gyermekvédelem;pedofília;zaklatás;bicskei gyermekotthon;Pop Mert;Vásárhelyi János;

Pop Mert szerint a hatások ma is jelen vannak

Fejlődés helyett túlélés – ezt tette Vásárhelyi János

- Most, hogy szabadult, szembenézhet azzal, amit tett – így reagált Vásárhelyi János egykori áldozata arra, hogy szabadságvesztése letöltése után hétfőn kijött a börtönből a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon volt igazgatója. Pop Mert úgy fogalmazott: egy dolog világos, az áldozatokhoz nem közeledhet, és semmilyen formában nem élhet vissza a velük kapcsolatos információkkal. A társadalom ma már érzékenyebb és figyelmesebb, egy ilyen lépéseknek komoly következményei lennének - tette hozzá.

Pop Mert 2016. szeptember 7-én tett feljelentést a zaklatás ügyében, megkereste az egykori áldozatokat és a médiát is, majd az RTL október 5-i Házon kívül című műsorában ő, és társa arcát, nevét vállalva elmondta, hogy az igazgató szexuálisan zaklatta őket.

Most arra a kérdésre, hogyan éli meg bántalmazója szabadulását azt mondta, nem csak egyéni érzésként tud erre válaszolni, ez nem egyetlen ember története, hanem több tucat áldozaté is. Egy részük nevében mondhatja, Vásárhelyi János szabadulásának ténye önmagában nem zár le semmit. Az érintettek többségében inkább azt erősíti meg, hogy mindaz, ami történt, nem múlt el attól, hogy jogilag lezártnak tekinthető.

A hatások ma is jelen vannak: traumák, poszttraumás stressz zavar, depresszió, függőségek – sok esetben olyan folyamatok, amelyek gyerekkorban indultak el, és egy életre meghatározzák az mindennapjaikat. Ez nem egy múltbeli állapot, hanem egy folyamatosan velük élő következményrendszer.

Azt az időt, amit fejlődésre, tanulásra, építkezésre fordíthatnának, a túlélésre kénytelenek használni. Ez pedig nemcsak a jelenüket nehezíti meg – mondta -, hanem a jövőjüket is szűkíti: kevesebb eséllyel jutnak el oda, ahová tehetségük és képességeik alapján eljuthattak volna.

Súlyos kérdés az is, hogy nem csak azok az áldozatok léteznek, akik hivatalos eljárásokban megjelentek, sokkal többen lehetnek, akik közvetetten vagy láthatatlanul szenvedték el ennek a közegnek a hatásait.

Szerinte Vásárhelyi Jánosra kiszabott büntetés és az általa okozott károk között súlyos aránytalanság van, legalábbis ezt sok áldozat így éli meg. Pop Mert szerint a probléma nem csak az egyéni felelősségnél kezdődik, hanem annál a rendszerszintű működésnél is, amely hosszú éveken keresztül nem akadályozta meg azt, hogy ilyen bántalmazás-sorozat megtörténhetett. Több esetben olyan fiatalokról volt szó, akik már eleve sérülékeny háttérrel érkeztek az intézménybe, és nem kapták meg azt a védelmet, ami járt volna nekik. A bicskei gyermekotthon működése így nem pusztán egyéni visszaélések sorozata volt, 

hanem egy olyan rendszer része, amely nem tudta ellátni és kezelni – sőt, több esetben tovább súlyosbította – a rábízott fiatalok helyzetét. Kijelentette: ezt intézményi abúzusnak hívják.

a férfi  szolgálati lakásba született az ötvenes évek végén, édesanyja halála után tovább fizette a bérleti díjat, a MÁV bírósági ítéletekkel tenné ki a szűrét. Esetében az Alkotmánybíróság sem talált semmilyen alkotmányossági problémát.