Szokatlan látványt nyújtanak Tót Endre Blackout képek című kiállításának festményei. A felfestett, színes, cirádás keretekben első pillantásra csak a nagy feketeséget látjuk. A néző akár tréfának is hiheti a dolgot, ami részben igaz, hiszen Tót Endre művészetétől sosem állt távol a humor. Ezeknél a képeknél nekünk kell megtalálnunk a fekete mezőben az értelmet és az esztétikumot. A vászonra festett díszes keret és cím – például Endre Tót – Blackout Painting XXVIII – sokkal feltűnőbb, mint maga a kép témája. Az ornamensekkel díszített keretek egyszerre idézik meg a régi szalonkiállításokat és a Kádár-kockák hengerelt tapétáit.
– Ezeket a képeket a kilencvenes években festette a művész, de megértésükben sokat segít a kiállításon bemutatott 1972-es Múzeumlátogatás című műve, amely egy manipulált fotó: múzeumlátogatók nézik a festményeket, amelyeket a művész feketével kisatírozott – mondta lapunknak Balázs Kata, a kiállítás kurátora, az acb ResearchLab munkatársa. Hozzátette:
Tót Endre művészetében visszatérő motívum a kép hiánya és jelenléte.
A hetvenes évek elején például a nemzetközi művészet ikonikus alkotásait értelmezte át. Elkészítette a Mona Lisa reprodukcióját is, de a festmény helyett csupán egy üres képkeretet rajzolt, amelynek egyik pontjára odagépelte: „vala-hol itt a mosoly”. A keret alatt pedig feltüntette a mű minden fontos adatát: Leonardo da Vinci alkotása, Mona Lisa, 1503, 77×53 centiméter, Louvre.
Az üresség motívuma jelent meg az 1974-es Night Visit to the National Gallery (Éjszakai látogatás a Nemzeti Galériában) című művészkönyvében is. A múzeum térképe még felsorolja, melyik teremben mely mesterek művei láthatók, a következő oldalakon azonban az alkotásokat teljes egészében fekete felületek takarják el. Ugyanilyen radikális gesztus volt az 1972-es Meg nem festett vásznaim sorozat, amely üres vásznak „terveit” mutatta be azok pontos méreteivel. 1989-ben Kölnben, a Galerie Alfred Kren kiállítóterében pedig fekete képeit magukra a fehér falakra festette fel.
– Ezek a vizuális megoldások számos kérdést vetnek fel: mitől kép egy kép, mitől válik híressé egy mű, mi bízható a befogadó képzeletére, és hol kezdődik maga a művészet? – fogalmazott Balázs Kata.
A jelenlegi tárlat képei is megidézik a klasszikus festészetet, de ezúttal már nincs kapaszkodó. Míg a hetvenes évek munkáinál legalább szerepelt az eredeti mű címe, itt csupán annyit olvasunk, hogy Tót Endre huszonnyolcadik vagy harmincadik Blackout képét látjuk. A nézőnek magának kell eldöntenie, mit kezd ezzel a látszólagos ürességgel.
– Tót fekete képeinek művészettörténeti áthallása is van. A fekete négyzetről óhatatlanul Kazimir Malevics 1915-ös műve jut eszünkbe, amely egyszerre a modern művészet kiinduló- és végpontja, s a konstruktivista alkotók egyik legfontosabb referenciája lett. Tót munkái ugyanakkor a második világháború utáni hiányesztétikára is reflektálnak, amelynek egyik szellemi gyökere a keleti filozófia és a buddhizmus – mondja a kurátor.
A hiány esztétikája számos formában jelent meg 1945 után. Yves Klein 1958-as kiállítása egy teljesen üres kiállítótér volt, Ad Reinhardt fekete képeket festett, John Cage 4'33'' című zongoraművében pedig a zenész egyetlen hangot sem játszik le.
Tót Endre Blackout képei ugyanezt a kérdést teszik fel a festészet nyelvén: mit látunk akkor, amikor látszólag nincs mit nézni?
Infó: Tót Endre: Blackout képek. Kurátor: Balázs Kata. acb Galéria (Budapest VI., Király utca 76.) Megtekinthető július 31-ig.
