„A magyar fiatalok mintha vérszemet kaptak volna, hogy ők képesek leváltani egy kormányt”

Magyar Péter egy Facebook-bejegyzésben jelentette be, hogy támogatná a választójogi korhatár 16 éves korra való csökkentését. Önök már öt évvel ezelőtt is mellette érveltek, de akkoriban a felvetés érdemi visszhang nélkül maradt. Milyen érveik vannak?

Nagy Ádám: Tudományos értelemben régóta evidencia, hogy az ifjúkor mindkét irányba kitolódott, vagyis tovább tart a fiatal felnőtt kor, de ugyanez lefelé is igaz. A gyerekek a mediatizáció és más társadalmi hatások miatt egyre korábban találkoznak közéleti tartalmakkal és válnak fiatallá. Egy 16 éves Magyarországon már nem tanköteles – ez így van, még ha ez az Orbán-kormány egyik nagy bűne is –, vállalhat munkát, büntethető, lassan el kell döntenie, hogy milyen hivatást akar választani, sőt az áfa és egyéb közterhek formájában még adót is fizet. Akkor miért ne dönthetne arról, hogy milyen politikusok képviseljék?

Szalóki Viktor: A választójogi korhatár csökkentése nem egyszerűen egy gesztus lenne a 16-17 éveseknek, de egy lépés a társadalom számára a további demokratizálódás felé. Úgy gondolom, hogy egy ország mindenképpen nyer, ha minél többen kapnak lehetőséget, hogy beleszóljanak a közügyekbe. Nem véletlen, hogy több helyen így döntöttek. Fontos kérdés, hogy a magyar társadalom mer-e ilyen irányba tenni egy lépést, és tágítani azok körét, akik szavazhatnak.

Bár az eddig megszólaló közéleti szereplők pozitívan reagáltak az ötletre, borítékolható, hogy lesznek kritikus hangok. Tudjuk, mit gondol erről a magyar társadalom?

SZ. V.: Kétségtelen, hogy a közvéleményben van elutasítottság az ötlettel szemben. A kritikák szerint a 16 évesek még befolyásolható gyerekek, akiknek nincs önálló véleményük. Ez egy borzasztó érvelés szerintem, mert kinyithatja a kaput afelé, hogy elkezdjük megkérdőjelezni más társadalmi csoportok választójogát akár korcsoport vagy iskolázottság alapján, és akkor a végén ott tartunk, hogy ez a demokrácia mégsem olyan jó dolog. Márpedig végső soron pontosan ez jelenti a demokráciát. A hit abban, hogy mindenki képes beleszólni az ország ügyeibe saját világlátása és tudása szerint. Elképzelhető, hogy egy 16 éves sokkal könnyebben jut információhoz, mint egy idős ember, akinek cserébe van élettapasztalata. Egyikük választójogát sem lenne szabad megkérdőjelezni.

N. Á.: Nem érdemes elkezdeni feszegetni, hogy ki miért ne lenne alkalmas a választásra, mert egyszer csak ott találjuk magunkat a Jobbik 2017-es cenzusjavaslatánál, ami iskolai végzettséghez kötötte volna a szavazati jogot. Ráadásul egy Magyarországon élő 16-17 éves életére sokkal inkább hatással lenne a saját szavazata, mint például egy határon túlira az ő voksa. Sokkal inkább abban az irányban kellene gondolkodni, hogy kik azok, akik felelős véleménynyilvánításra képesek, és adjuk meg nekik a lehetőséget. Ausztria és Málta már meglépte ezt, néhány dél-amerikai országban és Németország egyes tartományaiban is szavazhatnak a 16 év alattiak. Ez több mutató szerint is jó hatással volt a demokráciára, s problémát sehol sem okozott. Ráadásul ingyen van, egy olyan intézkedés, ami tényleg nem kerül semmibe, de politikai értelemben nagyon fontos lépés.

2000 óta négyévente valósul meg az országban egy nagymintás ifjúságkutatás, amelynek adatai 2016-ig szabadon kutathatók voltak. A 2024-es adatokért ‒ amelyek jelenleg a Századvégnél vannak ‒ önök kitartó harcot folytatnak, egyelőre eredménytelenül. Mégis, mit tudhatunk ennek a korosztálynak a világlátásáról, politikai preferenciájáról?

