A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnöki posztjára 96-an, a négy elnökhelyettesi tisztségre pedig 68-an pályáztak. Az elnöki posztra jelenleg négy emberről lehet biztosan tudni, hogy a pályázók közt van. Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország (TI) jogi igazgatója, Gerő Tamás ügyvéd és Francsics Imre büntetőjogász, és Molnár Csaba, a Kulcsár-ügy egykori főnyomozója, volt rendőr alezredes, jelenleg ügyvéd.
Közülük Ligeti Miklós elképzeléseiről lehet a legtöbbet tudni, mivel korábban a TI szakpolitikai elemzést készített arról, körülbelül hogyan látják a vagyonvisszaszerzés szükségességét és folyamatát. Az anyag – melyet Ligeti Miklós, és Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója jegyez – abból indul ki, hogy a vagyonvisszaszerzés nem pusztán politikai bosszú vagy utólagos megtorlás kérdése, hanem a jogállam helyreállításának része. A szerzők szerint ugyanis az elmúlt tizenhat évben olyan gazdasági struktúra alakult ki, amelyben a közpénzek jelentős része nem feltétlenül a közérdeket szolgálta.
A probléma azért is jelentős, mert a NER-hez kapcsolódó gazdasági szegmens mára önálló és jelentős gazdasági erővé vált, konkrétabban ez a kör a magyar vállalati hozzáadott érték mintegy 30 százalékát is képviselheti.
Ezt a szerzők „politikai tulajdonként” írják le, vagyis olyan gazdasági tulajdonként, amelynek kialakulását és működését a politikai hatalomhoz való közelség alapvetően befolyásolta. Mindez pedig nem tűnik el varázsütésre a Tisza választási győzelmével.
Kiderült, kiket jelölnek a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal éléreTransparency International: Minden becslésnél több, 2645 milliárd forint közpénzt rejtettek el magántőkealapokban MagyarországonNégy irányba indulna a vagyonvadászat
Így a TI négy fő pillért, illetve irányt határoz meg: a jelenleg is zajló, jogszerűtlen közpénzkiáramlás megállítását, az állami pénzek leválasztását a magántőkealapokról, a korábbi visszaélések feltárását és az így keletkezett vagyon visszaszerzését, valamint az indokolatlan egyéni vagyongyarapodások vizsgálatát és az érintettek elszámoltatását. Némely pillér esetén a Tisza-kormány már tett is lépéseket, például az elfogadott alaptörvény-módosítás megszünteti a kekva-rendszert, és az alapítványokba kiszervezett állami vagyon visszakerül az államhoz. Ahogy a koncessziókat is elkezdték felülvizsgálni, a magántőkealapok esetén felfednék a tényleges tulajdonosi viszonyokat, és felülvizsgálnák a működésüket. Azért feltehetően ezekben az ügyekben is lehet még dolga az NVVH-nak, de ami a harmadik és negyedik pillért illeti, a munka oroszlán része a hivatalra fog hárulni.
Felfoghatatlan méretű vagyont rejtett magántőkealapokba a NER, a Tisza-kormány most elővenné a végső tulajdonosokatNem csak a bűnöst, a pénzt is keresnék
A TI a harmadik, talán legnagyobb jogi kihívást is rejtő pillért, a már lezárult ügyletek átvizsgálásaként határozza meg. Vagyis, hogy hogyan lehet utólag felülvizsgálni a korábban formailag „lepapírozott”, akár évekkel korábbi szerződéseket. Itt több tízezer ügyről lehet szó, ahol ráadásul az elévülés miatt az idő is sürget. Erre javasolja a TI, a törvényi vélelmet és a fordított bizonyítási terhet. Ennek lényege az lenne, hogy a hatóságnak először azt kellene bizonyítania, hogy az adott szerződésnél fennállt valamely, törvényben meghatározott kockázati vagy jogsértési körülmény. Ilyen lehet például a közbeszerzési alapelvek megsértése, a becsült érték manipulációja, a túlságosan személyre szabott alkalmassági feltételek, a szokatlanul rövid határidők, az ajánlattevők feltűnő koncentrációja, és így tovább. A különbség az általános polgári jogi eljáráshoz képest az lenne, hogy a bizonyítási teher megfordulna, és a szerződőnek kellene megmutatnia, hogy az ügylet valójában tisztességes volt. Természetesen megfelelő jogorvoslati lehetőségeket is beépítve, mint például a bírói kontroll.
A hivatal feladatának itt a másik fontos szerepe a vagyon felkutatása és biztosítása lenne, vagyis meg kell nézni, hová került a pénz, milyen vállalkozáson ment keresztül, milyen vagyontárgyban jelent meg, kik lettek a végső haszonhúzók, és milyen kapcsolat van a szerződés kedvezményezettje és az állami döntéshozók között.
Ez a munka sok esetben büntetőeljárás nélkül is releváns lehet, és meg lehet kísérelni, polgári jogi eszközökkel a vagyon visszaszerzését.
