Joghézag miatt lakoltat ki egy nyugdíjas férfit a MÁV, az Utcajogász a strasbourgi bíróság elé viszi az ügyet

„Az Utcajogász Egyesület egyik ügyfele ügyében az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul: A férfi, Miklós története jól mutatja, milyen következményei lehetnek annak, hogy 1989 után nem rendezték igazságosan az állami lakások bérlőinek a helyzetét, pontosabban az 1993-ban hatályba lépő lakástörvény nem tért ki az egykori állami vállalati lakások bérlőinek helyzetére. Miklós esete rávilágít arra, hogy mit jelent, amikor a bíróság kilakoltatási döntése során teljes mértékig figyelmen kívül hagyja, hogy a születése óta állami lakásban élő és rendben fizető lakó bármiféle állami segítség felajánlása nélkül az utcára kerülhet” – írja lapunkhoz is eljuttatott közleményében a civil jogvédő szervezet.

A férfi  édesanyja a MÁV dolgozójaként 1959-ben szerzett bérleti jogot egy szolgálati lakásra, a fia már ebben a lakásban született és élt egészen hatvanhat éves koráig. Ő az Utcajogászt 2025 tavaszán kereste fel, mikorra a Kúria már jogerős ítéletet hozott az ügyében: el kell hagynia az otthonát. A édesanyjának bérleti jogviszonya nyugállományba vonulásával megszűnt, azonban jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóként változatlanul a lakásban maradhatott. Az anya 1993-ban elhunyt, a MÁV még abban az évben értesítette Miklóst, hogy jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóként ugyan bérlői jogokat nem gyakorolhat, ám elhelyezése esetén megfelelő cserelakásra tarthat igényt.

Nem történt semmi 25 évig, a férfi zavartalanul élt otthonában, a bérleti díjat mindig időben fizette, míg nem 2018 novemberében újabb levelet kapott: a MÁV kétéves, határozott idejű bérleti szerződést ajánlott fel neki, és tájékoztatta, ha ezt nem fogadja el – nem fogadta el – , a lakásból ki kell költöznie. A MÁV lakáskiürítési pert indított ellene, amelyet első fokon elutasítottak, másodfokon megítéltek, és utóbbi ítéletet a Kúria nem változtatta meg. Az Utcajogász a férfi megkeresése alapján az ügyben panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyet azonban a testület visszautasított arra hivatkozva, hogy az ügy nem érint alkotmányossági problémát.

Ezzel szemben a civil jogvédők azért fordul a strasbourgi bírósághoz, mert „Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke védi az otthon tiszteletben tartásához való jogot”. – Ez a jog pedig csak bizonyos feltételek fennállása esetén korlátozható, ezen feltételeket pedig a nemzeti bíróságoknak vizsgálniuk szükséges, amikor kilakoltatási ügyekről döntenek. Állami és önkormányzati lakásból való kilakoltatás során azt kell megvizsgálni, hogy a kilakoltatással a lakót aránytalanul nagy sérelem éri-e ahhoz képest, hogy milyen hátrányt kell elviselnie az ingatlankiürítést kérőnek akkor, ha nem kerül sor a kilakoltatásra. Ebben fontos szempont, hogy a lakó milyen régóta használja a lakást, és hogy eleget tett-e díjfizetési kötelezettségének, vagy a kilakoltatás eredményeképpen hajléktalanná válna-e.