Az elmúlt hónapok bebizonyították, a színpadi pirotechnika, a füstgép, a több méteres villódzó ledfal és az ezek mögül flitteres ruhában kilépő főszereplő nem az a színpadkép, amelyre a közönség jó része egy gyászoló feleség esetében számítana. A szeptember 10-én fegyveres merénylet során elhunyt Charlie Kirk amerikai konzervatív aktivista özvegye, Erika Kirk az elmúlt négy hónapban kénytelen volt egyszerre egyensúlyozni az embert felemésztő tragédia, egy kőkemény politikai kampány és férje örökségének terhe között. Ahogyan az előre sejthető volt, mindez egyszerre vált tragikussá és tragikomikussá, egy amorf, nehezen értelmezhető képet eredményezve.
A nem éppen tapintatos politikai porondon az amerikai jobboldal nem is habozott a maga malmára hajtani a vizet: felkarolta az özvegyet, hogy a gyász feldolgozása helyett a baloldallal szembeni erkölcsi felsőbbrendűség vitájába tolja bele olyan kérdésekben, mint a nyílt gyűlöletkeltés vagy a szólásszabadság.
Mindezt egyetlen, kézenfekvő módon tette: minél hangosabban és látványosabban.
Az Egyesült Államok első, 1960 őszén tartott elnökjelölti vitája – John F. Kennedy és Richard Nixon összecsapása – óta közhelyszámba megy a tanulság: nem érdemes spórolni a színpadi jelenléten, ha a választók meggyőzéséről van szó. A felmérések szerint azok, akik televízión keresztül követték a vitát, a magabiztos, határozott kiállású Kennedyt tartották esélyesebbnek, míg akik rádión hallgatták a jelölteket, inkább a betegsége és hosszú kampányútja után megviseltnek tűnő Nixont. A tapasztalatlan Kennedy végül győzött, és ezzel alapjaiban változtatta meg az amerikai politikai játszmát.
Lecserélték a jó magyar asszonyt, új nőideálok jelentek meg Orbán Viktor mögött a NER-ben„Fel kellene ébredni” – Méltó fizetésre és jó egészségügyre várnak a magyar nők, ehelyett családpolitikát kapnak az Orbán-kormánytólA látványos show-elemek azóta is szerves részei az amerikai kampánypolitikának – még olyan esetekben is, amikor az érintett aligha dolgozta fel merénylet áldozatául esett férje elvesztését. „Fogalmuk sincs, micsoda tüzet szítottak ebben a feleségben. Ha azt gondolták, a férjem küldetése eddig nagy volt… akkor fogalmuk sincs” – írta Erika Kirk férje halála után néhány nappal a közösségi oldalán, ígéretet téve arra, hogy továbbviszi Charlie Kirk konzervatív, a hagyományos családi értékeken, a hiten és a patriotizmuson alapuló örökségét.
Könyvet írtak Orbán Viktor viszonyáról a nőkhöz, nem túl hízelgő a képNyugalma azóta sem volt. A szeptember 21-én, több tízezer résztvevő és több tucat felszólaló – köztük Donald Trump amerikai elnök és JD Vance alelnök – jelenlétében, az arizonai State Farm Stadionban tartott grandiózus, vörös szőnyeges, pirotechnikával kísért megemlékezés csupán a nyitány volt. Az elmúlt hónapokban az özvegynek legalább tíz nagyobb nyilvános szereplése volt, televíziós és rádiós interjúkkal, köztük egy komplett „Erika Kirk-héttel” a konzervatív Fox News műsorán, valamint megjelenésekkel a Charlie Kirk által is alapított és egykor vezetett konzervatív mozgalom, a Turning Point USA rendezvényein.
Ahogyan Kennedy és Nixon vitája sem elsősorban az elhangzott gondolatokról, hanem sokkal inkább a megjelenésről szólt, úgy Erika Kirk szereplései sem az ismételt kijelentései miatt váltak emlékezetessé.
Hiába hangsúlyozza újra és újra, milyen odaadó apa és férj volt Charlie Kirk, vagy beszél a politikai erőszak elleni fellépés szükségességéről, a közvélemény figyelmét inkább a mindehhez társuló, túltolt látvány köti le: a színpadias – kritikusai szerint megjátszott – előadásmód, az üvöltő zene, köztük a Kirk halála után alig egy héttel megjelent We Are Charlie Kirk című, jó eséllyel mesterséges intelligenciával készült dal, vagy épp Nicki Minaj szerepeltetése, akinek életműve eddig kevéssé a hitről és a családi értékekről szólt.
Mindezek hatására Erika Kirk a közvélemény jelentős része számára nem a rendíthetetlen, konzervatív, keresztény, mindig kifogástalan amerikai nő képét testesíti meg, hanem a politika színjátékának egyik bábját. Az internetet elárasztó mémek nyomán rövid időn belül gúny tárgyává vált: kritikusai például a Turning Point USA Mississippi Egyetemen tartott rendezvényén viselt, testre feszülő fekete bőrnadrágját egy Halloween-jelmezhez hasonlították – bizarr gyászoló feleségnek. Miközben etikai viták zajlanak arról, hogyan „illik” gyászolni, és testbeszédelemzők latolgatják, valódiak-e az özvegy könnyei, elsikkad Erika Kirk egyik legfontosabb ígérete: hogy megbocsát férje gyilkosának.
Az özvegy ugyanis nemcsak azon dolgozik, hogy átvegye férje helyét a Turning Point USA élén, hanem azon is, hogy megerősítse az amerikai jobboldalon azt a nőideált, amely istenfélő, keresztény, és a hagyományos értékeket és szerepeket képviseli. Ennek egyik kulcspillanata volt, amikor a Charlie Kirk halála utáni megemlékezésen így fogalmazott: „A gyűlöletre nem a gyűlölet a válasz. Az evangélium válasza a szeretet – mindig a szeretet. Szeretet az ellenségeink iránt, és szeretet azok iránt, akik üldöznek minket.” Szavai után megbocsátott a feltételezett elkövetőnek, a még jogerős ítéletre váró, 22 éves Tyler James Robinsonnak.
Egy hitelesnek szánt keresztény, konzervatív influencer jól jön az amerikai jobboldalnak, különösen azért, hogy enyhítse Donald Trump és az amerikai keresztények közötti feszült viszonyt,
Ellensúlyként Trump jóval kevésbé finom kijelentéseivel szemben. Ugyanezen a rendezvényen az amerikai elnök például nyíltan kijelentette: gyűlöli ellenfeleit, és a legkevésbé sem akarja a legjobbat nekik. Evangélium ide vagy oda.
