Most sem hozott ítéletet a Fővárosi Törvényszék, újra az Alkotmánybíróság elé kerül a szolidaritási hozzájárulás ügye

A Fővárosi Törvényszék visszautasította a szolidaritási hozzájárulási perek kormányrendeletben kért lezárását, de ítéletet sem hozott. Ismét az Alkotmánybíróság elé kerül az ügy. Ítélet nélkül zárult a fővárosi önkormányzat évek óta tartó szolidaritási hozzájárulás ügyében indított persorozatának hétfői tárgyalása. Bár már önmagában az is a bírói kiállásnak köszönhető, hogy egyáltalán megtartották a tárgyalást, hiszen az Orbán-kormány az Ukrajnában zajló háborúra hivatkozva februárban rendeletet adott ki, miszerint a magyar önkormányzatok által fizetendő szolidaritási hozzájárulás (szola) beszedése a központi költségvetés végrehajtásának technikai lebonyolítását szolgáló folyamat, nem minősül hatósági aktusnak, így ellene nincs helye se közigazgatási pernek, se azonnali jogvédelemnek. A kormány az ezzel kapcsolatos pereket egyszerűen meg akarta szüntetni.

A fővárosi szola-perek többségében eljáró Tóth-Lakos Fruzsina Anna, a Fővárosi Törvényszék bírói tanácselnöke azonban rögtön jelezte, hogy ennek ellenére megtartják a soron következő tárgyalást. A fővárosi önkormányzatnak levelében gyakorlatilag előrevetítette a mai tárgyalási fordulatot, hiszen arról írt, hogy

Igaz, akkor még arról tájékoztatta az érintetteket, hogy a bíróság megfontolja az előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatásának kezdeményezését is, mivel a szolidaritási hozzájárulás intézménye ellentétes lehet a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának egyes rendelkezéseivel. Az erről szóló döntést hétfőn az AB-döntés utánra halasztották.

Hétfőn két tárgyalást is tartottak. Az első – egyesített per - elvileg a 2024-es év kilenc hónapjáról szólt volna, a második pedig a 2025-ös elvonásokról (három per indult eredetileg, de ezeket egyesítették), beleértve a decemberit is, amelyben a hétfői tárgyalás volt az első. A többiben már több fordulón is túl vannak. Csakhogy a tárgyalás menetét alaposan felforgatta a fentebb már említett kormányrendelet. A bírónő korábbi levelében erről is bekérte a felek álláspontját, amelyet ma ismertettek.

A főváros a Magyar Államkincstár által szolidaritási hozzájárulásként elvont összegek kamatos visszafizetését kérte az Alkotmánybíróság korábbi döntésére hivatkozva, miszerint a beszedést meg kell előznie egy jogszerű közigazgatási eljárásnak, amelyben vizsgálják az érintett önkormányzat fizetőképességét is. Ilyen eljárásra azonban egyik esetben sem került sor. Korábban beszedési megbízás alapján, tavaly január óta nemzetgazdasági minisztérium két rendelete óta nettósítási adatlap alapján inkasszóz a kincstár. A lényeg azonban nem változott: a szola levonása előtt le kellene folytatni a hatósági eljárást, de ez azóta is elmarad. A főváros értelmezése szerint a szolidaritási hozzájárulás összegét meghatározó NGM rendelet egy normatív aktusba foglalt egyedi jogalkalmazás, amely így kiüresíti a tisztességes hatósági ügyintézéshez és a jogorvoslathoz való jogot. A MÁK ezzel szemben azt állítja, hogy nincs szükség külön hatósági eljárásra, hiszen csak a költségvetési törvényben foglaltakat hajtják végre.

A főváros több korábbi uniós ítélettel is alátámasztva állította, hogy az említett kormányrendelet és egyébként az NGM-rendeletek ellentétesek az uniós jogszabályokkal, többek között sértik a jogállamiságot, a bírói függetlenséget. Külön kiemelték az uniós jog alkalmazásának lehetőségét a bírói függetlenség korlátozása, visszamenőleges hatályú jogalkotás esetén, ilyenkor kifejezetten elsőbbséget élvez a nemzeti jog előtt. Kitértek az ún. „dermesztő hatásra”, amikor a bírónak attól kell félnie, hogy a döntésének következménye. Az uniós bíróság szerint ez önmagában is ellentétes a demokratikus jogállam és a hatalmai ágak szétválasztásának elvével. Az említett kormányrendelet pedig nem csupán befolyásolja vagy korlátozza a bírói függetlenséget, de egyenesen megszabja, hogy milyen döntést hozzanak.

