Száz nap után masszív 4-esre vizsgázott a Tisza-kormány

Augusztus 20-án lesz száz napja annak, hogy megalakult a Tisza-kormány. Csepeli György szociálpszichológust, Földes György történészt, Haraszti Miklós írót, Szabó Andrea szociológust és Tóka Gábor politikatudóst kértük meg arra, hogy értékelje a kormány teljesítményét.

Megkérdeztük, Magyar Péter mennyiben bizonyította alkalmasságát a miniszterelnöki tisztségre, vagy például azt, elmondható-e, hogy az Orbán-rendszer után Magyarország visszatért (kezd visszatérni) a jogállamiság helyreállításához. A nyilatkozók azonban szabad kezet kaptak, dönthettek úgy is, hogy figyelmen kívül hagyják kérdéseinket, és más, tetszőlegesen kiválasztott szempontok alapján vizsgálják a kormány működését. A lapunknak adott válaszokat az alfabetikus sorrendet követve közöljük.

Csepeli György: Magyar Péter lehengerlő választási győzelme véget vetett Orbán Viktor tizenhat év óta tartó „csendes népirtásának”, melynek ma még csak erkölcsi neve van. Az elkövetett tetteket a büntetőjog nem képest kezelni, éppen úgy, mint ahogyan a háborús bűnnek is csak háború vége után lett neve. Az új kormánynak helyre kell állítani a gazdaságban, a kultúrában, a külpolitikában, de mindenekelőtt a lelkekben okozott károkat.

Az első száz napban megtörténtek az első helyreállító lépések. Eltűntek a gyűlöletkeltő plakátok, transzparenssé vált a parlamenti munka, vége lett az öngyilkos keleti nyitásnak, ellenség lett a korábbi barát, s barát a korábbi ellenség. Időközben lecsapott ránk a hőség minden járulékos bajával együtt, melyeket remekül kezelt a kormányfő.

A stratégia helyes, de a taktika láthatóan még biceg. A kormány kocsiját, mint Platón nevezetes lélekfogatát, két ló kétfelé húzza. Mint azt az eredeti szövegből megtudhatjuk, „a mi vezetőnk kettős fogatot hajt, s míg az egyik lova szép és derekas, és ilyen szülőktől is származik, addig a másik éppen ellentétes természetűektől származik, és maga is éppen ellentétes természetű. Szükségképpen nehéz és bajos tehát a mi esetünkben a gyeplő kezelése”.

A gyeplő láthatóan megingott a kormányfő kezében a régi köztársasági elnök leváltása és az új megválasztása körüli szükségtelenül túlbonyolított események idején. A kormányfőnek meg kellene fogadnia Machiavelli tanácsát, aki szerint a fejedelemnek egyszerre kell a rókát és az oroszlánt követnie. Rókaként elkerülheti a hurkot, oroszlánként elrémítheti a farkast.

Földes György: Gyökeresen megváltozott a társadalmi légkör és az ország nemzetközi helyzete, amit tükröz az uniós pénzek érkezése. Legalább ennyire fontos, hogy újra vannak szövetségeseink. Ez nem kis mértékben az új belpolitikának köszönhető.

Hála a többség akaratának már nem képzelt ellenségektől fenyegetett virtuális világba kényszerítve kell élnünk, hanem a valóságos világ valódi problémáival szembesülünk. Ezek között első helyen áll a tizenhat év öröksége. Veszteseknek és győzteseknek vállalniuk kell a felelősséget, mindegyiküknek a magukét. Magyar Péter és a miniszterek ebben a szellemben tevékenykednek.

Az előrehaladást befolyásolja a tegnapi és a mai meghatározó erők stratégiája. A tegnapi erő, a Fidesz a túlélésért küzd. Vezetői úgy látják, erre csak akkor van esély, ha megőrzik maradék szavazótáborukat. Ez pedig változatlan retorikát és politikát feltételez. Elgondolásuk szerint addig kell kitartani, amíg a közvélemény megváltozik, az inga visszaleng.

A Tisza stratégiájának fontos eleme, hogy ha visszaleng a közhangulat ingája, annak ne a Fidesz legyen a haszonélvezője. Ez is változatlan retorikát és politizálást követel. A kormánypártra szavazók is ezt várják. Száz nap kevés volt ahhoz, hogy a Tisza és a kormányzat túllépjen ezen a helyzeten: az igazságtételtől az igazságosság felé.

Mivel ma – szerencsére – több mint kormányváltás, de nem kevesebb mint rendszerváltás zajlik, a kormányzat joggal tarthat igényt arra, hogy kétszáz nap alapján értékeljük a munkáját. Amit eddig tett, azért nincs miért szégyenkeznie.

Hiteles ígéretek és intézményi előkészületek utalnak a jogállami elszámoltatás és az elszámoltatható jogállam egymással összefüggő vállalására. Az igazságtételt illetően türelmesen (olvasd: türelmetlenül, de bízva) várom a „nyomozati szak” végét, a „vádirati szak” kezdetét. Nem látok ellenirányú fejleményeket a hosszabb távú tennivalókat, például a hatalommegosztásos alkotmányt, az arányos választást, az önkormányzati és civil autonómiákat illetően, habár egyelőre elkötelező lépéseket sem. A legnagyobb kihívás az önkorlátozó reformok időzítése, hiszen a kormányt éppen a kétharmados túlereje teszi alkalmassá a rendszerszintű változtatásra.

