Sok nálunk nagyobb dolog van működésben, még ha most nem is látjuk-halljuk a fogaskerekek kattogását, a csillagpor szárnyalását, és hajlamosak vagyunk beleragadni a kis valóságunkba, lakatlan szigetekről és külföldre szökésekről álmodozva.
Pedig sosem volt ennél jobb az életünk, és nincs is szebb hely a megélésére, mint épp ma, épp most Magyarországon. Örkény, Ady, Németh László, sorolhatnám még, meg a mi országunkban, igen, mindannyiunkéban. Ahol a Miskolcról Fonyódra tartó fürdővonat el tud tévedni. Pompás már a szó is, hogy fürdővonat. Papucsban, törülközővel dögunalom és sima ügy strandra menni, s a fejemben elindul, hogy Nekem a Balaton a Riviéra, majd kibírom azt is, ha nem lesz farmom nyugaton. Maradok, mert menni nem tudok, nem is akarok, és csak azért is élvezni fogom az ittlétet, még ha néha katasztrófaturizmussal határos is.
„Miután a Pusztaszabolcs–Székesfehérvár közti vasútvonal nincs villamosítva (Van még villamosítatlan vonal? Ott mi jár, gőzmozdony? Hajtány?), a vonat a Dunai Finomítótól szergejes előfogatot kapott.” Érdemes volt tudatlanságomban rákeresni, Szergej a klasszik piros mozdony, kellemes emlékeket ébreszt, ő a mi Thomasunk. Hasznos mozdony, én is az vagyok. Csak kellő mennyiségű eltelt idő kérdése, és még a vonattal eltévedésem is, mert én is átéltem ilyet, visszatekintve életem egyik legnagyobb kalandja volt a komfortzónámon kívülre. Egy gondolattal később látom magamat mezítláb a Tabánban, épp Takáts Tamást hallgatok egy bluesfesztiválon, Zakatol a vonat, utazik az állomás. Talán épp azon a helyen állok, ahol a szüleim először randiztak tizenhat-hét évvel azelőtt, szépen és fiatalon. Időutazok én is, mint a fürdővonat, ami „valahogyan” a százhalombattai személy elé került, vagyis két óra tíz perces késéssel előzött.
„Az OMSZ rekordokat döntő hőségre adott ki riasztást a vármegyék nagy részére.” Ezernyi csókban ég a nyár, ez már a Hamvadó cigarettavég, most nehezen viselem, voltam pedig én is boldog lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító. Most a szobámban magam vagyok én, és azt mantrázom, jön majd erre még egy cudar tél, mikor már hamu sincs, megremegünk az éjben, jó is lesz majd merengeni a múltak ütemén. Amúgy is Örök nyár van a szívemben, pop is jöhet, próbálom elhessegetni a tehetetlenségérzést, hogyan tarthatnám vissza a gyerekeimet a növésben, mert a legnagyobb a fűtésszezon elején eléri a nagykorúságot, és a szívem, mint az expressz, úgy zakatol.
„Nyolcvan tányért tört el a nő, akinek nem adták vissza egynapi szállásdíját” – na, ide nem kellene eljutni mentálisan. Visszagondolok arra, mit mondtam a gyerekeknek a választások után arról, hogy mostantól az igazán fontos dolgokra figyelünk, kirándulunk, ültetünk, jókat főzünk és együtt eszünk. Simán visszateszem a boltban a kedvenc sajtomat, ami egy hét alatt másfélszeresére drágult. Ezt is átfordítom, majd lefogyok a Covid alatt növesztett tartalékaimból, és attól is jobban fogom érezni magam. Leteszem az autót is – jó, nem volt választás, mert nem indult –, majd később megjavítom, kiguglizom, hogyan kell. Bármit meg lehet így szerelni, gyereket is szültek már YouTube-videók alapján. Záróráig mindig van remény, amíg ég a meghitt lámpafény.
„Elpattant a cérna”, nyolcvan tányért vagdosott a földhöz egy nő, mert nem kapta vissza egynapi szállásdíját„Tuzson Bence szerint a bacon a Bakony szavunkból ered” – Gyere, te, Nímand, szólal meg a rádióból, és már ezért hálás vagyok Törőcsik Marinak. Kövér László a Kurultaj megnyitóján arról beszél, hogy „a magyarok nem megtagadni, hanem mindig is összekötni akarták a Keletet és a Nyugatot, ezért kapta a kompország elnevezést Magyarország”. LOL. Ez valami retró slágerválogatás, Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát, ennél szebben én se tapaszthattam volna össze az univerzum üzeneteit. „A komp igazi rendeltetése: mozgásban lenni és összekötni a partokat, égtájakat, kultúrákat és érdekeket. Az önmagukban bízó magyarok sorsa az »útközbeni boldogság«.” Köszi, Laci, ezt elmentem a fejembe. Megtanulok kötni is, és nem adom fel magam, bízni fogok.
Tuzson Bence: A bacon szó a Bakony nevéből ered