Hogy egy szöveget félkövér, kövér vagy kurzív betűkkel szedünk, korántsem mindegy, ahogy az sem, milyen a betűk stílusa, típusa. Ezt bárki megtapasztalja, aki szövegszerkesztővel dolgozik, a lehetőségek azonban egy ilyen programban végesek. A kalligráfia, vagyis a szépírás művelője azonban végtelen megoldás előtt áll, hisz ha kellően képzett, akkor maga teremtheti meg a saját betűit. Novák Tamás grafikusművész is így alkot papírra, igaz, ő tényleg minden stílusban képes szépírni.
Ha kell, a Római Birodalom talpas betűivel vagy a középkori kódexek gótikus stílusában alkot, de még a mai modern kalligráfiában is otthon van. És mindezt teszi könnyedén, hisz amikor megkérem, hogy írja fel nekem a Visszhang mellékletünk címét, a betűket olyan precíz eleganciával veti papírra, akár egy kódexmásoló.
A múltból tanulni
– A kalligráfia művészetét sokan félreértik, mert azt hiszik, hogy ez valami gyors dolog – magyarázza Tamás, majd egy szekrény fiókjait kihúzva mutat pár példát: a papírokon cizellált betűkkel állnak Arisztotelész, Szókratész, Horatius és Goethe idézetei. Aztán egy Schopenhauer-mondatot is mutat, melyet egyik alkalommal régies, gót betűkkel, máskor oldottabb, lazább formában vitt papírra. – Nagyon nem mindegy, hogy milyen stílusban alkotok, ez befolyásolja a mű hangulatát.
Egy-egy megbízása során azonban nem szabad kísérleteznie: ha például történelmi okiratot másol, arra törekszik, hogy még az anyaghasználat is stimmeljen. Korábban az Esztergomi Bazilika időkapszulájában elhelyezett pergamenre írt, legutóbb pedig egy megbízója arra kérte, hogy rekonstruálja a családjának az 1650-ben adományozott nemesi oklevelét, mely bár az idők során elveszett, a Heves Megyei Levéltárban megmaradt a szöveghű átirata. – A munka előtt megnéztem, milyen technikával írtak a korszakban, így a vasgallusz tinta (másik nevén gubacstinta, készítéséhez a gubacsot vassal állni hagyják, vagy együtt főzik őket. Régi írásokon vagy könyvekben a barnás színéről lehet felismerni – A szerk.) mellett döntöttem, mely száradás után vízoldhatatlan lesz, a levegő hatására pedig sötétedik – fejtegeti Tamás, aki a kellő hatásért a család címerét temperával festette meg, a kiemeléseket pedig füstarannyal díszítette.
A művészet visszavág
Mint minden gyermek, a miskolci születésű Tamás is állandóan rajzolt, de hamar rá kellett jönnie, hogy őt ez jobban érdekli a társainál. – Nem volt kérdés, hogy az általános iskola után rajztagozatos gimnáziumban tanuljak tovább. Igaz, kicsit vicces volt, hogy egy héten öt matek és két rajz óránk volt. A hiányt viszont lelkesedéssel pótoltuk – meséli a művész, aki társaival az iskolában és a városban grafikai és festészeti szakkörre is járt.
A rajzolás viszont már akkor jobban érdekelte mint a festészet, az iskolai rendezvényeken is ő írta kézzel a meghívókat, akkoriban azonban még híres művész akart lenni. Érettségi után aztán a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán tanult tovább, ahol végre belemélyedhetett a rézkarc, a rézmetszet, a linómetszet, a fametszet, a szitanyomat és a litográfia technikájába. A diploma után viszont mégsem lett művész, helyette tanárnak és grafikusnak állt, majd közel húsz éven át a reklámszakmában helyezkedett el, de a kalligráfia mindig jelen volt az életében – talán nem hiába dolgozott tördelőként, lap-, és könyvtervezőként is.
– Bár a reklámszakmában jól megfizettek, idővel rájöttem, hogy ez nem az én területem. Hogy számomra nem a pénz a fontos, hanem hogy élvezzem, amit csinálok. Ezért is esik nehezemre, hogy a mostani munkámra vállalkozásként tekintsek. Ugyan keresek vele pénzt, de nekem sokkal fontosabb, hogy az elkészült mű minőségi legyen, és művészeti értéket képviseljen – vallja az alkotó. Amikor azonban elhatározta, hogy tényleg művészetre adja a fejét, már előre sejtette, hogy az odáig vezető út hosszú és rögös lesz. – A kalligráfia terén a haladó szint eléréséhez minimum tíz évet kell gyakorolni. Aki ezt nem teszi meg, az nem is kóstolt bele igazán – mondja Tamás, hozzátéve, az igazán nagyok már sok évtizede űzik a mesterséget.
Akár egy szerzetes
Egy mai kalligráfus élete tehát kis túlzással olyan mint a középkori szerzetesé, aki a kolostorok scriptorium nevű helyiségében másolta a kéziratokat, hogy egy-egy könyv eljusson más kolostorok vagy a sajátja könyvtárába is. Tamás szintén hasonlóan jár el: egyrészt sokat gyakorolt otthonában, másrészt felkerekedett, és számos külföldi workshopon vett részt, hogy a szakma nagyjaitól tanulja el a mesterséget. Szüksége is volt erre, őt ugyanis a szépírás teljes spektruma érdekelte, a régebbi korok stílusaitól kezdve a modern kalligráfiáig. – Sajnos itthon nem alakult ki olyan kalligráfia kultúra, mint a németeknél vagy az angoloknál, akik ébren tartják a hagyományt. Az én misszióm viszont, hogy hazánkban is megadjam a szakmának ezt a rangot – mondja Tamás, aki maga is tanít kalligráfiát. Problémásnak tartja viszont, hogy az utóbbi időben megsokasodott a kommersz kalligráfia is – elég csak a divatos, dekoratív esküvői meghívókra vagy az éttermek, kávézók és szórakozóhelyek fekete fatábláin olvasható trendi betűkre gondolni.
– A manapság esküvői kalligráfiaként elterjedt írás csak egy vékonyka szelete a kalligráfiának, akik csak ezt ismerik és művelik, azokat én nem tartom kalligráfusnak, még ha annak is hirdetik magukat – mondja Tamás. Azokkal viszont semmi gondja nincs, akik a szépírást mint hobbit űzik, hisz a kalligráfia gyakorlása szerinte meditáció is. – Ha belemerülsz, akkor a figyelem is fókuszáltabbá válik, így kikapcsolsz minden mást – mondja Tamás, hozzátéve, mindez sokaknak azért lehet jó elfoglaltság, mert egyfajta kilépést jelent a hétköznapokból.
Gyalulni csak könnyedén
Az alkotó úgy látja, hogy a kalligráfiában – akárcsak a művészet más területein – ugyanazok az elvek érvényesülnek mint az életben általában. Tamás például hobbiasztalosként még a kézi gyalulás és a szépírás közt is szoros összefüggést fedezett fel. – Ha gyalulsz, akkor lesz szép a felület, ha lendületes vagy, de nem erőszakos. Ha izomból csinálod, akkor az eszköz felszakítja a fát. Ha viszont könnyed és laza vagy, akkor hajszálvékony forgácsokat kapsz. Így működik ez a kalligráfiában, és így működik a pedagógiában is. Tanárként ha kemény vagy, és folyton csak határidős feladatokat adsz, akkor a gyerekek nem fogják megtanulni az anyagot. Ha azonban könnyed vagy, és inkább mesélsz nekik, inni fogják a szavaidat.
