„… szociológusként kezdtem, aztán könyvkiadóként folytattam, aztán szállodatulajdonos lettem, aztán csődbe mentem és londoni taxis lett belőlem, most meg digitális nomád vagyok” – idézi fel eddigi pályája főbb állomásait egy baráti beszélgetésben Winter Henrik, a regény főhőse. Itthonról Olaszországba költözött (a cím erre utal), az ügyfeleivel online foglalkozó coach lett belőle. Különösebb ambíciói már nincsenek, radikálisan szűkített életstratégiájának lényegét ekként összegzi: „Nem akarok többet semmi bajt okozni a világban.” Kellő józansággal azonban hozzáteszi: „Lehetséges, hogy ez kivitelezhetetlen.”
A cselekmény e „lehetségest” bizonyossággá változtatja: Winter kinti életében ugyanis zűrös – ha tetszik: bajt okozó – helyzetek egész sora követi egymást. Ezekbe hol a saját elhatározásából, hol puszta meggondolatlanságból keveredik. Fokozza a maga körüli feszültséget azzal, hogy munkájában és kapcsolataiban többnyire kifejezetten megbízhatatlan, szeszélyei gyakran követhetetlenek. E mindennapos kiszámíthatatlanság a karakter egyik alapvonására utal: az igazi – mély és tartós – kötődésre való képtelenségre, amint ezt egyik felesége és jó emberismerőnek bizonyuló bejárónője egyaránt kiemelte. „… neked mindig egyedül kellett volna élned” – állítja egyikük. „… szerencse fia vagy, mert nem tudsz szeretni” – véli a másik nő. Az alkat mélyéről fakadó közönyösség miatt Péterfy Gergely főhősének mentalitásában egészen a regény utolsó jelenetéig van valami démoni.
A céltalanság és a tartalmatlanság Winter életének további szembeszökő vonása. Nem véletlen, hogy aktivitásigénye előbb a futásban, később a mániává fajuló, mindent háttérbe szorító biciklizésben keresett gyors kielégülést.
A kényszeres testmozgás tehát ezúttal nem az egészség megőrzésének eszköze, hanem mindenekelőtt látványos pótcselekvés: a valódi tervek, az igazi cselekvés, egyáltalán a kreativitás hiányának hatásos kifejezője. A mértéktelen kerékpározás ráadásul remek álcázásnak, a lelki és szellemi kiüresedés leplezőjének is bizonyult: „A biciklisruha, a biciklisszemüveg és a sisak arctalansága egyszerre tette erőssé és érvényessé a létezését a biciklisták nagy közösségében és rejtette el a világ elől. Céltalansága célt és rangot kapott.” Útjai során kész nem csekély kockázatokat vállalni, melyek végső soron teljességgel értelmetlenek. Szenvedélye ekként lehet sorsmetafora.
A regény egyre nyomasztóbb, fokozatosan gyorsuló hanyatlástörténetként is olvasható. Kezdetben Winter egzisztenciális biztonsága kikezdhetetlennek tűnik, jövedelméből még némi luxusfogyasztásra is telik. Sőt, méltán játszadozhat el egy drága autó megvásárlásának ötletével. Munkáját azonban – egyre értelmetlenebbnek ítélvén – mindinkább elhanyagolja, végül teljesen fel is adja. Helyette pedig semmi mást nem tud, majd nem is igen akar kitalálni. Alternatíva hiányában jól érzékelhetően pauperizálódik, az igényeit kénytelen rohamosan csökkenteni, végül – megalázó módon – szinte nincstelenné válik. Az eleinte még működőképesnek ígérkező kapcsolati hálója a mű végére teljesen szertefoszlik, privát kötődései felbomlanak. Lehetőségeinek köre aggasztóan összeszűkül. A befejezésben a drámai süllyedés alighanem visszafordíthatatlanná súlyosbodik.
Az idegenség a Winter-karakter további lényeges tulajdonsága. Az itáliai környezetben, mint minden emigránsnak, neki is szembesülnie kell az otthontalanság élményével, melyet a kulturális vértezettség, a nyelvtudás csak enyhíteni képes. Ismerősei között angol, skót, erdélyi magyar, dán, német egyaránt található, „bennszülött” azonban szinte egyáltalán nincs. Olyanok körében mozog tehát, akik hozzá hasonlóan jobbára az ideiglenesség jegyében élnek: ma itt vagyunk ugyan, de ki tudja, holnap hol leszünk? Az otthon stabilitása ebben a közegben illúzió csupán.
Winter azért hagyta el hazáját, s jött az umbriai Orvietóba, mert egyszerűen elviselhetetlennek ítélte a NER Magyarországát: szellemi, erkölcsi és lelki értelemben így Budapesten is otthontalanná lett.
S némi történelmi perspektívából szemlélve az orbáni világ még csak nem is tekinthető véletlenszerű kisiklásnak: „Magyarország maga a veszély. Minden generációt legalább egyszer, de inkább kétszer derékba tör valamilyen gyökeres (…) történelmi átalakulás.” Ezen túlmenően Péterfy hősét mélységesen irritálja a magyar, illetve a kelet-európai „univerzális ápolatlanság”, az élet minden területét átható – szégyenteljes – slamperáj. Taszítja az itteniek mentalitásában az „önsajnálat és a kivagyiság” rossz végleteinek örök váltakozása. A valami különbre, civilizáltabbra vágyó individuum otthontalansága így kerekedik teljessé.
Önnön társadalmi státuszát hősünk így határozza meg: „kelet-európai vagyok, de entellektüel”. Winter persze nem a mannheimi „szabadon lebegő” értelmiségi változat és nem is a „teleologikus tudás” (Konrád György–Szelényi Iván) képviselője. Nincs ugyanis semmiféle társadalmi elköteleződése, nincs ideológiája, szenvedélyes kritikai attitűdje pedig mindössze a kelet-európai igénytelenség (egyébként messzemenően jogos) ostorozására szűkül. Szakértelme, ismerethalmaza parlagon hever – méghozzá épp általánossá táguló kiábrándultsága, ebből fakadó cinizmusa miatt. Meggyőződése, hogy érdemi pozitív változásra/változtatásra nincs remény.
Történeti, karaktertipológiai szempontból Winter Henrik a cselekvésképtelensége, céltalan sodródása, kapcsolatalakításainak „ijesztő rendetlensége”, közönyös idegensége – alkatának mindebből fakadó démonikussága – révén az orosz irodalom klasszikus hőseinek, Puskin Anyeginjének vagy Lermontov Pecsorinjának, azaz a „felesleges ember” ősváltozatainak a távoli rokona lehetne. E nagy hagyományú figura komplex és originális megújítása a Digó legfontosabb szellemi és poétikai vívmánya.
Winter Henrik alapvetően negatív alak, a cselekményben a hibái kapnak komoly nyomatékot. Ugyanakkor az elbeszélő időről időre figyelmeztet bennünket személyisége rokonszenves vonásaira. Arra, hogy kivételesen nagyvonalú, segítőkész, hogy igényes, hogy nincsenek előítéletei stb. Esendőségében pedig – nagy irodalmi előképeihez hasonlóan – olykor még szerethető is.
Infó: Péterfy Gergely: Digó. Kalligram, 2026
