Bármilyen sületlenséget szabad gondolni, de ne a közmédia sugározzon tapinthatóan véleményszerű véleményt

A magyar közmédia mindenen túlmenő kormánylojalitása aligha vitatható, amint az sem kérdés, hogy elfogulatlan és sokszínű tájékoztatás nélkül nincs szabad választás, így demokrácia sem. Beárazott következményei ezek a NER-nek, amelyek ellen tehetetlenek az ellenzék pártjai. És bár a választópolgár valóban sok helyről tájékozódhat, az M1 Híradót és a Kossuth Krónikát intravénásan fogyasztó milliók választásokat döntenek el. Ők úgy tudják, Nyugat-Európa kizárólag a migránsterrortól retteg, Alice Weidel egy joviális jobboldali, „Brüsszel Péter” pedig nem egy 28 százalékos párt vezetője (amely jelenleg a legnépszerűbb), hanem egy kellemetlenkedő alak. Lehet így gondolni, ahogy bármilyen sületlenséget szabad gondolni, de ne a közmédia sugározzon tapinthatóan véleményszerű véleményt a dermesztően fideszes Császár Attila hangján.

Várható még gyűlöletkampány: kiegyensúlyozottságot mímel, de a Fidesz propagandáját szavalja a közmédia

A magyar közmédia felcsapott csepűrágónak, és a közéleti szórakoztatóiparban látja a jövőt. Nehéz másként értékelni, hogy az ellenzék notórius hívogatásával a kiegyensúlyozottság látszatát kelti, mindezt szűnni nem akaró és a napnál világosabb kormányzati elköteleződés mellett. A Médiatanács elnöke közben úgy látja: mivel a közösségi média korát éljük, ezért nem az a fő kérdés, ki uralja a nyomtatott sajtót vagy a közmédiát. Eszerint nem kell betartani a törvényeket, és mindegy, mire megy el évi 130 milliárd forint közpénz? – kérdeztük az NMHH-elnököt, hiába. Mindeközben hiú ábránd, hogy a kormány miatt indult és uniós pénzek zárolását hozó jogállamisági eljárás közben megjuhászodik az MTVA, vagy elhalkulnak a propaganda más megafonjai.

Rettegés és kontrasztolás – A cenzor bennünk lakik

A durva és direkt kormányzati politikai kampányok mellett feltűnik az állami médiában a "kontrasztolás" finom technikája. A „közszolgálati” tévé hírműsoraiban a Mérték Médiaelemző Műhely tanulmánya szerint gyakori és feltűnő aránytalanságok jellemzik a manipulációt. A tévé híreiben külföldön – a migráció miatt – félelem és rettegés tapasztalható, Magyarországon viszont – a kormánynak hála – nyugalom és biztonság uralkodik. A Szúrópróba című tanulmány kapcsán járjuk körül a befolyásolás kérdését.

Magyar civileket is meghallgat az EP bizottsága

Csütörtökön tartja az Európai Parlament Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) azt a meghallgatást, ahol a magyar jogállamiság helyzetéről akar tájékozódni a testület. A kormányt Szijjártó Péter külügyminiszter, míg a magyar civileket többek közt Pardavi Márta a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, illetve Polyák Gábor, a Mérték Média Elemző Műhely vezetője képviseli.

Kiéhezteti a kormány a független médiát

A lágy cenzúra egyik leghatékonyabb eszköze az állami reklámok tendenciózus elosztása: a kormány ugyanis a Mérték Médiaelemző Műhely szakértői szerint csak lojális orgánumokba invesztálja a közpénzt. Polyák Gábor és Urbán Ágnes tanulmánya igen alattomosként mutatja be a módszert, a kormányzati befolyásolás ugyanis nem közvetlenül az egyes tartalmak előállítására, hanem a tartalomkínálat egészének alakítására irányul. A hirdetési politika nélkülözi a racionalitást, hiszen például olyan százezres hallgatottságú adók, mint a Klubrádió egy fillér közpénzt sem kapnak - szemben a haverokkal.

Borúlátóak az újságírók

A válaszadók 90 százaléka szerint ma inkább a politika ellenőrzi a médiát, mintsem fordítva. Az újságírók saját helyzetüket és társadalmi mozgásterüket összességében meglehetősen borúlátón ítélik meg: a legjobb, ami történhet, hogy bizonyos tényezők nem romlanak tovább - derült ki a Mérték Médiaelemző Műhely újságírók körében végzett felméréséből.