A válasz csak elsőre meglepő módon a „dollárbaloldalon” keresendő. A Híradó.hu 111 alkalommal említette napjainkig Gulyás miniszter szeptember végén bedobott bonmot-ját, többségében 3-4 perces, közmédiától szokatlan oknyomozásba bonyolódva a dollárbaloldal után. Készségszinten dollárbaloldalaznak a mai napig, pedig az ilyesmi szebb korokban a pártközpontok asztala. A korrupció kifejezés ez idő alatt 118-szor szerepelt az anyagaikban, túlnyomórészt az Európai Parlament baloldali politikusait érintő botrány miatt, de keresve sem találtunk a magyar kormány korrupciós érintettségét taglaló-elemző-értékelő összeállítást, mondjuk, a Népszava cikkére hivatkozva, miként teszik ezt a súlyosan elhajlott Origóval vagy Metropollal. Pedig a kormány miatt ragadt be Magyarország több ezermilliárd forintja, benne – hangsúlyos idézőjel – „a tanárok béremelésével”.Folytatás a 2. oldalonA hazai közszolgálati médiumot a választás előtt gyakorlatilag nem érdekelte az ellenzék, pedig három kétharmad után meglehetős hírértéke volt a kormányváltás rég látott lehetőségének.
Miután az MTVA hatékony közreműködésével az összefogás a „véres-olajos” csatában elesett, mintha kicserélték volna a közmédiát. Április 3. és december 31. között 5028 megkeresést küldött az ellenzéki pártoknak, melyek mindössze 119 esetben éltek a lehetőséggel. Már-már ellenzéki akarna lenni a köztévé? Vagy inkább örömtáncot lejtene az összefogás romjain?
Benne is volt a zabszem a Fideszben rendesen. Mi más érdekelte volna jobban a választókat – kormánypártit és ellenzékit egyaránt –, mint az Orbán utáni élet? Marad a megannyi családtámogatás? És a több tízmilliárdos propagandabüdzsé? Végre kapnak valamit a szegények is az éhbéren túl? És a pedagógusok? Miben sántikálnak majd az oligarchák állami mankó nélkül? Tényleg ukrán földön végzi a magyar ifjúság? Sok kérdés adódott, de az MTVA beérte a kormánypropaganda szólamaival. Nem kockáztatott, vagy elkeverte a telefonkönyvet, mindenesetre Márki-Zay Péter, a tíz éve formálódó és nagy nehezen összeállt összefogás miniszterelnök-jelöltje öt percre érdemesült a köztévében.
Ellenzékiség öt percben
Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő szemtelenségnek tartja, ahogy a közmédia a pártatlanság látszatát kelti az ellenzéki pártok meghívásáról szóló statisztikákkal. – Amikor európai újságírók és politikusok azt kérdezik, Magyarország demokrácia-e vagy sem, akkor gyakran egyetlen kérdéssel válaszolok: 2018–2022 között hányszor hívták be élőműsorba az ellenzéket az MTVA médiumai? – mondja Hadházy Ákos. – Az MTVA-t, illetve főnöküket, a »propagandaminisztériumot« ezzel az egyetlen kérdéssel érdemes szembesíteni. Ez mindössze két alkalom volt. Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltként kapott öt percet a kampányban, és egyszer behívták Karácsony Gergely főpolgármestert, de abban sem volt köszönet. (A politikust száz nappal a megválasztása után láthatták először élőben az M1 nézői, pedig a Tarlós-időszak után nem kevés hírértéke volt az új fővárosvezetésnek. Médiaszakmai alkalmatlanság vagy pártpolitikai megfelelni vágyás: döntse el az olvasó. – A szerk.)