„Az NVVH-nál is lehet minimalizálni az önkény veszélyét”Vádalku nélkül nehéz a nagyhalakig eljutni
De mielőtt attól tartana bárki, hogy a „ bilincs, bilincs, rács, rács” csak üres frázis volna Ligeti Miklós és a TI elképzelésében, az téved, ugyanis a büntetőjog is központi szerepet kapna. A szerzők egyik alapelve az, hogy a „bűn nem maradhat büntetlenül.”
Vagyis, minden olyan ügyben, ahol bűncselekmény gyanúja merül fel, büntetőeljárást kell indítani. Ebben segíthet, a vádalku alkalmazása is, méghozzá elsősorban olyan korrupciós ügyekben, ahol egy érintett személy olyan információval rendelkezik, amelyet a hatóság más módon csak nagyon nehezen tudna megszerezni.
A kedvezmény feltétele azonban az lenne, hogy az illető ténylegesen hozzáadott értéket adjon a nyomozáshoz, és emellett szolgáltassa vissza, illetve tárja fel a korrupcióból származó vagyont. A súlyos korrupcióban érintett személy teljes büntetlensége azonban a tanulmány szerint ilyen esetben sem lenne elfogadható. Ehhez szorosan kapcsolódik a bejelentővédelem. Ugyanis a korrupciós hálózatok feltárásának egyik akadálya, hogy a rendszert belülről ismerők gyakran félnek beszélni. Ezért a hatékony vagyonvisszaszerzéshez erősebb bejelentővédelemre és vádalkura is szükség lehet, amelyek ösztönözhetik az érintetteket az együttműködésre és az információk átadására.
Nem stimmel a vagyon? Jöhet a vizsgálat
És végül, a negyedik pillér az egyéni vagyongyarapodás vizsgálata. Ebben az esetben a kiindulópont maga az érintett személy.
A tanulmány szerint indokolt lehet vagyonosodási vizsgálatot indítani olyan személyeknél, akiknek a vagyona láthatóan nincs összhangban az adózott jövedelmükkel.
Ez különösen vonatkozhat a vagyonnyilatkozatra kötelezett közjogi tisztségviselőkre, illetve a közpénzeket kezelő egyes személyekre, de a javaslat ennél tovább megy: bizonyos feltételek mellett bárkinél vizsgálható lenne a vagyongyarapodás, ha észszerűen felmerül, hogy annak forrására nem tud magyarázatot adni. Itt ismét megjelenik a fordított bizonyítási teher. Tehát ha a hatóság megállapítja, hogy az érintett vagyona és az adózott jövedelme között olyan eltérés van, amelyre nincs elfogadható magyarázat, akkor az érintettnek kellene igazolnia a vagyon jogszerű eredetét. Ha ezt nem tudja megtenni, kétféle következmény jöhetne szóba: az állam javára történő vagyonelvonás, vagy az elmaradt közterhek utólagos megfizetése, illetve az ezekhez kapcsolódó bírság.
Szép a Tisza ígérete a vagyonvisszaszerzésről, de a nemzetközi tapasztalat szerint mindennek a 99 százaléka úgyis a bűnözőknél maradItt is megmaradna a jogorvoslat lehetősége, vagyis nem pusztán egy hatósági kijelentés alapján veszítené el valaki a vagyonát. A vádalku ebben a rendszerben is megjelenhetne. A vádalku célja ebben az esetben is a vagyon tényleges visszaszerzése lenne: aki visszaadja a jogellenesen szerzett vagyont és rendezi a közterheket, bizonyos esetekben elkerülhetné a büntetőjogi felelősségre vonást. Összességében tehát a TI, és így Ligeti Miklós elképzelése szerint az új hivatalnak nem pusztán a múlt feltárására, hanem a jövőbeli közvagyonvesztés megakadályozására is alkalmasnak kellene lennie. A koncepció központi gondolata végső soron pedig az, hogy a korrupcióból származó vagyon visszaszerzését önálló állami feladattá kell tenni, mert a meglévő intézmények – rendőrség, ügyészség, bíróság, adóhatóság, közbeszerzési szervek, pénzügyi ellenőrző intézmények – külön-külön csak egy-egy szeletét látják a problémának. A vagyonvisszaszerzési hivatal ezzel szemben kifejezetten arra specializálódna, hogy egy ügyet a pénz és a vagyon oldaláról kövessen végig.
Az eredményre pedig már nem kell sokat várni, az igazságügyi és alkotmányügyi bizottság augusztus 24-én, zárt ülésen választja ki a személyes meghallgatásra kerülő jelölteket, a meghallgatások pedig augusztus 25–27. között zajlanak. Augusztus 27-én vagy 28-án pedig már az Országgyűlésnek javasolt személyekről dönthetnek, akikről a parlament titkos szavazással határoz.
