Aleksandar Vučić egyre távolodik Vlagyimir Putyintól, a szinte szétszakíthatatlannak tűnő kapcsolat látványosan foszladozni kezdett

Aleksandar Vučić szerb elnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő korábban megkérdőjelezhetetlennek tűnő politikai szövetsége az utóbbi időben látványosan repedezni kezdett. A két vezető közötti viszony már messze nem olyan szoros, mint a háború előtti években, amit jól szemléltet, hogy a szerb elnök a nemzetközi sajtóban is elismerte: a legutóbbi gázszerződések körüli tárgyalások során Moszkvából nyílt fenyegetések érkeztek az ellátás leállításáról. Belgrád külpolitikai egyensúlyozása, amelyet sokan csak „hintapolitikaként” emlegetnek, mára odáig jutott, hogy Szerbia egyre távolabb sodródik korábbi legfőbb pártfogójától, miközben az orosz állami média élesebb bírálatokkal illeti Vučićot.

A feszültség egyik legfőbb forrása a Szerbia által gyártott haditechnikai eszközök útja. Bár Belgrád hivatalosan semleges maradt az ukrajnai konfliktusban, és elutasítja a Moszkva elleni szankciók bevezetését, jelentős mennyiségű szerb lőszer és gránát jut el Ukrajnába harmadik országokon, például Bulgárián keresztül. Ez a kettős játék nem maradt észrevétlen a Kreml előtt sem; a hírek szerint Putyin egy pekingi találkozójuk alkalmával konkrét listát mutatott be azokról a szerb cégekről, amelyek fegyvereket exportálnak az ukrán frontra. A szerb elnök hallgatása az eset kapcsán sokatmondó. Azt jelzi, hogy pontosan tisztában van azzal: kezdenek befagyni a moszkvai kapcsolatai.

A gazdasági függőség egyik legfőbb jelképe a Szerbiai Kőolajipar (NIS), amelynek többségi tulajdonosa az orosz Gazpromnyefty. Ebben a kérdésben már januárban megszületett a stratégiai döntés, amely szorosan érinti a magyar-szerb kapcsolatokat: Vučić a magyar Mol bevonásával kívánja végrehajtani az orosz tulajdonrész kiváltását, amire az orosz céggel szembeni amerikai szankciók miatt van szükség. A szerb elnök a belgrádi Kurirnak adott múlt heti interjújában is megerősítette, hogy a Mol belépése politikai garanciát is jelent hazája számára. A magyar olajvállalat tulajdonszerzésével ugyanis a NIS kikerül az orosz cégeket sújtó nyugati szankciók hatálya alól, miközben a Budapest–Belgrád-tengely az európai energetikai piac egyik meghatározó tényezőjévé válik. Vučićnak azonban az interjúban volt egy érdekes megjegyzése is, mint fogalmazott, valójában nem volt boldog, amikor Moszkva a magyarokat részesítette előnyben Szerbiával szemben. Ugyanakkor sietve hozzátette, Orbán Viktort megbízható szövetségesnek és barátnak tekinti, akivel a két ország sorsközössége az energetika területén is megbonthatatlan. 

A gazdasági kényszerpálya mellett a hírszerzési tevékenység is terheli a szerb-orosz viszonyt. Szerbiai források aggodalommal figyelik az orosz titkosszolgálatok aktivitását, amely már nemcsak a helyi politikára, hanem a nyugat-európai stabilitásra is veszélyt jelent. Franciaországban például szerb állampolgárokat vettek őrizetbe, akik orosz megbízásból követtek el provokációkat. A szerb biztonsági szervek hallgatása ezekben az ügyekben azt sugallja, hogy Belgrád tart az orosz megtorlástól, vagy képtelen ellenőrzés alatt tartani a területén zajló idegen műveleteket.

Žarko Korać, a Belgrádi Filozófiai Kar nyugalmazott professzora a Danas napilapnak elmondta: Putyin és Vučić politikai „szerelme” mindenképpen válságban van. Ha ugyan már a kapcsolat nem szakadt is meg, már túl nagyok a különbségek a politikai érdekeik között. Vučić ezért jobb kapcsolatokra törekszik az EU-val, ezért is megy állítólag Bulgárián keresztül szerbiai lőszer és gránát Ukrajnába. Mint a szakértő hozzáteszi, a hűvösebb viszonyt az is mutatja, hogy nincs sok látogatás, egyeztetés és megállapodás a két politikus között. „Amikor eladják a NIS-t, Oroszország elveszíti legfontosabb befolyásolási eszközét Szerbiában. Elég csak megnézni, mi mindent finanszírozott a NIS. Ami nagyon aggasztó, az az orosz titkosszolgálat egyre aktívabb működése Szerbiában” – hangsúlyozza Žarko Korać.

Miközben Vučić próbálja fenntartani az európai integráció látszatát, a szerbiai demokrácia viszonyok akadályt jelentenek az EU felé vezető úton. Az Európa Tanács megfigyelői folyamatosan vizsgálják a vállalt kötelezettségek teljesítését, de az eredmények lesújtóak. A szerb vezetés kommunikációja szerint az ország elkötelezett a Nyugat mellett, a gyakorlatban viszont a hatalom koncentrációja és a független intézmények leépítése zajlik. Ez a belső autoriter berendezkedés mégiscsak közelebb hozza Belgrádot a moszkvai modellhez, mint a brüsszeli elvárásokhoz, ami egyre hiteltelenebbé teszi a szerb diplomáciát mindkét oldalon.