A kormányzati konzervatív táborból csak nagy ritkán érkezik becsületes kiszólás a kánonból, bírálva az MTVA elfogultságát. Bencsik Gábor publicista a negyedik kétharmados győzelem után bátorkodott a bírálatra. „Akkor most, a számomra is örvendetes negyedik kétharmad után veszek egy nagy levegőt, és kimondom azt, amit a jobboldalon is mindenki tud: a magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan. Egyszerűen képtelenség, hogy ellenzéki politikusok gyakorlatilag a lábukat nem tehetik be oda, a hírmagyarázók és kommentátorok kizárólag a kormánypártok oldaláról érkeznek, a hírműsorokban hírként olvasnak föl hosszú kormánypárti publicisztikákat, miközben az ellenzéki vélemények legtöbbször a kormánypárti cáfolatokba csomagolva jelennek meg” – írta le tűpontosan, mi a gond a közmédiával. Mindhiába. Az MTVA indulatos válaszában a Fidesz stílusát idézte, mikor úgy fogalmazott: „A korábban Soros György által finanszírozott alapítványnak dolgozó Bencsik is beállt a baloldali sorba, különben is, mi várható attól, aki »a korábban kommunista pártállami háttérrel működő Magyar Újságírók Országos Szövetsége« egykori főtitkára volt?”
Ha most tényleg hívnak ellenzéki politikusokat, az nem írja felül azt a tényt, hogy évekig nem tették, hangsúlyozza Hadházy. Egy kicsit is normális országban emiatt az MTVA vezérigazgatója szerinte nem maradhatna a helyén. A meghívások számszerűségével – amelyet a Kutya Párt is értetlenkedve fogadott és cáfolt –, vitatkozik. „Engem biztosan nem hívnak, pedig egy hétig sátraztam az MTVA épülete előtt. Folyamatosan kameráztak, de mikrofont nem hoztak magukkal, és nem hívtak be élőműsorba sem” – mondja. Hozzátéve: azzal sincs előrébb az ellenzék, hogy ugyanazok a szerkesztők dolgoznak ma is, mint akik Bende Balázs volt külpolitikai szerkesztőtől kapták az eligazítást arról – ezt hangfelvétel is igazolja –, miként kell támogatniuk a kormány politikáját.
Uradalmi gerillafotó
– Még ezzel együtt sem hiszem ugyanakkor, hogy az MTVA ellenzéki bojkottja volna a megoldás – magyarázza a független képviselő. – Ráadásul az ellenzéki politikusok többsége semmit nem tesz azért, hogy a közmédia kiegyensúlyozottsága helyreálljon. Nem jönnek el tüntetni, nem próbálnak nyomást gyakorolni. Ez így kevés. Azt javasolnám, hogy fogadják el a meghívásokat, és éljenek azokkal a technikákkal, amelyekkel nem lehet őket megalázni. Egyszer a már kormánypárti HírTv behívott engem, így felmutathattam egy légifelvételt Budai Gyulával vitatkozva Hatvanpusztáról. Utána ugyan nem hívtak, de legalább egyszer szerepelt egy kép a tévében az Orbán család épülő uradalmáról.
Hadházy Ákos szerint bele kell állni és ki kell mondani, hogy addig nincs demokratikus választás Magyarországon, amíg az MTVA-ban a vezetés és a szerkesztői gyakorlat változatlan. – Ez ellen harcolni kell, és követelni kell Papp Dániel lemondását. De ha ezt csak én csinálom, és néhány ezer ember időnként, az sokkal kevésbé hatékony, mint ha egységesen minden ellenzéki párt tenné ugyanezt – mondja.
A független képviselő kiemeli: az MTVA szerint ők a BBC-norma alapján a műsoruk 40 százalékában beszélnek az ellenzékről. De ha ez a dollárbaloldal és a brüsszeli korrupciós szálak közötti izzadtságos összefüggések szajkózásában merül ki, akkor ez aligha tekinthető korrektnek. „Elfogultsággal vádolni a közmédiát nem olyan hatékony, mintha napi, részletes médiaelemzések készülnének a szabad szemmel is látható, de kutatással alátámasztva mégiscsak nyomósabb érvet jelentő pártosságuk igazolására. Az ellenzéknek szép számmal vannak szakértői, érdemes volna energiát fektetniük ebbe a munkába” – javasolja a pártoknak Hadházy. Közben a médiafelügyeleti hatóságnak is jeleznie kellene a gondokat. „A Médiatanács nyilvánvalóan kamu, hiszen csak a Fidesz emberei ülnek benne, de ezzel együtt is érdemes volna naponta konkrét beadványokkal élni, és az eredményt az Európai Unióban felmutatni.”
