Örkény István;Balaton;MÁV;Kövér László;retrospektív;

- Rage Against the Rezsim: csak azért is szeretem Magyarországot, és élvezni fogom az ittlétet

Az élet maga a csoda. Ahhoz is millió mikrobiológiai és asztrofizikai varázslat kellett, hogy most itt legyünk. Én már háromszor teremtettem és adtam magamból életet, nem a három gyerek, négy kerék parancsra, csak szerelemből és bohém kalandvágytól vezérelve. 

Sok nálunk nagyobb dolog van működésben, még ha most nem is látjuk-halljuk a fogaskerekek kattogását, a csillagpor szárnyalását, és hajlamosak vagyunk beleragadni a kis valóságunkba, lakatlan szigetekről és külföldre szökésekről álmodozva.

Pedig sosem volt ennél jobb az életünk, és nincs is szebb hely a megélésére, mint épp ma, épp most Magyarországon. Örkény, Ady, Németh László, sorolhatnám még, meg a mi országunkban, igen, mindannyiunkéban. Ahol a Miskolcról Fonyódra tartó fürdővonat el tud tévedni. Pompás már a szó is, hogy fürdővonat. Papucsban, törülközővel dögunalom és sima ügy strandra menni, s a fejemben elindul, hogy Nekem a Balaton a Riviéra, majd kibírom azt is, ha nem lesz farmom nyugaton. Maradok, mert menni nem tudok, nem is akarok, és csak azért is élvezni fogom az ittlétet, még ha néha katasztrófaturizmussal határos is.

„Miután a Pusztaszabolcs–Székesfehérvár közti vasútvonal nincs villamosítva (Van még villamosítatlan vonal? Ott mi jár, gőzmozdony? Hajtány?), a vonat a Dunai Finomítótól szergejes előfogatot kapott.” Érdemes volt tudatlanságomban rákeresni, Szergej a klasszik piros mozdony, kellemes emlékeket ébreszt, ő a mi Thomasunk. Hasznos mozdony, én is az vagyok. Csak kellő mennyiségű eltelt idő kérdése, és még a vonattal eltévedésem is, mert én is átéltem ilyet, visszatekintve életem egyik legnagyobb kalandja volt a komfortzónámon kívülre. Egy gondolattal később látom magamat mezítláb a Tabánban, épp Takáts Tamást hallgatok egy bluesfesztiválon, Zakatol a vonat, utazik az állomás. Talán épp azon a helyen állok, ahol a szüleim először randiztak tizenhat-hét évvel azelőtt, szépen és fiatalon. Időutazok én is, mint a fürdővonat, ami „valahogyan” a százhalombattai személy elé került, vagyis két óra tíz perces késéssel előzött.

„Az OMSZ rekordokat döntő hőségre adott ki riasztást a vármegyék nagy részére.” Ezernyi csókban ég a nyár, ez már a Hamvadó cigarettavég, most nehezen viselem, voltam pedig én is boldog lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító. Most a szobámban magam vagyok én, és azt mantrázom, jön majd erre még egy cudar tél, mikor már hamu sincs, megremegünk az éjben, jó is lesz majd merengeni a múltak ütemén. Amúgy is Örök nyár van a szívemben, pop is jöhet, próbálom elhessegetni a tehetetlenségérzést, hogyan tarthatnám vissza a gyerekeimet a növésben, mert a legnagyobb a fűtésszezon elején eléri a nagykorúságot, és a szívem, mint az expressz, úgy zakatol.

„Nyolcvan tányért tört el a nő, akinek nem adták vissza egynapi szállásdíját” – na, ide nem kellene eljutni mentálisan. Visszagondolok arra, mit mondtam a gyerekeknek a választások után arról, hogy mostantól az igazán fontos dolgokra figyelünk, kirándulunk, ültetünk, jókat főzünk és együtt eszünk. Simán visszateszem a boltban a kedvenc sajtomat, ami egy hét alatt másfélszeresére drágult. Ezt is átfordítom, majd lefogyok a Covid alatt növesztett tartalékaimból, és attól is jobban fogom érezni magam. Leteszem az autót is – jó, nem volt választás, mert nem indult –, majd később megjavítom, kiguglizom, hogyan kell. Bármit meg lehet így szerelni, gyereket is szültek már YouTube-videók alapján. Zár­óráig mindig van remény, amíg ég a meghitt lámpafény.

„Tuzson Bence szerint a bacon a Bakony szavunkból ered” – Gyere, te, Nímand, szólal meg a rádióból, és már ezért hálás vagyok Törőcsik Marinak. Kövér László a Kurultaj megnyitóján arról beszél, hogy „a magyarok nem megtagadni, hanem mindig is összekötni akarták a Keletet és a Nyugatot, ezért kapta a kompország elnevezést Magyarország”. LOL. Ez valami retró slágerválogatás, Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát, ennél szebben én se tapaszthattam volna össze az univerzum üzeneteit. „A komp igazi rendeltetése: mozgásban lenni és összekötni a partokat, égtájakat, kultúrákat és érdekeket. Az önmagukban bízó magyarok sorsa az »útközbeni boldogság«.” Köszi, Laci, ezt elmentem a fejembe. Megtanulok kötni is, és nem adom fel magam, bízni fogok.

Körmendi István Magyarország legidősebb gyakorló háziorvosa. Sokan praktizálnak nyugdíj mellett idősen, de az ő esetében a jelző 99 évet jelent. Ugyanabban a Mészáros utcai lakásban rendel, ahol édesapja kezdte háziorvosi pályáját 1920-ban. Életkora ellenére töretlenül bíznak benne a páciensei, ami nem is csoda, hiszen naprakészen követi az orvostudomány fejlődését, gazdag tapasztalatával és türelmes együttérzésével igazi biztonságot jelent számukra. Híre több országba is eljutott. A napokban számára meglepő megtiszteltetés érte: ünnepélyes keretek között megkapta a Zsidó Nemzeti Alap (KKL) Magyarország és Közép-Európa életműdíját. Ami egyben azt is jelenti, hogy az alapító, Herzl Tivadar után második magyarként került be az Alap Aranykönyvébe. Korábban a magyar állam kitüntetését kétszer is visszautasította: nem akart egy listára kerülni Bayer Zsolttal, és nem akarta elfogadni olyan miniszterelnöktől, aki antiszemita szavazóknak udvarol.