A számos koncepciót, formációt ás vezetőt elfogyasztó filmes rendezvény idén újra radikálisat váltott az április 12-i országgyűlési választások eredményének fényében. Mivel a mozgóképünnep a korábbi években politikai támogatással, de ami a legnagyobb baj, távirányítással működött: megszületésének oka a Veszprém-Balaton 2023 | Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program volt, majd miután főleg a Nemzeti Filmintézet (NFI) finanszírozta a rendezvényt, tirivális lépés volt összevonni a Magyar Filmdíj gálával.
Amelyen aztán elsősorban olyan producerek kaptak elismeréseket, akik NER kompatibilisek, ne adj Isten kivételezettek voltak – és itt elsősorban Lajos Tamásra kell gondolni.
A többi magyar filmfesztiválhoz képest irreálisan magas állami támogatást kapó MOZGÓ (többet, mint az összes többi együttvéve) hirtelen aktualitását vesztette, első körben kérdéses is volt tehát, hogy túléli-e az egész. Fogalmazzunk úgy, hogy a lehető legjobb kármentés történt, hiszen azt nem lehet elvitatni, hogy Veszprém városa profitált az EKF-ből. Amikor az első Filmpikniket megrendezték (igen, az elején is ez volt a neve), még artmozi sem volt a megyeszékhelyen és az ország legkisebb multiplexével rendelkeztek. Most itt van a FOTON Audovizuális Centrum, egy remek kulturális központ (és artmozi), kialakult egy a helyiekből álló lelkes és jól dolgozó csapat, a nagy nehezen elkészült CODE Digitális Élményközpont pedig immerzív tartalmakkal is csatlakozott a város kulturális életéhez. Így üdvözlendő a döntés, hogy nyomott költségvetéssel és egy hiteles ember kinevezésével, – a Filmreform 2026-ot alapító – Kolozsi László új művészeti vezető érkezésével újra lehet gondolni az eseményt a nettó megsemmisülés helyett.
„A magyarországi filmes reformok lényege, hogy gazdaságpolitikai döntésekre van szükség”De mi lett a koncepció, mire lehet jó a veszprémi mustra? A rövid válasz:
a magyar filmek kifutásának késleltetése, ezzel az élettartalmuk meghosszabbítása.
Deák Kristóf Egykutya című alkotásának teltházas vetítése után több mint egy órás nagyon érdekes beszélgetésen vettek részt az alkotók és az is kiderült, hogy korábban senki sem hallott a mozifilm alapjául szolgáló színházi előadásról, a filmszínházi forgalmazás során meg elkerülte a figyelmüket. Egyszóval, új nézők voltak a Filmpikniken, így bizonyosak lehetünk abban, hogy a kötelező körök után is bőven van egy-egy játékfilmnek közönsége. A dokumentumfilmek pedig kaphatnak egy új platformot, Vizkelety Márton Belső tér című tudós portréja például csaknem megtelítette a vetítőt. A mű főszereplője, Dékány Gyula professzor is megjelent a közönségtalálkozón – ez volt az első, melyen részt vett – és elmesélte, mi a közös Vincent van Goghban és egy olyan emberben, aki az emberi DNS-t darabolja fel és kísérletezik azzal.
A legszakmaibb napja a Filmpikniknek a szombati volt, a Nyárkertben, a szabad ég alatt tartott beszélgetésekben nyilvánultak meg a résztvevők. Ritka alkalom volt, amikor az Akik írnak róla szekcióban a filmkritikusok megvitatták, hogy szerintük ki számít(hat) manapság e szakma képviselőjének, miért nem lehet megélni belőle, a sajtóviszonyok és műfajok körülötti változásokról is esett szó, és arról is, hogy melyek voltak a NER korszak alatt készült legjobb magyar filmek: elhangzott az összes Reisz Gábor-mű címe, de Hajdu Szabolcs trilógiája is szóba került.
Hajdu Szabolcs: Magammal voltam szolidáris„A NER részének tartom az ellenzéket. Ugyanaz a kávéház” – Interjú Reisz GáborralA következő, Hol a határ? című szekcióban a színházi és filmes körökben előforduló abúzusról és annak kezeléséről volt szó. A jogi hátteret Sebestyén Andrea tárta fel, beszélt arról, hogy milyen jogszabályi változtatásokra lenne szükség, az új filmipari gyakorlatról Kurucz Marion intimitás koordinátor mesélt, a botrányok globálisabb összefüggéseit pedig Kovács Bálint újságíró szedte csokorba.
Szigorúan ellenőrzött szexjelenetekA legszenvedélyesebb panel egyértelműen a "Mi volt az indok?" címet viselő volt, ahol alkotók próbáltak választ adni arra, ami nincs: miért utasították el a pénzosztó szervek – de főleg az NFI – a pályázataikat. Hogy összefoglaljam a részválaszokat:
haveroknak adtak pénzt „pofára”, a visszautasítás meg mindig valami lózung volt.
A nézők díjaztak
Zsűri híján idén csak közönségdíjakat adtak át két kategóriában. Az egész estés mozifilmek között két nyertes született: a Bölöni, az erdélyi legenda, és a már említett Egykutya. Az immerzív alkotások közül a Csontváry – A fotonok nyelvén lett a kedvenc.
