interjú;Magyar Helsinki Bizottság;Léderer András;Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal;

Léderer András a legfontosabbnak azt tartja, hogy azok a garanciális problémák, amelyekre felhívták a figyelmet, részben beépültek a törvénybe

„Az NVVH-nál is lehet minimalizálni az önkény veszélyét”

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról szóló törvény társadalmi egyeztetése során a Magyar Helsinki Bizottság több módosító javaslatot is benyújtott, amelyeket el is fogadott a jogalkotó. Léderer András, a szervezet főmunkatársa arról beszélt, milyen garanciális elemeket tartottak fontosnak és mi változott általuk. Interjú.

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal kapcsán megfogalmazódott olyan kritika is, hogy noha a szándék jó, a hivatal alkalmas lehet az önkény megvalósítására. Egyetért ezzel?

A hatalommal rendelkező szervezeteknél nem lehet teljesen kizárni annak a lehetőségét, hogy valami önkényessé váljon. Minimalizálni viszont lehet, és garanciákat lehet beépíteni annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. A mi problémánk éppen ez volt. Értjük, hogy mindenki azt reméli, csillagszemű, tiszta szívű emberek az ellopott vagyon visszaszerzésére szeretnék ezeket a jogosítványokat használni. De mi van akkor, ha két hónap múlva már nem ezek a tiszta szívű emberek vannak ott? Ezek az eszközök önmagukban alkalmasak voltak arra, hogy önkényesen alkalmazzák őket.

Mi volt a legnagyobb problémájuk az eredeti törvénytervezettel kapcsolatban?

A legfőbb problémát az jelentette, hogy a vagyonvédelmi vizsgálathoz olyan jogosítványokat és következményeket párosított az eredeti javaslat, amelyek nagyon komoly jogkorlátozással járhattak volna úgy, hogy semmilyen külső kontroll, semmilyen bírósági felülvizsgálat vagy jogorvoslat nem létezett volna a vagyonvizsgálattal szemben. Mi azt javasoltuk, hogy a vagyonvédelmi vizsgálat legyen közigazgatási eljárás. Eredetileg ugyanis a tervezet nem ekként kezelte ezt.

Végül megvalósult az önök által javasolt megoldás?

Nem ezt az utat választották, hanem a vagyonvédelmi vizsgálatot kvázi egy nyomozási szakasznak tekintik, és leválasztották azokról az intézkedésekről, amelyek egyértelmű következményekkel vagy jogkorlátozással járnak. Utóbbiak esetén minden esetben biztosítják a jogorvoslatot, a bírói kontrollt. Noha nem ugyanaz, amint mondtuk, de ez is egy jó megoldás. Hiszen ha belegondolunk, a nyomozás puszta tényével szemben sincs jogorvoslati lehetőség. Legfeljebb egy konkrét intézkedéssel szemben lehet panaszt tenni – például egy kutatás során lefoglalt tárgyak esetében –, hogy az adott intézkedés megalapozott volt-e.

A gyakorlatban mit jelent majd a bírói kontroll? Hogyan tud védekezni az, akivel szemben eljárás indul?

Például egy cég állami felügyelet alá vonása esetén a hivatal hoz egy határozatot, amihez tartozik egy indoklás is, amiben kifejtik, hogy azt az ügyet milyen törvényi előírásoknak megfelelően indították el. Ha például felmerül a további vagyonvesztés kockázata, akkor nem lehet egyszerűen „einstandolni” az adott céget. Meg kell mutatni, hogy milyen bizonyítékok támasztják alá ezt a kockázatot. Mikor az érintett megkapja a határozatot, és úgy gondolja, hogy az nem felel meg a valóságnak, akkor bírósághoz fordulhat. Ezen felül lehetőség nyílt az azonnali jogvédelem kérésére. Ezek a garanciák az eredeti javaslatban nem voltak benne. Azelőtt a hivatalon belül lehetett panasszal élni. Az idegenrendészeti hatóság működik így, első fokon döntést hoz, másodfokon pedig magát bírálja felül. Ez nem egy szerencsés megoldás.

Az is a javaslataik között szerepelt, hogy legyen egy emberi jogi felelős is a hivatalon belül. Miben segít egy ilyen személy?

