Tiszteletlen vazallusok máris megrongálták a frissen kihelyezett vármegyetáblákat. „Fel kellene őket jelenteni! – De hát ezeket mi szórtuk ki, te nagyon hülye!” – idézhetjük a Macskafogó ikonikus defektjelenetét arról, kinek sikerült előbb elrondítani a táblákat, hovatovább nem elegáns véleménynyilvánítás fekete sprével lefújni csupán a vár szót. Szórakoztatóbb lett volna odabiggyeszteni – amit az internetes folklór meg is tett – , hogy bú-, ugráló-, lek-, és „a vonat nem vár”-megye, esetleg a határjelző föliratot a nagyságos főispán képmásával is felékesíteni. Rákay reneszánsz ember, udvari főrendező róluk is forgathatna történelmi szappanoperát pár milliárdért, amibe belefér egy-két vár felhúzása, meg úgy egy tucat magyar nábob, lassan már be se férnek a Bombardierbe, ha a Felcsút épp Casablancában játszik edzőmeccset a Karlsruhe II-vel.
Egy ország ismerhette meg Biró Ferenc, az Uniós Pénzek Bezsebelése Érdekében Létrehozott Integritás Hatóság nemrég kinevezett elnökének nevét, aki a Bloomberg tudósítójának azt állította: „Nem Orbán rendszere korrupt, hanem az egyes emberek.” Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! Mert a rendszer és elemei viselkedése közt sincs semmi kapcsolat, á, dehogy! Az elnök ezután bejelentette, „elit alakulatot” toboroz a korrupció felszámolására. Ugyan a semmi szín alatt nem korrupt Orbán-kormány arról jó előre gondoskodott, hogy az ég egy adta világon semmire se legyen jogosultságuk, csupán Polt Péter és Legfőbb Ügyészsége munkájára támaszkodhatnak. Arról meg tudjuk, miért altatja el már nyomozati szakaszban a korrupciógyanús ügyek – lásd még Elios, Híd a munka világába, Öveges-program és a többi – feltárását: nehogy Brüsszel azt mondhassa, amit. A mocsár, amit le kell csapolni, mint a Shrekben, egyértelműen odaát van, még ha a kormánypárti médiumok szerint az elvezető árok egyenesen a magyar ellenzék hátsó udvaráig ér.
„Nem a rendszer korrupt, hanem az egyének” – mentegeti a NER-t az új hivatal, az Integritás Hatóság elnökeVirágzik a bűn errefelé, ha a korrupció tölcsér lenne, Biró Ferenc fagylaltosként sírva merné tele. Újabb példa az a tankerületi vezető, aki ellen a Vác és Környéke oldal értesülése szerint sikkasztás és hivatali vesztegetés miatt nyomoznak, mert az oktatási intézményekkel szerződésben álló vállalkozóktól saját magának kért ingyen munkákat és ajándékokat. Egyiküktől például 700 kiló gyümölcsöt, hogy a cége később is pályázhasson az iskolagyümölcs-programba beszállítóként. De már Bödőcs Tibor is megmondta, az a gyümölcs, ami nem egyből a cefrébe megy (felsorakozik a lekvárlobbi), előbb-utóbb mégiscsak a cefrében köt ki, mert a pálinkafőzés a legnagyobb magyar nemzeti sport, s ez minden más érdeket felülír.
Egyébiránt halálosan meglepődtünk az újabb méregdrága nemzeti konzultáció végre-valahára publikussá tett eredményein, a Fidesz pártoldala rögvest ki is posztolta: „A magyarok 97 százaléka elutasítja a súlyos károkat okozó brüsszeli szankciókat.” Lényegtelen, hogy a mondat nyelvtanilag és matematikailag sem fedi az igazságot, az összezavarodott 3 százalék pedig hibahatáron belül van, biztos ők voltak, akik begyújtás helyett visszaküldték a levelet, O1G sormintával díszítve. Ezek után kész őrület, miért írt ki 30 millió forintért újabb tapstendert a közmédia, miközben „a magyarok 97 százaléka” biztos ingyen is megtenné, hogy bemegy a műsoraikba örömujjongani. Lenne benne némi kockázat, főleg élő adásfelvételnél.
Logikai szempontból hasonlóan érdekes megfejtést közölt Az unióban egyedülálló magyar gazdasági córesz című szöveges feladatra Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Collegium gazdaságpolitikai műhelyének vezetője, aki a Makronómon azt írta: „Ha mögé nézünk és más oldalról értékeljük, akkor a magas magyar drágulási ütem nem olyan rossz. A magyar árak százalékos növekedése, az inflációs mutató csak azért lett magasabb, mert alacsony volt a bázisár.” Nocsak, úgy érti, kitérdesedett a rövidnadrág?
S végezetül ejtsünk szót az elmúlt napok egyik legjelentősebb/legjelentéktelenebb (attól függ, ki nézi és honnét) közéleti eseményéről, a jászberényi időközi önkormányzati választásokról. Elmondtak erről azóta már mindent is, (nem) országos jelentőségű győzelmet aratott az ellenzék a Fidesz fölött, (nem) helyben fontos ügy, (nem) jelez válságot az ellenzéki együttműködésben, mintha csak egy mesterséges intelligencia generálná a random helyzetértékeléseket. Az ellenzéki jelölt győzelméről azonban a közmédia csak másnap reggel, szinte vonakodva tudósított, a Közösen Jászberényért Egyesület jelöltjeként hivatkozva rá, addigra a pártközpont lesikálta az internetről bukott jelöltjük digitális nyomait is. Még valaki nem tett említést sem a rajtuk kívülálló okokból született győzelemről: a DK elnöke.
Nemcsak a Fidesz tévedhetetlenségét, hanem a szervezeti erejének verhetetlenségét is cáfolja a jászberényi időközi választás„Nézzük, mire megy a baloldal Gyurcsány Ferenc nélkül…!”Gyurcsány Ferenc hétfő reggel éhgyomorra szürreális költeményt posztolt, alaposan összezavarva a politikai és nem verselemzőket, rímbe szedett válaszra ragadtatva még Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezetőt is, akitől az aranyhalai elengedése óta nem hallhattunk líraibb gondolatokat. Mily más világ lenne, ha politikusaink ilyetén formában üzengetnének egymásnak, beszédek helyett ódákat szavalva, haikukban és balladákban bírálva egymás tevékenységét!
Csupa Kölcsey országa vagyunk, amit Ókovács Szilveszter origós levelezőrovatában a Himnusz születésének 200. évfordulójára emlékezve szintén alátámasztott: „A Himnusz mélysége az Istenhez fordulásban és annak önreflexív alázatában van.” Dicsértessünk, ámen.
