Ez az alkotás Yoko Ono japán zenész, képzőművész és aktivista munkája, amelyet most mi is megnézhetünk és kipróbálhatunk a Ludwig Múzeum Finom illesztések – Golden Repair című kiállításán.
Ez a munka a japán kincugi filozófiáján alapszik, miszerint a törött kerámiát meg kell javítani, de a törést nem szabad elrejteni, annak láthatónak kell maradnia, így fejezve ki, hogy a dolgokat helyre lehet állítani. Mindez ellentétben áll a fogyasztói társadalom logikájával, mely arra ösztönzi az embert, hogy cserélje ki sérült tárgyait és kapcsolatait.
A kincugi viszont arra tanít minket, hogy elfogadjuk a tökéletlenségeinket, és megtaláljuk abban a szépséget.
A Finom illesztések című tárlat is ezen a nyomvonalon halad, a gyógyulás és a javítás témakörét vizsgálja személyes, társadalmi és kulturális dimenzióban. Czene Márta műve például a személyközi kapcsolatokra fókuszál, és szintén összekapcsolható a kincugi filozófiájával. Egy videón egy darabjaira törött, de összeragasztott korsót látunk forogni, amely a művész apai nagyanyja, Hikádi Erzsébet festőművész hagyatékában maradt meg, és amelyet a nagyszülő késő öregkorában újra és újra megragasztott. Míg a videón a tárgy forog, Czene Márta nagyanyja leveleit olvassa fel, amelyek sorsának törésvonalairól szólnak, konkrétan arról, hogy a nála sokkal elismertebb Czene Béla festőművész feleségeként a férjnek szánt atrocitásokat tompította, illetve vállalta az alárendelt női művész sorsának nehézségeit. Czene Márta azonban szakít ezzel a mintával, és egy fotóján azt láthatjuk, ahogy az összeragasztott korsó a kezéből a földre hullva darabokra tört, mely gesztussal az alkotó megidézi Ai Weiwei kínai művész híres, 1995-ös fotósorozatát, amikor is egy körülbelül kétezer éves, Han-dinasztia korabeli urnát ejtett a földre.
Szörényi Beatrix három, nagy méretű és különféle anyagokból készített kötélből álló installációja az emberi kapcsolatok törékenységét és szilárdságát szimbolizálja. Az egyes kötelek szálait a művész fokozatosan megfeszítette és összecsavarta, amivel az egymásra ható erőket, vagyis az egyének közti feszültségeket és együttműködéseket akarta kifejezni.
Agnes Denes munkái már nagy léptékben szólnak a kooperációról és a javításról. A Fahegy – Élő időkapszula című tájművészeti munkájában az elhagyott finnországi ylöjärvi sóbánya területén egy dombon 11 000 ember ültetett el 11 000 fenyőfát.
Az egyes fák a világ különböző tájairól származtak, mellyel a művész azt akarta kifejezni, hogy a globális ökoszisztémát érintő változások mindenkit fenyegetnek, ezért a helyreállítást is együttesen kell elvégezni.
A mű ráadásul négyszáz évre védettséget kapott, így élő időkapszulaként fog létezni.
Denes másik munkája egy fehér zászló, melyen a következő felirat olvasható: „The Future is Fragile, Handle With Care” (A jövő törékeny, bánj vele óvatosan), amivel a művész azt üzeni az emberiségnek, hogy egyesüljön az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások kiaknázása és a globális egészségügyi válság elleni küzdelemben.
Infó: Finom illesztések – Golden Repair. Kurátorok: Dabi-Farkas Rita, Popovics Viktória. Ludwig Múzeum, március 8-ig
