Tizenegy évvel a megjelenése után Lakatos István író, képregényrajzoló újra kiadja a Dobozváros című mesekönyvét, melyet ezúttal nem a Magvető Könyvkiadó finanszíroz, hanem az alkotó maga gyűjti össze rá a pénzt, méghozzá közösségi finanszírozásból.
A májusban indult Brancs online piactéren ugyanis a sport, az életmód és a gasztronómia rajongói mellett a művészek is elindíthatják kampányaikat, hogy támogatókat szerezzenek projektjeikhez.
Kampány a meséért
– A Dobozváros mint regény egy véletlennek köszönheti a létét, hisz én soha nem akartam író lenni – mondja Lakatos István. Amikor azonban 2009-ben a Pagony Könyvkiadó Aranyvackor pályázatán mint grafikus indult, nem talált maga mellé írót, így kénytelen volt kitalálni egy mesét. – Ekkor született meg a Dobozváros első két fejezete, melyért a versenyen megkaptam a Litera irodalmi portál és a Könyvmolyképző Kiadó különdíját – mondta Lakatos, hozzátéve, hamarosan Sárközy Bence, a Magvető Kiadó akkori vezetője is megkereste, hogy megjelenhet-e náluk a szöveg, mire Lakatos egy egész regénnyel állt elő.
– Bence olyan könyvre számított, amelyben sok rajz van, én viszont azt hittem, a Magvetőnél regényt várnak el tőlem – mondja az író, akinek a könyve 2011-ben jelent meg, a következő évben pedig az év gyerekkönyve díjat nyerte el. – A regény elég gyorsan, három-négy év alatt elfogyott, a boltokban azóta sem lehet kapni. Egyes antikváriumokban még beszerezhető, de vagy tizenötezer forintért – mondja a szerző, hozzátéve, azóta is kérdezik tőle, hogy lesz-e újrakiadás.
Idővel aztán cselekedett: amikor nyolc év után a kötet felhasználási jogai visszakerültek hozzá, úgy döntött, újra kiadja azt. Ekkor kereste fel a Brancs közösségi piacteret, melyen kampányt indított, hogy a befolyt összegből finanszírozni tudja a nyomdaköltséget és a tördelőt. És hogy a támogatók is jól járjanak, új illusztrációkat rajzol a könyvbe, és még egy tizenhat oldalas képregényt is mellékel a kötethez. – Nálunk a közösségi támogatás sajnos még nincs bejáratva, hisz sokan félnek attól, hogy a pénzükkel lelépnek vagy a terméket nem azonnal kapják meg. Az én projektem viszont jól halad, már 120 százaléknál tart – mondja az alkotó.
Elkél a reklám
A májusban indult Brancs online piactér tehát változást hozhat, feltéve, ha többen felismerik a patronálás előnyeit. Az alapító, a harmincöt éves Kövesdi Gábor korábban már bejáratott egy hasonló projektet, mely a 2019-ben, családi vállalkozásként indított MyFarm Harta nevű közösségi kert. – Mivel akkoriban nem volt tőkém, az őstermelő édesapámnak pedig vállalkozói hajlama, ezért az oldalt közösségi finanszírozással akartam elindítani – mondja Kövesdi. A terv az volt, hogy a MyFarmon az előfizetők nyolc négyzetméter kertet bérelhetnek, melyen a gazdák a megtermelt zöldségeket hetente házhoz viszik. – A kampányt az IndieGogo nevű amerikai közösségi finanszírozási platformon indítottuk el, de csak egy vásárlónk volt onnan, az ismerőseinknek és a hazai online térnek hála viszont összegyűlt az induláshoz szükséges pénz – idézi fel Kövesdi Gábor, aki ekkor döntötte el, hogy elindítja a Brancs nevű, saját közösségi piacterét is, ahol a vállalkozó kedvű magyarok szintén pénzt gyűjthetnek az ötleteikre, projektjeikre. A jelenleg futó közel negyven projektből eddig nyolc lett sikeres.
Itt az új magyar finanszírozási platform, mindenkinek 40 napja van meggyőzni a közösséget, hogy az ötlete életképes– Magyarországon az emberek körülbelül tíz-tizenöt százaléka ismeri a közösségi finanszírozást. Nyugat-Európában, Amerikában ez több mint hatvan százalék – mondja Kövesdi, hozzátéve, azért itthon is vannak pozitív példák mint Lakatos István regénye, a Telex hírportál vagy a Poket zsebkönyv-automaták, melyekből több közösségi finanszírozásból valósult meg. A vállalkozó szerint a sikerhez azonban fontos, hogy a kampánygazdák is beletegyék az energiát a projektekbe, azaz szöveggel, képpel és videóval is reklámozzák az ötleteiket. – Sokan azt gondolják, nekik semmit sem kell tenniük a profit érdekében, miközben a vásárlók bizalmának megteremtéséhez feltétlenül szükséges a jó kampány, főleg, hogy a terméket csak a hónapokkal később kapják kézhez.
