„Legyetek együtt és önmagatok”

A párizsi Comédie Française archívumának vezetőjével, Agathe Sanjuan színháztörténésszel múltról, jelenről és a méhekről beszélgettünk.

A kéz, amely a kést szorítja

A magyar színházi életben is jól ismert, világhírű román-amerikai rendező, Andrei Șerban Donizetti Lammermoori Luciáját állította színpadra Párizsban.

A Tartuffe-paradoxon Párizsban

Minden molière-i romantikát nélkülöz a Comédie Française Tartuffe-előadása.

Szemünk előtt válik Múlttá a jelen

Andrejev mondatai lyukat fúrnak a szívedbe. A sokadszorra visszatérő rendező, Julien Gosselin szavai tökéletesen leírják az érzéseket, melyekkel a néző e négy és fél órás előadást követően távozik a párizsi Odéonból.

Kundera könnyűsége

„Ott fent meg van írva, hogy valaki itt lent megírja majd a történetünket. Én meg csak azt kérdezem, vajon jól írta-e meg? Legalább tehetséges volt valamennyire?” Humanista kérdések a Montparnasse-on.

Amikor a szemünk hall, és az agyunk érez

Robert Wilson a távol-keleti Turandot hercegnő történetét klasszikus No színházi elemekkel állította színpadra a párizsi Opéra Bastille-ban.

„Idegenvezető a sötétben”

Peter Brook elővette saját régebbi Beckett-előadását. Az Oh, azok a szép napok új értelmet nyert.