Szépírás mint mágia

Tanítható-e a szépírás, és milyen készségek kellenek hozzá? Vagy szépírónak csak születni lehet? Egyáltalán tekinthetünk-e az irodalomra szakmaként, és szükségesek-e a kreatívírás-műhelyek? – többek közt ezeket a kérdéseket vetette fel a Késelés villával című beszélgetéssorozat legújabb eseménye. Az est vendégei Sipos Balázs irodalomkritikus, Martzy Réka költő, szerkesztő és Závada Péter költő, drámaíró, esztéta voltak.

Ki beszél itt irodalomról?!

Mindenkinek van egy története. Illetve sok, de egy olyan biztosan akad, amit meg akar írni. Merthogy ez mostanában divat. A millió író országa lettünk. Nem a milliomos íróké, vigyázat! Napról napra alakulnak kiadók, amik ráépülnek és rárepülnek a saját könyvet kezükben tartani akarókra, azok akár tudnak írni, akár nem. A lényeg a lé. Mert aki ilyetén módon akar megnyilatkozni ország-világ előtt, annak kell, hogy legyen a sublótban úgy másfél-két milliócskája. Szerzőnk, immár 11 megjelent kötettel a háta mögött pontos és részletes képet ad a mai (magán)könyvkiadás helyzetéről, nem csak azok számára izgalmasan és tanulságosan, akik valaha írtak már könyvet, és végigjárták a kiadói kálváriát, vagy akár el is akadtak benne.

„A szépírás olyan, akár a kézi gyalulás, nem szabad izomból csinálni”

Novák Tamás grafikusművész a kalligráfiát a legapróbb részletekig ismeri, képes megidézni a legkülönfélébb korszakokat is, írjon éppen a középkori okmányok stílusában vagy a Római Birodalom talpas betűivel. A műfajt kutatja, és komolyan veszi, nem véletlen kérték fel legutóbb egy XVII. századi nemesi oklevél újraalkotására. Rajzoljon bármit, minden munkájával bizonyítja, hogy a betűknek lelkük van és a szépírás művészet.