Ezen felül a magyar bíróságnak a magyar jogszabályok alapján kell eljárnia. Ha alkotmányossági aggályok merültek fel, akkor pedig forduljon az Alkotmánybírósághoz.

„A kormányrendelet sérti az igazságszolgáltatás alkotmányos és uniós szerepét, egyben a hatalommegosztás és a bíró függetlenség elvét, a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jogot” – jelentette ki Tóth-Lakos Fruzsina Anna bírónő. A bíróság a fentiek alapján elutasította a kincstár kormányrendeletre alapozott indítványát a perek megszüntetésére.

A bíróság a kormányrendeletre vonatkozóan rámutatott, hogy a bírói hatalmat el kell választani a törvényhozói és végrehajtói hatalomtól, mert különben a bíró önkényes hatalmat gyakorolna, hiszen olyan törvényeket alkalmazna, amelyeket saját maga fogadott el, a végrehajtó hatalmat pedig elnyomásra használnák fel. A kormány a szóban forgó rendelettel konkrét folyamatban lévő pereket függesztett fel, nem csak a jövőre nézve, hanem visszamenőleges hatállyal avatkozott be a létező jogviszonyokba, amivel egyúttal megfosztja a bíróságokat attól a lehetőségtől, hogy a kincstár eljárásának jogszerűségét elbírálja. A kormányrendeletnek igazolható cél hiányában szükségessége és arányossága sem értelmezhető – tette hozzá a bírónő, mondván: „fő szabály szerint a rendelet a veszélyhelyzet fennállásig lenne csak hatályos, csakhogy a peres eljárások megszüntetése nem ideiglenes, hanem végleges. A veszélyhelyzet megszűnése után egy olyan jogszabály marad a rendszerben, amelynek megalkotására a kormány egy ideiglenes törvényből kapta a felhatalmazását, de később is befolyásolni képes a peres eljárásokat.

A bíróság szerint a kormányrendelet túlmutat jelen folyamatban lévő peren, hiszen az állam olyan jogvitába avatkozott be, amelyben maga is peres félként érintett, megsértve az alkotmányos alapelveket. A bíróság mindezek figyelembevételével egyedi normakontroll-eljárást kezdeményezett, amellyel egyidejűleg felfüggesztette a tanács előtt zajló pereket. (Több más szola-per is folyamatban van a törvényszéken és más bíróságokon is.)

A 2023-as évekre vonatkozó eljárásban a a törvényszék tavaly januárban jogerősen kimondta, hogy az Orbán-kormány jogellenesen inkasszálta a 28,3 milliárdot. A városvezetés akkor abban bízott, hogy a kincstár visszafizeti a pénzt. Azóta sem tették, holott azóta a a fellebbezésük nyomán indult eljárásban a Kúria minden pontban a fővárosi önkormányzatnak adott igazat.

Darák Péter bíró a Kúria ítélethirdetésekor kitért arra is, hogy az „Alkotmánybíróság korábban ugyan elutasította a Fővárosi Törvényszék alkotmányjogi panaszát, de ítéletében lényeges sarokpontokat határozott meg. Többek között kimondta, hogy a szolidaritási hozzájárulás összegének levonását meg kell előznie egy tisztességes, érdemi, az érintettet is bevonó közigazgatási eljárásnak. A tájékoztató levelek kiadása, a beszedési kérelem benyújtása nem egyenlő ezzel. A kincstár pervesztes lett”. A MÁK érezhetően óvatosabb lett azóta, a szolidaritási hozzájárulás beszedésének módján is változtatott a kormány.

Az Alkotmánybíróság második határozatában egyébként nem vizsgálta érdemben a Fővárosi Törvényszék alkotmányossági és nemzetközi jogi aggályait, mondván 2024-ben már ügydöntő határozatot hozott e tárgyban, amely változatlanul irányadó. Ebben pedig az szerepelt, hogy az államnak joga van szolidaritási hozzájárulást szedni (bár az már évekkel ezelőtt elvesztette szolidáris jellegét), de annak összegét egyrészt tisztességes eljárásban kell meghatározni, másrészt az elvonás nem lehet olyan mértékű, amely veszélyezteti az önkormányzati feladatellátást.