Közösség a film körül
– Amikor 2020-ban elhatároztuk, hogy elkészítjük A Karantén Zóna című filmünket, biztosra vettük, hogy azt saját zsebből nem fogjuk tudni kifizetni – mondta lapunknak Zsótér Indi Dániel rendező, aki alkotótársaival a StageHive nevű, közösségi finanszírozással is foglalkozó oldalt kereste fel, hogy támogatást szerezzen a pandémia időszakát szürreálisan bemutató szkeccsfilmjéhez, mely idén az HBO Max szolgáltatón debütált. – Hatszázezer forintot akartunk összegyűjteni, ami utólag kis összegnek tűnik, pláne annak fényében, hogy végül kicsivel több mint a dupláját, körülbelül egymillió háromszázezer forintot hozott be a kampányunk – mondja a rendező, hozzátéve, ez az összeg csupán két epizódra volt elegendő. A további szükséges, körülbelül hat és fél millió forintot már az alkotók adták bele a közösbe, melyet fokozatosan, hónapról-hónapra gyűjtöttek össze, hogy meglegyen pénz az aktuálisan forgó epizódhoz.
Hogy a közönséget elérjék, a kampányt egy időben indították el a film forgatásával, az érdeklődőket pedig videókban tájékoztatták a fejleményekről. Utóbbi nemcsak a pénzbeli támogatást indította be, de sokan erőforrással segítettek, például grafikai anyagokkal, bútorral, kellékkel és ruhával, míg mások beálltak dolgozni a forgatásra. – A kampány azért is volt izgalmas, mert a közösségi finanszírozáson kívül organikusan kialakult egy közösség a film körül, ami konkrétan maga a stáb lett – mondja az alkotó, hozzátéve, ez adta az erőt a filmhez, hisz végül több mint kétszázötvenen dolgoztak rajta.
Mutatni kell, hogy jelen vagy
A közösségi finanszírozás előnyeiről kérdeztük Szedmák Borbálát, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóját.
Miért érdemes egy művésznek közösségi finanszírozásban gondolkodnia?
Mert az alkotók a projektötletükről valós visszajelzést kaphatnak azoktól a fogyasztóktól, akiket meg akarnak célozni. Amint elindul a kampányuk, a befolyó összegből látják, hogy mennyien támogatják a tervezett könyvüket, filmjüket vagy produkciójukat. Másrészt ez egy újfajta marketing- és networking-eszköz is lehet: a termék vagy produkció hírét segíthet eljuttatni a célközönséghez, illetve a potenciális fogyasztókkal való kapcsolatépítés szempontjából is előnyös. Egy korábbi kutatásomban a kultúramenedzsment terén vizsgáltam a különböző finanszírozási lehetőségeket, és több izgalmas, közösségi finanszírozásra épülő megoldást láttam. Ilyen volt például a magyar kezdeményezésű StageHive, amely az előadóművészek számára nyújtott platformot a közösségi finanszírozáshoz, vagy a RoadNation, amely a turnék előfinanszírozását tette lehetővé. Ezek a kezdeményezések, oldalak azonban a covid alatt sajnos elhaltak.
Mi ennek az oka?
Mert itthon mások a fogyasztói szokások, mint például az Egyesült Államokban, ahonnét a közösségi finanszírozás alapvetően eredeztethető. A magyarok többsége számára szokatlan ez a fizetési, támogatási forma, másrészt később is jelent meg a piacon, ezért a támogatók száma nem éri el a kritikus tömeget. A kulturális szektor néhány szereplője azonban egy-egy cél, például egy hangszer vagy eszköz beszerzése, vagy valamilyen jótékonysági esemény szervezése érdekében, néhány millió forintos összeghatárig sikeresen tudja mozgósítani saját bázisát, közönségét, még ha azt nem is közösségi finanszírozást szolgáló platformon teszi.
Egy tanulmányukban az amerikai Kickstarter nevű közösségi finanszírozási platform több mint 259 ezer kampányát vizsgálták, hogy megtudják, mi a siker titka. Mire jutottak?
A siker szempontjából fontos, hogy az ötletgazda mennyire aktív a saját kampányában. Vagyis vizuális szempontból mennyire vonzó az oldala, milyen gyakran frissíti azt például új poszttal, képpel vagy videóval, válaszol-e a látogatók kommentjeire, és hogy milyen ajánlatokat fogalmaz meg a potenciális támogatók számára. A lényeg: mutatni kell, hogy jelen vagy.
A magyar gazdaságban milyen szerepet tölt be a közösségi finanszírozás?
Egyelőre elenyésző szerepe van, de hosszútávon ez is egy láb lehet a finanszírozási módok között. Számos nemzetközi példa mutatja, hogy van benne potenciál, de ahhoz, hogy Magyarországon is elterjedjen, a lakosság pénzügyi tudatosságát már gyerekkortól kezdve erősíteni kell. A közösségi finanszírozás mindkét, azaz befektetői és finanszírozás-keresői oldalának megismeréséhez, megértéséhez és megfelelő alkalmazásához a társadalom edukációjára van szükség, amelyben az államnak is jelentős szerepet kell vállalnia.
