Victor Vasarely (1906-1997) születésének százhuszadik évfordulójának alkalmából a világhírű magyar-francia művész előtt tiszteleg a VASARELY120 – A modern labirintus nyelve című kiállítás, melyen három absztrakt művészeti csoportosulás alkotóinak munkái láthatók. Noha a művek első látásra szigorúnak tűnnek, hisz geometrikus formákból épülnek fel, mindegyikre jellemző a játékosság, mely hol a színek, hol az alakzatok „párbeszédében” fedezhető fel.
Az óbudai Esernyős Galériában látható kiállítás emellett az 1926-ban Dessau városában megnyílt Bauhaus iskola századik és az 1946-ban Buenos Airesből indult MADI nemzetközi kortárs geometrikus képzőművészeti mozgalom nyolcvanadik évfordulóját is ünnepli – utóbbit az óbudai Mobil MADI Múzeumnak köszönhetően. Előbbi úgy kapcsolódik Vasarely-hez, hogy az alkotó az 1920-as és 1930-as években tagja volt Bortnyik Sándor festőművész-grafikus műhelyének, mely a budapesti Bauhaus-iskolaként ismert. Vasarely itt reklámgrafikát és modern designt tanult, 1922 és 1925 között pedig Weimarban élt, ahol a Bauhaus tanáraival és diákjaival szoros kapcsolatban állt, például a szintén Magyarországról érkezett Breuer Marcellal és Moholy-Nagy Lászlóval.
A tárlaton megidézett MADI geometrikus mozgalom pedig azért kapcsolódik Vasarely művészetéhez, mert ahogy azt a megnyitón Sipos Tünde művészettörténész elmondta, az is a képkeret felszámolását és a geometria felszabadítását tűzte ki célul. – A szabálytalan formák, a térbe kilépő síkok, a mozgás illúziója mind azt szolgálták, hogy a mű ne lezárt tárgy legyen, hanem aktív, változó struktúra. A kiállításban így láthatunk kinetikus műveket, képtárgyakat, lebegő objektet, és variábilis műtárgyakat is – mondta Sipos, kiemelve, hogy a MADI név mint mozaikszó egyszerre utal a mozgásra, az absztrakcióra, a dimenzióra és az invencióra.
A tárlaton emellett láthatók a Magyar Elektrográfiai Társaság tagjainak számítógépen generált grafikái és animációi, melyekkel emlékeznek arra, hogy a pályáját tervezőgrafikusként kezdő Vasarely elméleti gondolkodása a digitális társadalom képhasználatát is megelőlegezte. A Korszakváltó Művészek Egyesületének munkái pedig Vasarely vizuális kutatásait és művészetpedagógiai gyakorlatát idézik meg, de új kontextusba is helyezik azt, mivel Vasarely egyik felhívásában felhatalmazta a művészeket, hogy képeit az aktuális korszaknak megfelelő anyagokkal teremtsék újra.
Infó: VASARELY120 – A modern labirintus nyelve. Kurátor: Benkő Ramóna, Dárdai Zsuzsa. Esernyős Galéria. Budapest III. kerület, Fő tér 2., Megtekinthető 2026. február 19-ig
