Meglepetésre nem okozott meglepetést az Alkotmánybíróság, hű maradt önmagához és „passzivista” döntéseket hozott

Múlt héten az Alkotmánybíróság a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekva) ügyében visszautasította a Fidesz beadványát, három másik témában viszont akkor nem hozott döntést. Így abban a kérdésben sem, hogy a Tisza legitim módon távolította-e el Sulyok Tamást az államfői székből.

Hétfőn aztán felszállt a fehér füst: az Alkotmánybíróság a többi fideszes beadványt is érdemi vizsgálat nélkül visszadobta. Ennek megfelelően az Alaptörvény része marad az országgyűlési képviselők 12 évben rögzített mandátumkorlátozása és az alkotmánybírákra vonatkozó 70 éves korhatár, ahogyan az is, hogy megszűnt Sulyok Tamás megbízatása. Köztársasági elnökké időközben Baka Andrást választotta a kétharmados tiszás többség.

Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász, politológus szerint a papírformának megfelelő határozatok születtek, de annyira elhúzódott a döntés, hogy lehetett bennünk némi kétely: hátha nem mindegyik kérdésben utasítja vissza az Alkotmánybíróság a Fidesz beadványát. Különben miért húzná az időt?

– jelentette ki.

Az Alkotmánybíróság azt mondta ki, amit már múlt héten is kimondott: tartalmi szempontból (ezt éppen a Fidesz vezette be) nem vizsgálhatja az Alaptörvény módosításával kapcsolatos indítványokat. Pedig – jegyezte meg Szentpéteri Nagy Richard – egy tartalmi vizsgálat akár arra is juthatott volna, hogy a parlamenti mandátum 12 évben történő maximálása, vagy az, hogy az alkotmánybírák 70 éves korukig tölthetik be tisztségüket, nem jó szabály. A 12 éves mandátumkorlát annyira egyedülálló a parlamentáris rendszerekben, hogy az erről szóló rendelkezés különösképpen vitatható. Az Alkotmánybíróság azonban – nyomatékosította – csak formai kérdésekben dönthet.

Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatásának megszűnése esetében még formai problémák is felvethetők – utalt arra, hogy két alkotmánybíró (a testület elnökeként Polt Péter, valamint Handó Tünde) a fenntartásait fejezte ki. Szentpéteri Nagy Richard szerint ez a passzus már csak azért is nagyon aggályos, mert az Alaptörvény módosítása nem foglalkozik a köztársasági elnökkel, csupán a záró rendelkezések sorában egyetlen mondat rögzíti, hogy az államfő mandátuma megszűnik.

– bírálta az abszurdnak tartott eljárást.

Azt szokták mondani, hogy a kutya ugat, a karaván halad. Ezúttal viszont úgy halad a karaván, hogy közben még csak nem is ugat a kutya – fogalmazott Szentpéteri Nagy Richard.

Általános értelemben papírforma, ami történt, illeszkedik az Alkotmánybíróság egész működéséhez és a parlamenti választás utáni mozgásához – értékelt Majtényi László alkotmányjogász.

Végső soron a sok különvélemény és párhuzamos vélemény azt mutatja, hogy ez ténylegesen így is volt. Az alkotmánybírók nem „akarategységben” szövegezték meg a visszautasító határozatokat.

Már az első, Sólyom László elnökletével alakult Alkotmánybíróság is hozott olyan döntést, ami önkorlátozó módon tartózkodott attól, hogy az alkotmány szövegét vizsgálat tárgyává tegye, de lebegtette azt is, hogy mégis megteszi. A Fidesz aztán 2013-ban ezt a lehetőséget kifejezetten megtiltotta – emlékeztetett Majtényi László. Az Alkotmánybíróság szűkre szabott hatásköre annyi lett, hogy kizárólag az eljárási követelmények meglétét vizsgálhatja, méghozzá csakis a „megalkotás” és a „kihirdetés” tekintetében. Ez újabb szűkítést, szigorítást jelentett.

Sulyok Tamás eltávolítása ügyében a Fidesz arra hivatkozott, hogy nem alkotmánymódosító, hanem indoklás nélküli személyi döntés született. Majtényi László szerint az valóban vitatható, hogy tartalmi alkotmányos döntésnek minősül-e a meghatározott személyre vonatkozó rendelkezés, de az aligha, hogy eljárási természetű lenne. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy nincs hatásköre megvizsgálni a kérdést.

Majtényi László külön kitért Marosi Ildikó alkotmánybíró álláspontjára, aki azzal érvelt, hogy az 1989-es rendszerváltás még nem zárult le, és majd akkor zárul le, ha a parlamenti többség magáévá teszi az alkotmányosság lényegét. Schanda Balázs – Sólyom Lászlóra hivatkozva – utasította el, hogy politikai érdekek mentén módosítsák az alkotmányt. Ebből a szempontból a Fideszt is bírálta. Érdekes történelmi mintázatra hívta fel a figyelmet Horváth Attila: a korábbi elnökök közül Károlyit, Horthyt, Tildyt, Szakasitsot a közjogi felelősség vizsgálata nélkül távolították el.

Összegzésként Majtényi László hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság hű maradt önmagához, „passzivista” döntéseket hozott. Úgy látszik – állapította meg –, az alkotmánybírók többsége számára kedvező az, hogy a már említett 2013-as módosítás megszabadította őket a döntés lehetőségétől.

A nemrég megválasztott Sonnevend Pál felvetette például, hogy a megváltozhatatlan klauzulák alkalmazásával megengedhetővé lehetne tenni az alkotmánymódosítások felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróság vétkei súlyosak – vélekedett Majtényi László –, ám a mostani szöveg néhány elemében hasonlít ahhoz, ami elvárható az Alkotmánybíróságtól.