A képviselő megemlíti: a Duna Médiaszolgáltató kuratóriumában van három ellenzéki tag. Ugyanakkor, ha a Médiatanácsot kamunak tekinti az ellenzék, akkor ebben a testületben sem szabadna részt vennie. – Vissza kellene hívni ezeket az embereket, akik a jelenlétükkel legitimálják a testületet. És azonkívül, hogy fizetést kapnak, nincs látható eredménye az ottlétüknek – fogalmaz a képviselő.
A szabadság mímelése
Debreczeni József politikai elemző, egyetemi oktató, a tanács ellenzéki delegáltjainak egyike szerint a fölvetés jogos. – Ilyen alapon azonban az is fölvethető – teszi hozzá –, hogy miért »legitimálja« a tehetetlen, maroknyi ellenzéki képviselő a »parlamentarizmus« látszatműködését. Vagy hogy miért vesznek részt a független média képviselői az évi egy alkalommal celebrált »kormányfői sajtótájékoztatón« – a sajtószabadság mímeléséhez asszisztálva. Ami engem illet, kurátorként minden lehetséges alkalommal elmondom: nincs közszolgálat, hatalmi propaganda van. Ha ez legitimáció, akkor őszintén sajnálom.
Az ellenzéki delegált a felpörgött pártmeghívásokról azt mondja: az állami média működtetői a 2022-es választások óta a fentiekhez hasonló silány ügyeskedéssel próbálják igazolni, hogy tevékenységükben érvényesül a „közszolgálatiság”. Ez azonban nem több hamis látszatkeltésnél, hisz ugyanúgy a hatalmi propagandagépezet részeként működnek, ahogy korábban, sőt. „Ez az ócska szemfényvesztés amúgy nem a választásokkal van összefüggésben, hanem a zárolt EU-s pénzekkel: ezek megszerzése érdekében próbálja e téren is a »demokratikus jogállami« működést szimulálni az autokrácia. Ami még a »korrupcióval« szembeni állítólagos fellépésnél is átlátszóbb és szánalmasabb” – mondja. Szerinte amíg az Orbán-rezsim egészében meg nem rendül, addig nincs esély a közszolgálatiság érvényesülésére az állami médiában. Erre a megrendülésre a mostani mélyülő válság több sanszot kínál, mint a tavalyi választások csalóka reménye.
A közmédia napnál világosabb elfogultságának dokumentálása, elemzése-kutatása szerinte nem vezet célra. „A kuratóriumi többség semmi effélét nem enged át – mondja Debreczeni József. – Amúgy meg ahogy mondja: a dolog napnál világosabb, fölösleges külön dokumentálni. Akinek szeme van, látja, akinek füle van, hallja, mi folyik az állami médiában. De azért mondom, ha kérdeznek…”
Az unió malmozása
A Mérték Médiaelemző Műhely, a Klubrádió és Jávor Benedek (Párbeszéd) még EP-képviselőként 2016-ban nyújtott be panaszt az Európai Bizottsághoz (EB), melyben a közmédia pártosságát próbálták megragadni, és a finanszírozás torzulását kifogásolták. Három évvel később a kormány médiareklám-költését mint tiltott állami támogatást tették szóvá egy újabb panasszal. Mindkét eljárás a lezáráshoz közelít. – Az első panasz a közmédia függetlenségét kérdőjelezte meg, egyebek között szervezeti alapon – mondja Jávor Benedek, aki 2020 óta Budapest brüsszeli képviseletét vezeti. – Nem lehet tisztán látni ugyanis, hogy a Duna Médiaszolgáltató vagy az MTVA tekinthető-e közszolgálati televíziónak. Papíron a Dunára vonatkoztatják a közszolgálati szabályokat, de praktikusan az MTVA a műsorgyártó, amire viszont nem alkalmazzák a közszolgálati kritériumokat. Szerintünk ez ellentétes az uniós joggal.
