Gyep
Az ablakban állok és
egy férfit tartok szemmel,
aki a füvet nyírja
a csattogó hangok
beszállingóznak, röpdösve
mint a legyek és darazsak
a tapéta előtt,
mint egy átmelengető
tüzecske, jobb mint egy steak,
és a fű éppen elég zöld
és a Nap a Napra hasonlít,
és az életem többi része
egy helyben áll,
lesve a zöld aprólékot
ami oldalt kirepül –
olyan érzés, mintha
az utolsó gondjaimat nyírnák le,
mintha azért botlanál meg,
hogy soha többé ne csinálj semmit.
Hirtelen megértem
a hintákban ülő öreg férfiakat,
a Colorado barlangjaiban dekkoló denevéreket,
a pirinyó bolhákat, melyek halott
madarak szemébe másznak.
Föl s alá fut
pályáján a benzin-
motorral. Nem éppen
érdektelen. Az utcák
hátukon fekszenek,
élvezve a tavaszt
mosolyognak.
Rettegett Iván
Csupán nagy nehezen
maradt talpon
és lehajolni számára
gonddal járt
kövér volt
a szemei
kiguvadtak
alacsony
homloka alatt
kínok közt mosolygott
mivel alsó állkapcsa
el volt fertőzve
agyonvágta
legidősebb fiát
miközben rájött
a tombolhatnék
szorongni kezdett
mire betöltötte a
40. életévét
roppant dolgokat
vitt véghez nyomban
fejlődés és aprítás
terén
1584-re halott
elérve az
54-et és
összsúlyát tekintve
209 fontot nyomott
legutóbb nyáron
kihozták a csontvázát
az Arhangelszk-templomból
a Kremlben
és készítettek az alapján
egy élethű
másolatot róla
immár
majdhogynem
készen áll
és úgy néz ki
mint egy buszsofőr
a 20. századból.
Mondd már, miért
Te kiviharzottál ide, mondta,
és lyukakat tapostál bele ennek
a fickónak a kocsijába, és aztán
egy bokorra vetetted magad
és azt magad alatt kilapítottad,
nem tudom, miféle fene
esz belülről téged, de
nem gondolod, el kéne menni
lassan egy pszichiáterhez? Nekem
van egy oltári jóm, az neked
biztos feküdne.
Mondj már valamit, mondj. Én
nagyon aggódom érted a rendőrség miatt,
mindig, mikor így előadod magad, olyan
állapotba kerülök, és csak a rendőrökre
tudok gondolni…
Mondd már, ismételte, miért
csinálsz ilyen dolgokat?
Amikor végre elhúzott, felmarkoltam egy széket
és egyenesen kivágtam az ablakon. Csomó
szilánk keletkezett, és a szúnyogháló
is kettévált.
Mutass nekem egy olyan döglött állatot, ami
Wales-ből sodródik Los Angelesbe,
ahol feléled.
Nyugdíjasok
Nézem az öreg nyugdíjasokat
a szupermarketben és ők
csontosak és büszkék és félik holtak,
éhen halnak egy helyben állva és
egy hangot nem hallatnak. Réges-rég
más hazugságok mellett megtanították
nekik, hogy hallgatni bátor dolog.
Most, egy teljes munkával eltöltött élet
után, elkapta őket az infláció.
Körülnéznek és ellopnak
egy szőlőt, rágcsálják
azt egy ideig. Végül vesznek
valami apróságot. Bevásárlás
egy egész napra. Megint egy ilyen
hazugság, amit beléjük véstek:
Nem szabad lopnod.
Inkább éhen döglenek, minthogy
lopjanak. Egy magányos szem
szőlő nem elég. És aprócska
szobákban, ahol a leértékeléseket
tanulmányozzák, magukban éheznek,
és mukkanás nélkül halnak meg;
fiatal fickók hosszú szőke hajjal
fogják őket kicipelni a
panziókból és a halottaskocsiba
tolni és elindulni velük, gondolataik
Vegasban, a pinán meg a győzelmen. Minden
rendkívül jól el van rendezve: mindenki
kap egy kanál mézet és egy
kést bele.
Szerelmes vers
félúton a semmi közepén
a töredezett
toronyban
adjátok meg a kukacoknak
ami jár
a sötétségben lakó
vaksötét
az utolsó játszmát
elbukva
kinyúlva
azután
zörgő csönd
a csontokban