SZ. V.: A két évvel ezelőtti adatok ismerete nélkül nagyon nehéz erre mit mondani, hiszen a legutolsó eredmények, amiket mi is vizsgálhattunk, 2020-ból valók, amikor még egészen másképp nézett ki a politikai paletta. A hivatalos jelentésből már akkor is kimaradt a politikai preferenciákra vonatkozó rész, de így is egyértelműen kirajzolódott az a fajta irány, ami az idei választásoknál egyértelművé vált. Az akkori regnáló hatalommal szembehelyezkedő értékrend erősödése látványos volt, a fiatalok sokkal inkább vallották magukat liberálisnak, mint konzervatívnak. Nem csodálkozom azon, hogy ennek ismeretében a Fidesznél nem vetődött fel ötletként a választójogi korhatár leszállítása.

N. Á.: Az ifjúságkutatások 2000 óta mérik, hogy vajon a fiatalok mit tartanak a legjobb államberendezkedésnek. A legutóbbi ismert adatok szerint nem egészen 60 százalék választotta a demokráciát ennél a kérdésnél. Bár ez növekedés a 2020-at megelőző időszakhoz képest, de még mindig az látszik belőle, hogy a demokráciát őrizni, gondozni kell, és dolgozni kell azon, hogy a fiatalok körében erősödjön a demokratikus attitűd. Ne azért hozzanak meg döntéseket, mert X. Y. azt mondta, hanem gondolkodás, beszélgetés, társadalmi részvétel útján jussanak döntésekre. És legyen az is világos: attól, hogy valahova odatették az x-et, még nem kell mindent elfogadni, amit az adott párt csinál. Ez egy tanulási folyamat, amiben fontos szerepe lenne a szülők mellett az iskolának, a kortárscsoportnak, a médiának és a részvételi programoknak is.

Milyen egyéb intézkedéseket kellene a kormánynak meghoznia a választójogi korhatár csökkentése mellé, hogy a fiatalok valóban felelős döntést tudjanak hozni a választásokon?

SZ. V.: Az most sem úgy működik, hogy amikor valaki betölti a 18. évét, kap egy szoftverfrissítést, és hirtelen tudatos állampolgárrá válik. Ez nem is elvárható, ezt a szerepet tanulni, szokni kell. Jelenleg a magyar közoktatás minden, csak nem egy demokratikus intézményrendszer a diákkal a középpontban. Látványos, hogy a Fidesz hogyan üresítette ki a diákönkormányzatiságot, pedig az is egy fontos politikai szocializációs közeg lenne. De az iskolán belüli programok nem elegendők, számos nemzetközi példa létezik, hogyan lehet segíteni a fiatalok politikai szocializációját. Finnországban például az ifjúsági tanácsok iskolától függetlenül, területi szinten működnek, és számos olyan jogkörgyakorlási szituációt alakítanak ki, amelyben azt tanulja meg a fiatal, hogy miképp születik meg egy konszenzus, hogyan lehet demokratikusan egyezségre jutni egyes kérdésekben. Nálunk ez szinte teljesen hiányzik.

N. Á.: Olyan ez, mint a szexuális edukáció, gyakorlatilag már születéskor el kell kezdeni. Az óvodában is ki lehet kérni a gyerekek véleményét bizonyos kérdésekben, például, hogy hova menjenek kirándulni. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen rájuk kell bízni a döntést, de tudni kell, pedagógiailag hogyan érdemes kezelni egy ilyen helyzetet, hogyan lehet úgy döntésre jutni, hogy mindenkinek a véleménye számítson, meghallgassák. Ennek a fajta demokráciatanulásnak az a kezdőpontja, hogy megadjuk a jogot a véleménynyilvánításra már a családban is, és elkezdjük gyakorolni a részvételiséget. Az iskolával az a baj, hogy alapvetően egy hatalmi helyzet. Akármilyen „jó fej” a tanár, mégiscsak ő tud nekem osztályzatot meg intőt adni, és nem fordítva. Ráadásul a 45 perces tanórai logika nagyon sokszor keresztbe metszi annak a lehetőségét, hogy elmélyedjenek ilyen ügyekben. A szavazati korhatár lecsökkentése önmagában nem elég, hozzá kell tenni azt a tanulási folyamatot, amelyben felelős állampolgárrá válik a fiatal.

Az ellenzék biztosan azzal fogja vádolni a Tiszát, hogy így próbálja bebetonozni a hatalmát, hiszen a fiatalok között sokkal népszerűbb a kormánypárt, mint a Fidesz.