Felvetettek további aggályokat is, de nem a közmédia elfogultságával kapcsolatban, mert erre nincs közvetlen hatásköre az EB-nek. Szóvá tették, hogy az uniós szabályozás ugyan lehetővé teszi a közszolgálati tartalmak állami támogatását, de nem engedi, hogy válogatás és ellenőrzés nélkül öntsék a közpénzt a közszolgálati műsorszolgáltatókra. Célzottan és igazolhatóan kellene közszolgálati tartalmakat előállítani az állami támogatásból. –Ez a magyar esetben nem áll meg – állítja a volt EP-képviselő. – Úgy megy el 130 milliárd a közmédiára (2022-es adat, 2010-ben ennek éppen fele volt a költségvetés – A szerk.), hogy senki sem ellenőrzi a közszolgálatiságot, vagy például azt, hogy a sportközvetítés mennyire tekinthető ilyen tartalomnak. A panaszról időről időre konzultálunk a Bizottsággal. Láthatóan felettébb óvatosak. Tartanak attól, hogy ha bemerészkednének egy ilyen veszélyes zónába, akkor általában kellene foglalkozniuk a tagállamok közszolgálati műsorszolgáltatóival, ami rengeteg konfliktussal járna. Vannak más tagállamok is, ahol finoman szólva sem BBC-sztenderdek alapján működik a közmédia. Bár Magyarországon kétségkívül kirívóak a problémák. Kellő hatáskör híján azonban – úgy tetszik – ezt a panaszunkat elutasíthatják.
Urbán Ágnes médiakutató, a Mérték szakértője egyetért Jávorral. Közszolgálati média mindenhol van és mindenhol egyfajta szent tehén – magyarázza. – Vannak országok, ahol a közszolgálati média függetlenségét nagyon védi a szabályozás, ők nem akarják, hogy az EU bármilyen módon bele tudjon szólni a jól működő rendszerükbe. Más országokban a politika erőteljesen próbálja befolyásolni a közszolgálati média működését, egyáltalán nem érdekük, hogy ebbe bárki beleszólhasson. Tehát más-más okból, de valójában egy tagországnak sem érdeke, hogy a közszolgálati média működésében jelentős szerepe legyen a Bizottságnak. Hiába érti valaki a magyar közmédia problémáit, könnyen mondhatja, hogy ezt oldják meg valahogy másképp, ne az ő országában kezdjék szabályozni a közszolgálati média működését.
Piactorzítás
A másik panasz a sajtó egy része, elsősorban a KESMA-birodalom állami hirdetések általi finanszírozását kifogásolta. Ez ügyben 2019 óta vannak vitában a Bizottsággal. Sokévi vizsgálódás után Jávor Benedek szerint arra látszanak jutni, hogy bár nem kiegyensúlyozott az állami hirdetések eloszlása a médiatermékek között, és nem igazolható az olvasottság-nézettség döntő szerepe sem, de szerintük még így sem bizonyítható, hogy közvetlenül a kormányzat lenne a reklámmegbízások megrendelője. Vagyis nem igazolható a kormányzati-politikai befolyásolás szándéka az ügynökségek döntéseiben.
Persze, aki 20 percnél többet eltöltött Magyarországon, pontosan tudja, hogy nyilvánvaló politikai és kormányzati megrendelés van a háttérben – mondja. – Utoljára ősszel tárgyaltunk, részletesen bemutatva, hogy miért igazolható a magyar médiapiac politikailag motivált torzítása az állami hirdetések kormányközeli médiatermékekhez csatornázásával. Ez az ügy még nem lefutott.
