Változást akarnak, nem virágot – A nők teherbírása végéhez közeledik
Gondoskodnak, tehát vagyunk: a nők nem csak a láthatatlan, reproduktív házimunka oroszlánrészét végzik, hogy legyen meleg étel az asztalon és tiszta ruha a szekrényben, de az érzelmi munkát is, ami kisebb szinten a családjuk, magasabb szinten az egész társadalom jólétét, mentális egészségét megteremti. A kormány egyszerre tagadja meg tőlük a segítséget (az önkormányzatok kivéreztetésével duplán is), és dönti rájuk a szociális ellátórendszerek, az oktatás, az egészségügy életben tartásának lehetetlen terhét. A pandémiát is végig vitték a vállukon, a gyerekek tanításától az idősek, betegek gondozásáig, nagyobb arányban kiesve az oktatásból és a munkaerőpiacból, mint eddig valaha, most pedig ott állnak a háborús és menekültválság frontvonalában. Téves azt gondolni, hogy a teherbírásuk kimeríthetetlen. A nőnapi köszöntéseket bár sokan udvariasan fogadják, végéhez közeledik az erejük, virágok helyett változást akarnak.
