Salvini. A gazdasági befolyásszerzés és stratégiai korrupció eszközeit felváltva alkalmazó orosz energiadiplomáciának két évtizede volt megvetni a lábát az EU határain belül, aminek a feltárásán még most is dolgoznak az unióban.
Etikátlan békekövetelés
Josep Borrell február végén úgy fogalmazott: Oroszország csapatokat von össze a fronton, 350 000 orosz katonát. „Ez majdnem kétszer annyi, mint amennyi ott volt a háború elején. Folytatnunk kell erős, megingathatatlan támogatásunkat Ukrajnának addig, amíg nem győznek” – szögezte le a külügyi főképviselő, eloszlatva minden kételyt, amit különösen a magyar kormány hangzatos különvéleménye táplál a tűzszünetről és az azonnali béketárgyalásokról.
Funkcionáló, tartós békére Takácsy Dorka kizárólag akkor látna esélyt, ha Ukrajna megnyerné a háborút. – Az ukránoknak nyilván joguk van megvédeni magukat, másrészt
ki hinne Oroszországnak, ha akár szerződéses formában garantálna is valamit?
Látjuk, mi történt a Budapest-memorandumokkal, amelyekben Oroszország elismerte és garantálta Ukrajna szuverenitását és területi integritásának megőrzését. Látjuk, mit eredményezett az „orosz felszabadítás” a megszállt területeken, Irpinyben, Bucsában. A bizalom elveszett.
A béke tehát jelenleg esélytelen a szakértő szerint. A béketárgyalásokat meg szokta előzni a tűzszünet, ami szintén nem valószínű. – Ukrajna perspektivikusan jobban áll, hiszen beígértek neki fegyverszállítmányokat és hatalmas nyugati segélyeket, így a részéről nem lenne észszerű a fegyverszünet kezdeményezése. Oroszország sem tervez ilyesmit. A fegyverszünet mint a békéhez vezető út nulladik lépése is rendkívül távoli, elérhetetlennek tűnő állapot e pillanatban. Ezt követhetné a politikai szintű rendezés. Ehhez minimális egyezés kellene a felek elérhetőnek vélt céljai között. Jelenleg ilyen egyezés nincs, ezért a béke jelenleg elérhetetlen délibáb. Ha nem érkeznének nyugati fegyverek, akkor Oroszország vélhetően gyorsan győzne, de ez Európa és Magyarország számára is hatalmas hiba, és egy rendkívül kedvezőtlen forgatókönyve lenne – mondja Takácsy Dorka, az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) munkatársa.
A magyar kormány külön utas kommunikációjáról azt gondolja, hogy a szövetségi rendszerből kibeszélni és gyengíteni azt a retorika eszközeivel, erősen disztingváltan fogalmazva, nem egy követendő példa. – Amíg az ukrán társadalom nem gondolja úgy, hogy be akarja fejezni a háborút, hanem folytatni akarja, mert az ukránok meg akarják védeni a hazájukat és vissza akarják szerezni az elbitorolt területeket, addig kívülről rájuk oktrojálni a békét nemcsak stratégiai hiba, hanem mérhetetlenül erkölcstelen is – fogalmaz az Oroszország-szakértő.
Kárpátalja is megérezné
Az európai közvélemény számára nem kérdés Ukrajna támogatása. Egy decemberi felmérés szerint 66 százalék Oroszországot tartja felelősnek a háborúért (legnagyobb arányban a lengyelek, 88 százalékban), és a válaszadók több mint kétharmada szerint az Ukrajnát ért orosz agresszió Európa megtámadásával egyenlő. Az Eurobarometer februári felmérése szerint a fegyverszállítással is egyetért az európaiak 65 százaléka. Mindez Magyarországon nem hallatszik, a kormánypropaganda békekövetelése elnyom minden európai hangot. Pedig a legtöbben vélhetően itthon is ellenzik az erőszakos orosz határmódosítás törekvését, és nem szeretnének egy belarusz típusú orosz bábállam szomszédságában élni.Utóbbi számos okból nem lenne egészséges a szakértő szerint, aki kiemelte, a Kárpátalján megmaradt magyarságnak sem lenne hasznára semmi ilyesmi, felesleges is erről fantáziálni.
– Oroszország rendkívül sok nemzetiségű ország, és ha megnézzük ezeknek a nemzetiségeknek a helyzetét, azt látjuk, nem jó ott nemzetiséginek lenni, és vélhetően egy orosz vezetésű bábállamban sem lenne jobb
– véli a szakértő. – Oroszország nem a nemzetiségi jogok maradéktalan érvényesülésének a paradicsoma, rendkívül erőszakos asszimilációs politikát folytat a kisebbségeivel szemben.
A fennálló nemzetközi rend az ENSZ alapítása óta egyértelműen arra épül, emeli ki Feledy Botond, hogy a határokat nem lehet erőszakkal megváltoztatni. Éppen ezért az ENSZ-alapokmány háborúról nem is beszél, hanem agresszióról. – Ha és amennyiben Moszkva egy nyílt háborút megúszhat, az a világ számos országának szabad utat engedne az erőszak terén. Ezért nemcsak európai, hanem globális érdek is, hogy Oroszország ne juthasson előnyhöz a háborúja által, se területi, se katonai, se gazdasági értelemben. A háborút mint eszközt ki kell tudnunk zárni az emberi és nemzetközi kapcsolatokból, vagyis olyan költségessé, kontraproduktívvá és feleslegessé kell tenni, amennyire csak lehet. Biztonságpolitikai értelemben is óriási kockázat, ha az orosz terjeszkedésnek nincs gátja. Moldovától Grúziáig számos ország figyeli aggódva, hogy mennyiben segíti őket az euroatlanti közösség, és mennyiben vannak kiszolgáltatva Moszkva akaratának – mondja Feledy Botond. – Európa megértette azt is, hogy egy negyvenmilliós ország áldozattá vált egy agresszorral szemben, ahol az emberi szolidaritásra hirtelen számos szinten szükség lett. Ne felejtsük el, a lengyelek 1,5 millió ukránt fogadtak be, és többnyire nem szállókban, táborokban, hanem magánszemélyek lakásaiban kaptak helyet.
Medvegyev megmondja
A Putyin-adminisztráció élesen bírálja az uniós fegyverszállítások hírét, és viszonválaszaiban nem fukarkodik a fenyegetésekkel. Takácsy Dorka azonban úgy látja, ezeknek a fenyegetéseknek a kockázata jelenleg rendkívül alacsony. „Az orosz retorika az elrettentésre épülő orosz stratégia része, az az érdekük, hogy elrettentsék Európát a fegyverszállítástól, mivel enélkül Ukrajna nem lenne képes harcolni – mondja a szakértő. – Érdemes megnézni azt is, kik fenyegetnek atomfegyver bevetésével. Jellemzően Dimitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács elnökhelyettese, aki ugyan volt államfő és kormányfő is, de a mostani pozíciója súlytalan. Ijesztgető szerepe van az orosz nyilvánosságban és médiatérben. Amíg tőle halljuk ezeket a fenyegetéseket, és nem az orosz elnöktől, addig nincs félnivalónk. Az eszkaláció, a megsemmisülés ráadásul senkinek sem az érdeke. Alsóbb szinteken jellemzően folynak is egyeztetések a nyugati hatalmak és Oroszország között, éppen azért, hogy a véletlen eszkalációt el lehessen kerülni. És bár az orosz vezetés gyakran nem cselekszik racionálisan, ebben a témában bízhatunk abban, hogy észszerűen lép.”