A folyamatot nem valamely ideológia, hanem politikai kényszer vezérli. Nevezetesen Magyar Péternek elemi érdeke együtt tartani a kétharmada garanciáját: a pártszervezetként nem is létező Tisza rendhagyó belső választói koalícióját a néhai balliberális és a valahai fideszes szavazók között. Ezt neki magának is határozottabban fel kell vállalnia, hogy a vezetése végképp újrakezdés legyen.

Szabó Andrea: Magyarország 2026. április 12-e előtt hibrid rezsim, azon belül választási autokrácia volt. A társadalom áprilisban választási forradalmat hajtott végre: egyértelmű igényt jelentett be a demokratikus működés helyreállítására. A Magyar-kormány első száz napját ezért mindenekelőtt azon érdemes mérni, mennyiben felelt meg ennek a felhatalmazásnak.

Az egyre autoriterebb rezsim lebontása kétségtelenül elkezdődött. A miniszterelnöki és a képviselői ciklusok korlátozása féket épít a tartós személyi és politikai hatalomkoncentrációval szemben. A 17. alaptörvény-módosítás az Alkotmánybíróság jogköreinek bővítésével, a bírói önigazgatás erősítésével és a sarkalatos törvények körének szűkítésével szintén a fékek és ellensúlyok finom rendszerének helyreállítása felé mutat. Utóbbi különösen fontos: csökkenti annak lehetőségét, hogy egy kétharmados többség hosszú időre megkösse a későbbi egyszerű többségek kezét.

Az értékelés ugyanakkor nem lehet maradéktalanul kedvező. A demokratizálás nemcsak az intézményi változások irányáról, hanem az eljárások minőségéről is szól. A nagy horderejű közjogi változtatások tempója, a társadalmi és szakmai egyeztetések szűk időkerete, valamint a személyi döntések körüli viták azt jelzik, hogy a kormány döntéshozatali gyakorlata még nem minden tekintetben szakadt el a korábbi rezsim mintáitól.

Száz nap alatt a demokrácia nem állítható helyre, működési normái azonban már számonkérhetők. Az irány egyértelműen kedvező, a módszer azonban helyenként vitatható. Összességében az eredmények, bár részlegesek, a társadalmi felhatalmazás mentén alakulnak.

Tóka Gábor: Álomba illő volt az első ötven nap a május 9-i ünnepségtől a hatalomátvétel, a külpolitikai irányváltás és az EU-s pénzekkel kapcsolatos határidő-teljesítések zökkenő- és zajmentes kipipálásáig. De a kormány második ötvene kissé irányvesztettnek tűnik.

Nem adtak magyarázatot a májusban lemondásra felszólított főpártkatonák cseréjének – a köztársasági elnök kivételével – kissé körülményes és részleges menetére, az egyetemi megújulás (egyelőre egyévesre tervezett) stopjára az EU-s minimumok kipipálása után. Túl sok a csend a legtöbb nagy terv beindulásáról és mondjuk az MNB-s vizsgálatokról, pedig a balszerencsés hőkupola mellé odaírhatjuk a mérlegbe az eddig kegyesen alakuló energiaárakat. A költségvetési hiány visszafogásában és a közlekedési beruházások bejelentésében elért sikerekből ítélve talán a családi pótlék megduplázása és például az egészségügy helyretétele témában is lehetne már mondani valamit.

A hőkupolaválság és a váratlanul (?) brutális orbáni költekezéssel való szembesülés sok mindenre felmentést ad, de az osztályzat akkor sem jeles már, ha ezek mellett felejthető látványelemnek tekintjük csak az elnökjelölést. A 4-es azért lenne igazságtalan, mert az összehasonlítási bázis egy, a fegyverhasználatot mellőző tatárjárás, a hibák kijavítása iránti vágy és képesség meg a jó szándékok kimutatása pedig továbbra is hibátlan.

A nyilatkozókat arra is megkértük ugyanis, hogy 1-től 5-ig terjedő skálán értékeljék a Tisza-kormány eddigi produktumát. Tóka Gábor osztályzata: 5-ös alá. Csepeli Györgytől és Földes Györgytől egyaránt 4-est kapott a kormány, Szabó Andreától „jó szándékú 3/4-et” (értsd: erős 3-ast, gyenge 4-est). Utóbbit 3,5-ös érdemjegyként számítottunk be az átlagba. A tréfás kedvében lévő Haraszti Miklós – aki a kormány helyett inkább a miniszterelnököt minősítette – Magyar Péter „általános tanulmányi előmenetelére” 5-öst, magatartására viszont 4-est adott, mert „csúfolja az osztálytársait”.

A Népszava körkérdése alapján száz nap után a kormány masszív 4-esre vizsgázott.