Mindössze hét balatoni település maradt, ahol ingyen használható minden strand, az önkormányzatok egyszerűen nem tudják vállalni a költségeket

Megígértük, valóra váltjuk. Visszaadjuk a Balatont az embereknek Keszthelyen, ingyenessé tesszük a Helikon Strandot – jelentette be még áprilisban Tóth Gergely, Keszthely polgármestere, s hozzátette, meggyőződésük, hogy senki sem sajátíthatja ki az ország természeti értékeit és kincseit, így a „magyar tengert” sem, anyagi helyzettől függetlenül lehetőséget kell biztosítani minden magyar családnak, hogy díjtalanul fürödhessen a Balatonban. Erre a negyven érdemi tóparttal rendelkező település közül 21-ben jelenleg nincs esélye a helyieknek és a vendégeknek, ezzel szemben mindössze hét olyan akad, ahol minden strand ingyenesen használható. Az északi oldalon például csak Örvényesen ingyenes a fürdés, ráadásul a falu az összesen öt  olyan település közé tartozik, ahol a strandolás mellett a parkolás is ingyenes.

Évről évre felmerül a közmeghallgatásokon vagy lakossági fórumokon, legyen fizetős a strand, illetve a parkolás a tóhoz közeli településrészen, aztán amire eljutunk addig, hogy a testület elé kerüljön a kérdés, kiderül, hogy a bevezetés mellett kardoskodók úgy gondolják, hogy a helyiekre ne vonatkozzon, csak a vendégekre, ezt viszont nem tehetjük meg, hiszen attól, hogy valaki ingatlant vett nálunk, a tóparthoz nincs több joga, mint másnak – indokolta Huszár Zoltán, Örvényes polgármestere, az északi parti települések közül miért számít egykének faluja, ahol a strand és a parkolás is ingyenes mindenkinek. – Sokan hangoztatják, a Balaton legyen mindenkié, ehhez mi azzal tudunk hozzájárulni, hogy nálunk ingyenes a fürdés. Ráadásul a fizetős stranddá alakítás szigorú előírásokkal, s ezáltal komoly költségekkel jár, ha változna a filozófiánk, akkor sem biztos, hogy megérné belevágni, nem hozna annyit, mint amennyi pluszfeladattal jár.

Hasonló a helyzet a parkolással, a nyári közlekedési nehézségek orvoslására az önkormányzat ugyan jelölt ki felfestett parkolóhelyeket, illetve tilalmi zónákat, ám ennél tovább nem akar menni, vagyis nem tenné fizetőssé a rendszert.

- Kis településnek számítunk, s szerencsére elkerültek minket a gazdag befektetők, senki sem akar előjogokat magának, így érdemben lehet beszélgetni minden tervről – folytatta Huszár Zoltán. – A helyiek és a nyaralótulajdonosok partnerek, ehhez persze az is kell, hogy az önkormányzat őszintén kommunikáljon velük. Így viszont mindent meg lehet beszélni értelmesen, hiszen mindenkinek ugyanaz a célja: érezzék jól magukat az emberek.

Örvényes mellett mindössze Balatonkeresztúron, Balatonőszödön, Szántódon és Balatonszemesen nem kell fizetni a strandolásért és a parkolásért.

- A jelenlegi testület örökölte az ingyenességet – mondta lapunknak Iváncsics Zsolt szemesi polgármester –, és már felmerült, hogy a nyári közlekedési káosz enyhítése érdekében a parkolást legalább a frekventált helyeken díjkötelessé lehetne tenni. Az ingyen fürdés és parkolás ugyanis rengeteg vendéget vonz akár csak a szomszédos településekről, ahol fizetni kell, ami miatt nagyon nagy a zsúfoltság. Egyelőre azonban nincs napirenden, hogy meddig, nem tudom, nagyban függ attól is, hogy az új kormány mit tervez az önkormányzatokkal, lesz-e új törvény, visszakerülnek-e bizonyos bevételek a településekhez? A szabadstrandokhoz viszont nem nyúlnánk semmiképpen sem, egyfelől jó dolog az ingyenesség, másrészt a feltételek sem adottak, hogy fizetőssé tegyük őket. A fenntartásukra az tavaly nagyjából 6,5 milliót fordítottunk, hogy ez az idén mennyi lesz, még nem tudjuk.

