1945. január 18-án szabadult fel a budapesti gettó, amelybe több mint hetvenezer embert zsúfoltak össze a terület 1944. december 10-én történt lezárásakor. Köböl Vera Nézőpont című kiállítása is ezt az időszakot idézi meg a MERKAZ Héber és Izraeli Kulturális Központban az ARTalakulás Galéria rendezésében. A fekete-fehér képeken a kitört ablakok, kopottas házfalak, egy képkeretből kiszakadt festmény és egy szögesdrótkerítés részlete megeleveníti a vészkorszakot, de mellette felvillantja az életbe vetett hitet is. A fotókon megjelenik a jelenkor, egy babakocsit toló nő, egy elsuhanó biciklis, miközben több képen erősen tűz a nap.
– Ezek a művek a fényről, az életről szólnak. Ennek üzenete van, hiszen a sötétséget bármilyen vastag köd is veszi körül, a legkisebb fénysugár is áttöri. Ez a legyőzhetetlen tény motivált abban, hogy ezt az összeállítást önök elé tárjuk – mondta a megnyitón Tölgyesi Katalin kurátor, az ARTalakulás Galéria alapítója. Beszédében kitért arra, hogy bár a felfoghatatlan és felejthetetlen iszonyatra emlékeznek, egyben az életet is éltetik, a képeken az új nemzedék is feltűnik.
A kurátort a hetedik kerületi polgármester, Niedermüller Péter követte, aki köszöntőjében a felszabadulás emléknapjára hívta fel a figyelmet. – Minden évben, amikor január 18-án elmegyünk a zsinagógába, vagy kimegyünk a Klauzál térre, akkor mindannyiunk szíve, lelke összeszorul, és azokra a honfitársainkra gondolunk, akik 1944 és 1945 borzalmas telén ottvesztették az életüket – mondta a polgármester. Felidézte Mózes 2. könyvének 13. fejezetét, melyben az Úr arra inti Mózest, hogy mondja el fiainak, mi volt Egyiptomban, hogyan jött ki onnan a zsidó nép. – Nagyon fontos intés, hogy igen, beszélni kell róla, tovább kell adni. Ez érvényes ránk is, különösen akkor, amikor sajnos a túlélők száma egyre csökken – mondta Niedermüller, hozzátéve, morális, politikai felelősség, hogy elmondják a fiataloknak, a gyerekeiknek, unokáiknak, mi történt hetvennyolc évvel ezelőtt.
A beszédet Éles Gábor gitárművész felemelő és meditatív zenéje követte, majd a tárlatot Németh Gábor író nyitotta meg. Először Heltai Jenő 1944-45-ben írt háborús naplójegyzeteiből, a Négy fal között című könyvből olvasott fel, majd egy ismerőse, az 1944-ben, a Kertész utcában született K. egy családi történetét idézte fel, amikor a házparancsnok villámlátogatást tett náluk, és szerencsére meghagyta az életüket. – Hogy mulandó-e a gonosz, és ha igen, akkor a mulandóságba vajon vele tart-e a jó is, vagy sem? Ez olyan kérdés, melynek megválaszolásával a bölcsesség kedvelői hiába próbálkoznak – mondta az író. A kiállítás fotói kapcsán kifejtette, hogy azokat „az anyag szenvedéstörténeteként és a túlélés miatt érzett öröm dokumentumaiként szemlélhetjük”. Németh Gábor szerint Köböl Vera már magával a fényképezéssel, mint tettel igent mond a világra. – Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy Auschwitz után tulajdonképpen minden élet győzelemnek, a túlélés diadalának számít, ezért Köböl Vera képei már az elkészülésük puszta tényével is ünneplik a létezést, mint a formálhatatlan megformálásának, a káosz struktúrálhatóságának, végső soron a túlélés derűs méltóságának az esélyét.
Infó: Köböl Vera: Nézőpont. Kurátor: Tölgyesi Katalin. MERKAZ Héber és Izraeli Kulturális Központ (Budapest, VI. kerület, Paulay Ede utca 1.)
