A történelmet a férfiak írták és az róluk szól. Azokról, akik nagy tetteket hajtottak végre – háborúkat nyertek, népeket igáztak le, vagy dicső harcokban buktak el.
Gyakran csak akkor tisztelgünk egy-egy asszony emléke előtt, ha valamiért különleges élete volt. Átvette a férfiak hatalmát (II. Katalin cárnő), hadvezérként harcolt (Jeanne d’Arc), vagy belehalt a szerelembe, mint Rómeó Júliája.
A nők azonban más világban éltek. Sok rendkívüli nő és a gazdasági, társadalmi viszonyok gyökeres átalakulása kellett ahhoz, hogy áttörjék az évezredek alatt kialakult vallási korlátokat és (legalábbis a világ egy részén) a férfiakkal azonos jogokhoz és szerephez juthassanak. A társadalom és a gazdaság fenntartása és működése ma már elképzelhetetlen a nők szerepvállalása nélkül. Ott vannak az élet minden területén – főállásban dolgoznak a gyárakban, az iskolákban, a kórházakban és a tudományos intézményekben. Sokan életcélnak tekintik a hivatásukat, mások a munka mellett a család és a gyermekek életének szolgálatát választják.
Egy egészséges lelkű társadalomban már nem kérdés az, hogy egyenlő jogúak legyenek-e a férfiak és a nők. Nincs szabad társadalom szabad nők (szabad emberek) nélkül.
A nők életének azonban van egy másik világa is. Az ő különlegességük a mindennapi életben a szeretetadás, az áldozatkészség erényeiben jelenik meg. Ők teremtik meg azt a nyugvó pólust, ami köré a társadalom alapjait biztosító család szerveződik. A család összetartása, gondozása, a gyermekek gondos felnevelése éppoly nemes cél lehet, ha ebben látják életük célját és értelmét.
Ezért azokra a névtelen asszonyokra (és férfiakra!) is tisztelettel gondolunk, akik a nagy események idején is csendben tették-teszik a dolgukat. Őrzik a családot, gyermekeket nevelnek. Krisztusi terheket is cipelnek akár évtizedeken át, ha az életük úgy kívánja. Ebben a mostani, szeretethiányossá vált világban a család összetartása olyan erőt ad a család minden tagjának, amit semmi sem pótolhat.
Ehhez azonban nem elég az élet egyik vagy másik területén enyhíteni a terheiken – a szegénység és a kiszolgáltatottság minden tényezőjét meg kell változtatni.
Anyák, nagymamák, lányok – köszönjük, hogy vagytok nekünk!
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