Természetesen több településvezető szeretne valahol csökkenteni a helyiek és a vendégek költségein, ám a költségvetés jellemzően szűkös, az önkormányzatok nem tudják átvállalni a terheket. Zamárdiban és Balatonbogláron például a parkolási díjakból befolyó összeg hozzájárul, hogy ne kelljen belépőt szedni a strandokon, s persze a szabadstrandok fenntartásához is. A kijelölt fürdőhelyekkel járó költségek ugyanis komolyan megterhelik a települések büdzséjét, a több, kiépített stranddal rendelkező önkormányzatok esetében az összeg bőven meghaladja a százmillió forintot, de még a kisebbek esetében is több tízmilliós tétel, ráadásul a koronavírus óta eltelt időszakban átlagosan 60-70 százalékkal nőttek a költségek.

Mindezek alapján egyáltalán nem meglepő, hogy a strandbelépők ára is drasztikusan nőtt a Covid óta: míg öt éve akadt olyan strand, ahová 300-400 forintért be lehetett jutni – például Balatonszepezden vagy Keszthelyen –, általában pedig 600-700 forintot kértek el egy felnőtt napijegyért, s csak a frekventáltabb északi parti helyeknél fordult elő négyszámjegyű összeg, az idén a sajkodi strandot leszámítva már mindenütt ez a helyzet. A déli parton jellemzően 1200-1800, míg az északin 1500-2600 forint közötti összeget kérnek egy belépőért, a kivételt ezúttal is Szepezd jelenti, ahol egy ezresért is be lehet jutni az egyik strandra, a másik véglet a tihanyi Plage18, ahol belépő, melyhez napozóágy is jár hétközben 7200, hétvégenként pedig 12 500 forint alapáron.

A felnőttjegyek ára tehát fél évtized alatt minimum megduplázódott, többek között attól függően, mennyi ingyenes szolgáltatást nyújt az adott strand, hiszen ezeket is fenn kell tartania az önkormányzatoknak. A vendégeket mindez persze kevéssé hatja meg, hiszen a fürdőzés költségei immáron látványosan megjelennek a nyaralási büdzsében, sok esetben akár visszatartó elemként is. Nem véletlen, hogy a helybeliek és a nyaralótulajdonosok számára jellemzően kedvezményt adnak az önkormányzatok, melyek sokszor a hétközi vendégeknek is olcsóbb belépést biztosítanak, ám egy egyhetes családi strandolás így is több tízezres tétellé válhat.

Ehhez jönnek a mind több helyen bevezetett fizetős parkolás költségei, hiszen az önkormányzatok értelemszerűen a legforgalmasabb területeket jelölték ki a zsúfoltság mérséklése és a minél nagyobb bevétel reményében. A közvetlen tóparti területeken 400 forintról indulnak az óradíjak, de akadnak 600 forintos területek is, a csúcsot Tihany központja jelenti, ahol 900 forintba kerül 60 perc várakozás.

Ehhez jönnek a mind több helyen bevezetett fizetős parkolás költségei, hiszen az önkormányzatok értelemszerűen a legforgalmasabb területeket jelölték ki a zsúfoltság mérséklése és a minél nagyobb bevétel reményében. A közvetlen tóparti területeken 400 forintról indulnak az óradíjak, de akadnak 600 forintos területek is, a csúcsot Tihany központja jelenti, ahol 900 forintba kerül 60 perc várakozás.

- Nincs olyan sok parkolóhelyünk, hogy érdemes lenne bevezetni a fizetős parkolást, de nem is ez a fő indok, sokkal inkább, hogy a képviselő-testület hosszú ideje úgy gondolja, hogy azt a pénzt, amit erre lennének kénytelenek fordítani az emberek, inkább a helyi szolgáltatóknál költsék el – jelentette ki Balog Mátyás, Balatonmáriafürdő polgármestere, aki megjegyezte, ebben az önkormányzati ciklusban bizonyosan nem is lesz változás a kérdésben.

A tó délnyugati medencéjében hosszan elnyúló település lakosságarányosan talán a legtöbb stranddal rendelkezik a Balatonnál, a központi fizető mellett hét szabadstrandot tart fenn. Utóbbiak közül többet ráadásul az elmúlt években pályázati pénzekből sikerült olyan szintre fejleszteni, hogy akár fizetőssé is tehetnék őket, ám ez sem cél a településen.