Urbán Ágnes e tekintetben bizakodóbb, hiszen a Bizottság és a Tanács (tehát a többi tagállam) is elég elszánt, hogy valamit tegyenek a magyarországi jogállamiság védelmében. – Ennek része a médiaszabadság kérdése is, és láthatóan már kezdik érteni, hogy egy ennyire torzított piacon a független szereplők hosszú távon aligha tudnak fennmaradni. Ha tényleg komolyan veszik ezt a kérdést, akkor valamilyen módon megpróbálják leállítani az állami reklámköltés jelenlegi gyakorlatát. Hogy ezt milyen módon teszik (pl. az új médiaszabadság-törvénnyel vagy más eszközzel), ezt nem tudom, de több mint egy évtized után most először érzem azt, hogy van nyitottság bennük a probléma kezelésére. Az állami reklámköltésen keresztül történő piactorzítás speciális magyar jelenség, tehát várhatóan nem próbálja a többi tagállam felpuhítani a transzparencia-szabályokat.
Közben, részben annak a lobbinak a hatására, amit Jávor Benedek még képviselőként folytatott – bizonyítandó, hogy a médiaszabadság súlyosan sérül Magyarországon és más tagállamokban –, az EU felvállalta, hogy felelőssége és feladata van a függetlenség és a kiegyensúlyozott médiakörnyezet és médiapiac feltételeinek megteremtésében. Enélkül ugyanis labilissá válhatnak a demokratikus rendszerek, és csorbulhat az unió funkcionalitása is.
– Az EB előállt egy médiaszabályozási csomaggal, ami már az Európai Parlament előtt van, és a fent említett problémákat próbálja megcélozni – mondja Jávor. – Megítélésem szerint ez még mindig nem elegendő a médiaszabadság feltételeinek a biztosítására, mert a benne foglaltak nem elég erőteljesek, és kijátszhatóak a kormányok által, de ezzel együtt is előrelépés lehetne. Az alapvető problémát azonban nem orvosolja, mert a média tagállami hatáskör. Ha azonban az EU valóban fontosnak tartja a szabad és kiegyensúlyozott tájékoztatást és médiapiacokat, akkor hatásköröket kell telepíteni hozzá. Ez akár alapszerződés-módosítást is igényelhet. De szükség van politikai bátorságra ahhoz, hogy a tagállami médiaszabadság-torzulásokat és -anomáliákat erőteljesebb hatáskörökkel és aktívabb fellépéssel orvosolni lehessen.
Oroszország vonzása
Az uniós források magyarországi korrupciós kockázata miatt 3000 ezermilliárdnyi felzárkóztatási forrás zárolására tett javaslatot az EB (feltételességi mechanizmus). Jávor Benedek szerint ebből a magyar közönség is láthatja, hogy az elmúlt néhány évben erőteljes változás történt a Bizottság hozzáállásában. Mindemellett nem számít arra, hogy a feltételességi mechanizmus miatt a kormány visszafogná a propaganda működését, akár a közmédiában is. Szerinte a kormányzat korábban is úgy működött, hogy miközben az EU felé békülékeny vagy akár konstruktív hangot ütött meg, aközben a hazai közönség felé folytatta a gyomorforgató populista propagandát. De már ezen túl vannak, és az unióval is „Bayer Zsolt stílusában” tárgyalnak.
Nem látom okát, hogy miért fognák vissza a közmédiát, hiszen az uniós döntéseket nem a Sajtóklubban elhangzottak mozgatják. Persze, nyomon követik az EU-val szemben megengedett hangnemet és stílust, összevetve a Vlagyimir Putyin orosz diktatúrájáról szóló hangnemmel és stílussal. Azt is látják, hogy az orosz propaganda legfőbb terjesztője idehaza éppen a magyar közszolgálati média. De nem ezeken múlnak a döntések, így semmiféle enyhülésre nem számítok. Sőt, az orbáni logika szerint – »ha támadják, meghosszabbítjuk Bicskéig« – a konfliktusok éleződését a propaganda és a gyűlöletkeltő kampányok felerősítésével fogják lereagálni. Várható, hogy tovább mozog a kormányzati médiatér az orosz típusú, párhuzamos valóságot építő és gyűlöletkampányokat folytató propaganda irányába.
