Jóllehet a legmostohább sorsú kistérségek listáját rendre borsodiak és szabolcsiak vezetik, de a dél-dunántúli régió határ menti peremvidékének a kilátásai sem szívmelengetőbbek. Ráadásul, amíg Észak-Kelet-Magyarországra gazdagon érkeztek nagyberuházások, addig a délnyugati szegletet ezek valahogy elkerülték. Az Ormánság szomszédságában a barcsi kistérség is a legsanyarúbb életfeltételeket képes nyújtani. Munkalehetőség alig, szociális kitettség bőven. Ennek minden hatása lecsapódik a Barcsi Kistérségi Járóbeteg-ellátó Központban, ahol a munkatársak több mint fele nyugdíjas.
Az ország több mint kétszáz szerződött járóbeteg-szolgáltatója közül néhány tucat kistérségi központként működik. A háziorvosi körzetek mellett ezek az intézmények tudnák a legnagyobb terhet levenni a megyei kórházak és a klinikai centrumok válláról. A hátrányos helyzetű kistérségekbe azonban szinte lehetetlen szakorvost igazolni, különösen kilátástalan a fiatalok szerződtetése, akik inkább Pécsen vállalnak állást, semhogy a nehezen megközelíthető Barcsot választanák. Pedig a járóbeteg-ellátó intézményben kulturált körülmények között folyik a gyógyítás, és ma még az orvostechnikai műszerek terén sincs szégyenkezni valójuk, bár beszerzés régen volt.
– A dolgozóink 57 százaléka 50 év fölött van, a 22 szerződéses szakorvosunk közül 10-en nyugdíjasként vállalják a munkát: ha ez a generáció egyszer kiesik, akkor nagy baj lesz
– mondja Kisimre László igazgató-főorvos. – Hárman havonta egyszer járnak szakrendelést tartani Győrből, Pécsről, Siófokról. Számos alkalommal próbáltunk lobbizni, voltunk Kaposváron, beszéltem a pécsi rektorral. Pécs azt mondja, hogy ez Somogy megye, Kaposvár pedig ezt, hogy nem tudnak orvost adni. Pedig az ő leterheltségük is csökkenhetne, és a betegeknek is kevesebbet kellene utazni, mindhiába.
Kisimre László szerint határozott és világos politikai szándék és ezzel összefüggő finanszírozási rendszer kellene ahhoz, hogy az egészségügyi intézmény-hálózatot újragondolják az alapellátástól a járóbeteg-szolgáltatókon át a megyei és klinikai centrumokig. Eközben a betegutakat is újra kellene rajzolni. Barcsról például bizonyos eseteket Nagyatádra szállítanak, ám ha közben sebészeti beavatkozás szüksége áll elő, akkor Szigetvárra fuvarozzák át a beteget.
– Jelenleg nem látom a kiutat – fogalmaz az igazgató. – Ezeket az égető problémákat se mi, a járóbeteg-ellátó, se az önkormányzat nem tudja egymagában megoldani. A teljesítmény-finanszírozást 1992-ben vezették be, és már akkor mondtuk, hogy ez mind szép, de nincs benne az amortizáció, nincs benne a karbantartás, nincs benne az eszközbeszerzés.
Több mint tíz éve volt az utolsó nyertes pályázatunk mintegy 90 millió forint értékben, benne két ultrahang-berendezéssel, de azóta nem volt olyan műszerbeszerzési pályázat, amin elindulhattunk volna.
Legutóbb egy röntgenkészüléket tudtunk lecserélni. Egy korrekt magyar eszközgyártótól béreljük, és ez nem drágább, mint a korábbi német készülék karbantartási költsége.
A barcsi járóbeteg-ellátó szakrendelésein évente 90 ezer beteget látnak el. Kifejezetten eredményesen működik az egy napos sebészetük. Nőgyógyászati, szemészeti, ortopédiai, urológiai szakmában látnak el betegeket, a fül-orr-gégészeti egynapos sebészeti szolgáltatásra is van engedélyük, mindennel fel vannak szerelve, de szakorvos hiányában ez a tevékenység szünetel. Azok a betegek, akiket máshova kell iránytani, Pécsre, Szigetvárra, Kaposvárra utaznak, ami jelentős útiköltség-kiadás az államnak.
Barcson mindemellett öt felnőtt háziorvosi praxis működik, egy betöltetlen, itt helyettesítéssel oldják meg a betegellátást. A két fogorvos nyugállományban dolgozik. A gyermekgyógyászati alapellátást három háziorvos és egy gyermekorvos látja el. A kistérség nyolc praxisából négy betöltetlen, kettőben nyugdíjas dolgozik. A lakosságarányos ellátottság európai összevetésben is beszédes, nálunk 100 ezer lakosra 350 orvos jut, míg az uniós átlag 420. Az ország háziorvosi körzetei közül 1000 betöltetlen, a gyógyítók mintegy fele túl van a nyugdíjkorhatáron.
Kisimre László szülész-nőgyógyász szakorvosként 23 éve kezdte el a barcsi intézmény építését és menedzselését.
– Ez az ötvenkettedik évem orvosként – mondja az igazgató, aki 75 évesen vezeti az intézményt.
A családja teljes mellszélességgel támogatja ebben, ami nem meglepő, hiszen a felesége is az egészségügyi intézményben dolgozik. Így az életükké vált a gyógyítás. A magyar egészségügy működőképességének szerencséjére mintegy nyolcezer orvos gondolkodik hasonlóképpen: ha ők nem dolgoznának nyugdíjasként, akkor a gyógyítók mintegy egyötöde hiányozna a rendszerből. Ami elég nagy fájdalommal járna a társadalomra nézve minden szempontból.
Megerősítené a járóbeteg-ellátást a szaktárca
Ötven–hetvenezer lakos ellátását szervező integrált egészségügyi centrumok létrehozása, a járóbeteg-szakellátás megerősítése és a betegutak követése is szóba került a Medicina 2000 balatonfüredi konferenciájának egészségpolitikai fórumán, számolt be a Népszava a minap. Buga László szakellátásért felelős államtitkár arról beszélt, hogy a kórházi ellátásra nehezedő súly nem fenntartható, ezért ösztönözni kell a járóbeteg-ellátásokat, amelyekkel a kórházi kezelést vagy a kórházban töltött idő egy részét lehet kiváltani. Ehhez finanszírozási, infrastrukturális és ellátásszervezési változtatásokra is szükség lehet.