Fontos megemlíteni, hogy számos demokratikus országban bevett gyakorlat, hogy a nagyobb állami szerveknél legyen belső emberi jogi kontroll és felelős. Magyarországon ez az elmúlt 16 évben – nem túl meglepő módon – nem igazán honosodott meg. Nekünk az volt a célunk, hogy ezen elkezdjünk változtatni. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal egy teljesen új intézmény lesz, nulláról fog felállni. Az, hogy hogyan zajlanak majd az eljárások, hogyan működik a hivatal elméletben és a gyakorlatban, most fog kialakulni. Fontos lenne, hogy ebbe a folyamatba már a kezdetektől bekapcsolódjon valaki egy független szemüveggel, aki az emberi jogi szempontokat figyeli. A másik feladata az lenne, hogy amikor a hivatal ténylegesen működni kezd, legyen egy belső kontrollpont, ahová panasszal lehet fordulni és amely pusztán emberi jogi szempontból tudja megvizsgálni az eseteket.

Milyen jogosítványai lennének ennek a tisztségviselőnek?

Amit mi beleírtunk példaként, azok úgynevezett softeszközök, vagyis nem arról van szó, hogy az emberi jogi felelős megsemmisíthetné a hivatal döntéseit vagy kötelező erejű utasításokat adhatna. Inkább vizsgálódna, elkészítené a vizsgálat eredményét, és adott esetben ezt valamilyen formában közzé is tenné. Ezek az eszközök abba az irányba tudják terelni a hivatalt, hogy szabályosan működjön. Hosszú távon ez a hivatal legitimitását is védheti. Persze majd a gyakorlatban fog kiderülni, hogy ez hogyan működik.

Hogyan választanák ki az emberi jogi felelőst?

A legtöbb ilyen helyen ezt a szervezeti és működési szabályzatban rendezik. Jellemzően egy nyilvános kiválasztási folyamat van, pályázatot lehet beadni, és a hivatal dönti el, hogy ki tölti be a pozíciót.

Összességében hogyan értékelik a végleges szabályozást?

A legfontosabb az, hogy azok a garanciális problémák, amelyekre felhívtuk a figyelmet, részben beépültek a törvénybe. A kezdeti javaslattal az volt a probléma, hogy nagyon erős jogosítványokat adott volna egy újonnan létrejövő hivatalnak úgy, hogy ezek mellé nem társult megfelelő kontroll. A parlamentnek benyújtott szabályozás ebből a szempontból kiegyensúlyozottabb lett.

Tizenhat év Fidesz-kormányzás után sikerként élték meg, hogy ezúttal a társadalmi egyeztetésnek tényleges hatása volt?

Kicsit távolabbról kezdenék. Hosszú idő óta ez volt az első olyan törvényjavaslat, amely megfelelt a társadalmi egyeztetés formai minimum követelményeinek. Vagyis hogy a törvényjavaslatot, az indokolást, a hatásvizsgálatot és egy közérthető tartalmi összefoglalót is közzé kell tenni a kormány honlapján. Utóbbi célja, hogy azok is megértsék a javaslat lényegét, akik nem jártasak az adott jogi területen. Az uniós források befagyasztásának egyik oka is az volt, hogy Magyarországon nem valósult meg megfelelően a társadalmi egyeztetés. Ezért a volt kormány végül elbábozta, feltöltöttek egy hatásvizsgálatot, ami szerint nem változik semmi (akkor meg minek a törvény?), az indokolás egy mondatból állt, a tartalmi összefoglaló pedig mindössze a törvény címe volt. Mi ennek ellenére rendszeresen benyújtottuk a véleményeinket, amelyekre általában azt a választ kaptuk, hogy a Helsinki Bizottság javaslatai nem találkoznak a jogalkotó szándékával. Ez a mostani viszont végre egy nagyon pozitív tapasztalat volt, mert az Alaptörvény 17. módosítása kapcsán sem fogadták el az észrevételeinket, ezért örültünk, hogy most több javaslatunk is bekerült a végleges szabályozásba.

Molnár Péter volt országgyűlési képviselő szerint a szabadság kulcsa a hatalom korlátozása. Ennek érdekében a médiatörvénynek ki kell zárnia a kormánytöbbség, és bárki más meghatározó befolyását, míg az szja 1 százalékos felajánlási rendszere a polgárok szabad döntéseivel teremt ellensúlyt.