A szerb külpolitika következetlensége odáig vezetett, hogy az ország lassan minden őszinte szövetségesét elveszíti. Jellemző epizód a 2022-es incidens, amikor Szerbia nyilvánosan bírálta szomszédait, amiért nem engedték át Szergej Lavrov külügyminiszter gépét, miközben a háttérben maga a szerb elnök kérte az amerikai nagykövettől, hogy a NATO akadályozza meg a repülést. Ez a fajta kettős játék mára tarthatatlanná vált. A Washingtonban zajló politikai változások és a határozottabb nyugati fellépés tovább szűkítheti Vučić lehetőségeit, akinek választania kell majd a nyugati érdekszféra és a kényszerű orosz szövetség között.

Brüsszel egyre keményebb üzeneteket küld Belgrádnak

Az Európai Unió türelme látványosan elfogyott Szerbiával szemben, amit brüsszeli tisztségviselők legutóbbi, szokatlanul éles hangvételű nyilatkozatai is alátámasztanak. Az Európai Bizottság szóvivője útján küldött üzenet szerint az Unió álláspontja „kristálytiszta”: a jelenlegi geopolitikai környezetben, az Ukrajna elleni orosz agresszió árnyékában a Szerbia és Oroszország közötti kapcsolatok egyszerűen nem folytatódhatnak a megszokott mederben. A diplomáciai protokoll finom jelzéseit felváltotta a nyílt felszólítás, amely szerint Belgrádnak tartózkodnia kellene a magas szintű találkozóktól az orosz kormány képviselőivel. Ez a feszültség Makszim Reszetnyikov orosz gazdaságfejlesztési miniszter legutóbbi belgrádi látogatása során érte el csúcspontját, aki annak ellenére tárgyalt Aleksandar Vučić államfővel, hogy neve szerepel az Európai Unió és az Egyesült Államok szankciós listáin.

Brüsszel mind jobban neheztel Belgrádra, aminek persze jócskán vannak előzményei. Emlékezetes az az eset, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2024. októberi szerbiai látogatása során tüntetőleg lemondta a találkozót Miloš Vučević akkori szerb miniszterelnökkel, miután tudomást szerzett arról, hogy a kormány delegációja ugyanabban az időben szankciók alatt álló orosz miniszterrel egyeztet. A bizottsági elnök ezzel egyértelmű üzenetet küldött: nem hajlandó asszisztálni olyan kettős játszmához, ahol egy tagjelölt ország egyszerre kíván az európai közösség részévé válni és szoros gazdasági-politikai szövetséget fenntartani az agresszor féllel. Az Európai Unió elvárása az, hogy Szerbia stratégiai választása ne csak papíron létezzen, hanem a mindennapi diplomáciai gyakorlatban, a közös biztonsági és külpolitikai irányvonalhoz való igazodásban is megmutatkozzon.

Szerbia tagfelvételi kérelmével együtt vállalta, hogy az ország megbízható európai partnerként kíván fellépni, osztva a kontinens közös értékeit, biztonságpolitikai alapvetéseit és a jólét megteremtésének demokratikus kereteit. Brüsszel most azt követeli, hogy Belgrád győzze meg az európai közösséget arról: valóban ezeket az értékeket képviseli és tényleg ezt a stratégiai irányvonalat követi.

Ez azonban nem lesz könnyű, mert Belgrád láthatóan továbbra is kettős játszmát folytat. Makszim Reszetnyikov bejelentette, áprilisban Belgrád ad otthont az orosz-szerb gazdasági együttműködési vegyesbizottság ülésének. Ez a menetrend szöges ellentétben áll az uniós integráció logikájával, és azt sugallja, hogy a szerb vezetés továbbra is megpróbál egyfajta hidat képezni Kelet és Nyugat között, miközben ez a híd az európai fővárosok szemében már régen leégett.

Nemcsak a szerb kormány, hanem a kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) európai pozíciói is meggyengültek. Veszélybe került a párt társult tagsága az Európai Néppártban (EPP). A pártcsaládon belül egyre több bírálat éri a szerb kormánypártot az autoriter kormányzási módszerek, a média szabadságának korlátozása és a jogállami normák folyamatos megsértése miatt. Az EPP több meghatározó tagpártja nyíltan követeli az SNS tagságának felfüggesztését vagy megszüntetését, mivel a szerb párt politikája már nem egyeztethető össze a néppárti értékrenddel. Vučić számára ez a belső elszigetelődés súlyos csapás, hiszen korábban az EPP-tagság biztosította számára a legitimációt és a fontos politikai háttértámogatást az uniós intézményekben, mára azonban ez a védőháló szakadozni látszik.

az ország modernizációja és gazdasági stabilitása szempontjából. Brüsszel üzenete azonban teljesen egyértelmű: a tagság megszerzésére csak akkor van esély, ha leépítik az orosz kapcsolatokat, vagy legalábbis véget vetnek a politikai gesztusoknak.