SZ. V.: Valóban feltételezhetjük, hogy jelenleg ez a legfiatalabb korosztály is a Tisza felé húzna. De azzal, hogy megadja a szavazati jogot nekik, még nem betonozza örökre magához a kormánypárt ezeket a fiatalokat. Ezt a gondolkodást meg kell haladni, ha valódi rendszerváltást és demokráciaépítést akarunk. A döntéshozóknak sem szabad erről úgy gondolkodniuk, hogy itt most egy korosztályi szavazóhadsereget építenek fel. Ahogy az ember fejlődik, idősödik, változik a politikai szocializáció, és nagyon könnyen a pártpreferencia is.

N. Á.: Kétségkívül versenyelőnyt jelent annak, aki megadja ezt a jogot egy csoportnak, de ezt megtehette volna a Fidesz is korábban. Megint adja magát az összehasonlítás a határon túliak szavazati jogával. Hiába tett bele sok energiát Magyar Péter, és ment el gyalog egészen Nagyváradig, hiába beszélt Orbán Viktor sületlenségeket a román elnökválasztások idején, a Fidesz így is magasan nyert a körükben. Ugyanakkor a 2010-es évek „csendes generációja” után a fiatalok körében ismét növekszik a hajlam a lázadásra, ami jól látszott tavaly nyáron, amikor „mocskos Fidesz” skandálás uralt minden fesztivált és bulit. Ezek a fiatalok elkezdték megtalálni a saját hangjukat, és sokkal erőteljesebben szólalnak meg, mint a 10 évvel ezelőttiek. Láttuk, milyen eufória volt a választások estéjén, de sok fiatal már akkor is azt mondta: ha a Tisza nem teljesíti, amit ígért, „őket is elküldjük a fenébe”. Ez az a fajta állampolgári öntudat, aminek a hiányára évtizedek óta panaszkodtunk. Mintha vérszemet kaptak volna, hogy ők képesek leváltani egy kormányt. Ez persze így nem teljesen igaz, hiszen a nyugdíjas korúakat leszámítva minden korosztályban többen szavaztak a Tiszára, de kétségtelen, hogy a fiatalok indították el a folyamatot. Ehhez képest csalódás, hogy az új kormányban nincs megfelelően kezelve az ifjúságügy.

Mi lenne a megfelelő?

N. Á.: Az ifjúságügyet besorolták a szakképzési államtitkárság alá, ami teljesen abszurd. Mi van azokkal, akik nem a szakképzésbe járnak, vagy nem járnak iskolába egyáltalán, esetleg se nem tanulnak, se nem dolgoznak? A szakemberek meglehetősen csalódottak emiatt, mert félő, hogy megint az történik, mint a Gyurcsány-időszakban, amikor kis túlzással egy raktárépület harmadik emeletén a fénymásoló mögött balra volt az Ifjúsági főosztály. Az sincs rendjén, hogy a gyermekügyet és a gyermekvédelmet élesen kettéválasztják, s külön minisztériumban – előbbit az oktatási, utóbbit a Szociális és Családügyi Minisztériumban – kezelik. Ezzel megint csak azt lehet elérni, hogy az intézményrendszer tulajdonképpen a saját létének igazolásáért dolgozik, és nem a gyerekért.

Visszatérve a választójogra. A nemzetközi példák alapján hogyan változik meg a politikai szcéna, ha belép egy ilyen új, fiatal választói csoport? Létrejönnek új pártok, vagy a régiek alakulnak át?

SZ. V.: Ez attól is függ, hogy pontosan hogyan vezetik be. Németországban például lépcsőzetes rendszer van, először csak az önkormányzati, tartományi választásokon szavazhatnak a 16 év felettiek, illetve Máltán is csak az európai parlamenti voksoláson vehettek részt először. Szerintem nagyon pozitív hatása lenne, ha elindulna egy politikai verseny egy újabb szavazói csoportért, megjelennének azok a témák, amik igazán foglalkoztatják a fiatalokat. Németországban ilyenek voltak például a klímaváltozással kapcsolatos ügyek, vagy a lakhatási problémák. Jó lenne tudni, hogy mik azok az ügyek, amik a magyar fiatalokat tényleg érdeklik, ehhez látni kellene a fent említett kutatási adatokat is.

N. Á.: Jelenleg körülbelül 195 ezer a 16-17 éves korosztály létszáma, ha a kétharmaduk elmegy szavazni, az is több mint 120 ezer ember. Simán lehetnek olyan választókörök, ahol ők a mérleg nyelvét jelenthetnék. Azt ma még nem látjuk, hogy megjelenhet-e egy új generációs párt, vagy a meglévők alakítanak a stratégiájukon. De könnyedén tudunk mondani olyan pártokat, amelyek ennek a töredékéért összetették volna a két kezüket (vagy akár a farkukat is csóválták volna) a tavaszi választásokon.