- Éves szinten nagyjából 45 milliót költünk a strandjainkra, ennek az összegnek a nagy részét a központi strand bevétele fedezi, a többit az adóbevételeinkből tesszük hozzá – folytatta Balog Mátyás. – A nívóval láthatóan elégedettek a vendégek, hiszen más településekről is járnak hozzánk, fürdeni, azt persze nem tudom, hogy ebben mekkora szerepe van az ingyenes parkolásnak és a szabadstrandoknak. Szerencsére elértünk egy olyan nívót, hogy további nagy fejlesztésekre nincs szükség, inkább kisebb, praktikus beruházásokra kapunk javaslatokat a közmeghallgatáson vagy az üdülői fórumon, mint például árnyékvitorlák kihelyezése a homokozók fölé, de ezek költség és megoldás tekintetében is megvalósítható kérések és feladatok, kis ráfordítással jelentős komfortérzet-javító hatásuk van.

Legyen közvagyon a Balaton

A Balaton jövője nem csak turisztikai, hanem közpolitikai kérdés is - mondta a Népszavának Molnár Zsolt, a Balaton-ügyekben az előző ciklusban aktív volt országgyűlési képviselő. A tó körüli fejlesztések, a part menti védősáv mérete, a part használata és a nyári szezon szervezése egyaránt viták kereszttüzébe került az elmúlt években. Az Orbán-kormány időszakában több ingatlan közvagyonból alapítványi tulajdonba került, ez a Balatonhoz való hozzáférés szűküléséhez vezetett, a túlzott beépítések ráadásul hosszú távon veszélyeztethetik a térség vonzerejét. Több olyan beruházás is megvalósult ugyanis, amely a közérdekkel szemben inkább szűkebb körök érdekeit szolgálta - emlékeztetett Molnár Zsolt, aki példaként említette az aligai fejlesztéseket és a révfülöpi vitorláskikötő ügyét, amelyek vitákat és konkrét jogi lépéseket generáltak a balatoni vízpart használatáról, a közterületek hozzáférhetőségéről, a kikötő-fejlesztésekről és az építési szabályokról.

A szabadstrandok kérdése különösen hangsúlyos elem, ráadásul Molnár Zsolt szerint téves az az állítás, hogy ezek gazdaságilag nem fenntarthatók, hiszen a strandolók sok szolgáltatásért fizetnek, mint ahogy ezt a keszthelyi példa is mutatja.

A Balatonnak alapvetően közvagyonként kell működnie, és biztosítani kell, hogy bárki hozzáférhessen anélkül, hogy „a hűtőtáska letételéért is fizetnie kellene”. A nyári szezon kilátásai vegyesek, egyelőre nem látszik, hogy a magyar turisták tömegesen visszatérnének a Balatonhoz. Bár nem üres a térség, a szállásfoglalások száma nem mutat kiugró növekedést, és még nem tudni, hogy mennyit költenek helyben a vendégek. A belföldi turizmus működését gyakorlati problémák is nehezítik. Ilyen például a nyári közlekedés: tavaly előfordult, hogy akár négy órába telt lejutni a Balatonhoz az autópálya-felújítások miatt. A leköszönt országgyűlési képviselő egyik javaslata volt, hogy az iskolai szünettől a szezon végéig ne legyenek sávlezárások a főbb útvonalakon és az M7-es autópályán. Hasonlóan érzékeny kérdés a szúnyoggyérítés is: bár környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni, szerinte nem szabad hagyni, hogy a rovarhelyzet ellehetetlenítse a balatoni turizmust.

Molnár Zsolt több jogszabályi és országgyűlési határozati javaslatot is benyújtott az előző ciklusban parlamenti képviselőként. Ezek között szerepel a parti védősáv megerősítése, a szabadstrandok védelme, valamint a Balaton „visszaadása” a közösségnek. A következő időszak egyik kulcskérdése az lesz, hogy a tó körüli fejlesztések milyen irányt vesznek, és sikerül-e egyensúlyt teremteni a gazdasági érdekek és a közhasználat között.