- Petőfi Törökországban - Tasnádi Edit turkulógus-műfordítóval a török nyelvű Petőfi-kötetről

Török fordítótársával, Dursun Ayannal immár ez a negyedik, közösen készített könyvük, korábban Balassi Bálint, Arany János és egy magyar költészeti antológia látott napvilágot. Mind a négy kötetben műfordítások és hosszabb-rövidebb, a költőkről szóló írások szerepelnek. Hogyan álltak neki a Petőfi-kötetüknek?

Hogy megtudjuk, milyen Petőfi-fordítások jelentek meg korábban Törökországban, nagy kutatómunkával járt, ennek felderítése Ayan kitartását dicséri. A legkorábbi fordítást 1913-ban adták közzé, a török írásreform előtt, tehát arab betűs írással. A legelső Petőfi-kötetnél a fordító nemes egyszerűséggel fogta a szövegeket, és szóról szóra, prózában ültette át, vagyis a tartalmi hűség jobban foglalkoztatta, mint a formai. A későbbiekben franciából fordított Petőfi-versek tűntek fel. A törökországi megjelenések felkutatása során találkoztam egy kétkötetes, döbbenetes című – A vers elvágott erei – antológiával: az egyik kötetben öngyilkos, a másik kötetben meggyilkolt költők verseit gyűjtötték össze a szerkesztők, értelemszerűen József Attila az öngyilkos, Petőfi és Radnóti Miklós a meggyilkolt címkével ellátott kötetbe került. Külön büszkeséggel tölt el, hogy egy irodalomtörténeti tévedésre sikerült fényt derítenem. Több helyen felbukkant Petőfinek tulajdonítva egy Szél, víz, becsület című vers, ez azonban a tizennyolcadik században élt és alkotott Ráday Gedeon műve. Véletlenül keveredhetett a Petőfi-versek közé, majd megállíthatatlanul terjedt tovább – mostanáig.

Mi alapján válogatták be a kötetbe a lefordítandó verseket?

Arra törekedtem, hogy mindenfajta Petőfi-vers bekerüljön a könyvbe, egy viszonylag nagy merítésről beszélhetünk tehát. Szerepel vers a szabadság, a szerelem, a természet, a szülőföld költőjétől. Bemnek – aki nagyon szerette Petőfit, majd a szabadságharc bukása után Murat pasaként Aleppóban működött – török vonatkozása miatt külön kis fejezetet szenteltünk, továbbá a Petőfi és Arany barátságát megörökítő versek sem maradhattak ki. A verseket rövid magyarázatokkal láttam el, megkönnyítendő a befogadást. Például a Nemzeti dal a magyar olvasónak nem igényel magyarázatot, ellenben a török olvasónak elkel a segítség. Hangsúlyoztam, hogy a világirodalomban általában a szerelmes versek nagy része nem a feleséghez íródott, Petőfinél ez is különleges. A Szeptember végénről találtunk öt fordítást, ezek szintén jegyzetekkel ellátva szerepelnek a könyvben.

A török nyelvre való átültetés milyen nehézséggel jár?

Nem véletlen, hogy annyi nyelvre lefordították Petőfit. Petőfi a különösebb bonyodalom nélkül átültethető szerzők közé tartozik. Én a nyersfordítást készítettem, és megállapíthatom, hogy sok gondom nem volt vele. Szerencsém, hogy Ayan jó zenei érzékkel megáldott fordító, én mindig megadtam a szótagszámot és a rímképletet, továbbá YouTube-on meghallgathatta a verseket, a végeredményt, merem remélni, nem érheti panasz. Tökéletes fordítás nem létezik. Például az „Elhull a virág, eliramlik az élet” sor megelevenítette suhanás nem adható vissza törökül. El kell fogadnunk, hogy valami mindig elvész a fordítás során.

Érkezett már visszajelzés a török olvasóktól?

Közvetlenül a török olvasóktól egyelőre nem kaptam visszajelzést. A Törökországban: Ankarában, Kütahyában, Rodostóban és az isztambuli, Liszt Ferenc nevét viselő magyar intézetben tartott könyvbemutatókon a közönség szép számmal képviseltette magát, volt érdeklődés a könyv iránt, s ez nagyon szívderítő volt. Nagy örömömre szolgált İlber Ortaylınak a kötetről írt cikke. Ő a Lenkei százada című epikus költeményt, valamint Az őrült című vers képalkotását emelte ki. Történész létére megfogalmazott egy történelmietlen gondolatot: ha Petőfi Bem apó mellett maradt volna, talán ő is török földön talál menedéket. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadja majd a török olvasó a Felhők ciklusból választott verseket, amelyeket én merész ké­peiért a magyar irodalomban a modernizmus előfutárának tartok.

A tizenkilencedik századi török költészetben van Petőfi Sándorhoz fogható költő akár költészetében, akár gondolkodásában?

A szintén a szabadság költőjeként elhíresült Namık Kemal neve kívánkozik ide. Míg nekünk, magyaroknak abban az értelemben hatalmas szerencsénk van, hogy elődjeink a nyelvújítást a tizenkilencedik század első felében megoldották, addig a törököknél ez az átfogó folyamat a tizenkilencedik század vége, a huszadik század eleje környékén zajlott le, ebből kifolyólag Namık Kemal nyelvezete, szókészlete kihívások elé állítja a mai török olvasót.

+1 KÉRDÉS
Az említett Felhők cikluson kívül Petőfi költészetének melyik darabja fogta meg önt a legjobban?

Egyetlen verset nem tudok megnevezni. A János vitéz ugyan terjedelmi okokból nem kerülhetett be a válogatást tartalmazó kötetbe, de nekem az egyik személyes kedvencem. Kisgyerekkoromban édesapám rendszeresen olvasott fel belőle, már szinte kívülről fújtam, és ha egy-egy szót vagy sort elvétett, azonnal javítottam. Kedves emlék.