Az életműsorozat szerkesztője, Ferencz Győző elmondta, a mostani kötet azokat az írásokat gyűjti össze, amelyek eddig nem kerültek kötetbe, vagy a hagyatékban maradtak. – Az Összegyűjtött versek, A gyufaskatulyától Prométheuszig, majd A névtelenek senkiföldje után ez a könyv a fel nem vett, illetve hagyatékban fennmaradt írásokat rendezi egységbe – mondta.
A kötet egyik hangsúlyos része az alkalmi szövegek gyűjteménye. Ide tartoznak köszöntők, megemlékezések, rövid portrék, amelyek tömören jelzik egy-egy szerző helyét az irodalmi térben. Nemes Nagy Ágnes például frappánsan jellemezte Kassák Lajost, Füst Milánt, Szabó Magdát vagy Rónay Györgyöt, nemcsak a helyzeteket, de a pályatársakat is.
A szerkesztő, Kemény Aranka, a gyűjtőmunka részleteiről beszélt: a hagyatékban található anyag az úgynevezett Analecta gyűjtőcím alatt maradt fenn. Több mint 1800 fóliónyi (oldalnyi) anyagból kellett kiválasztani azokat, amelyek önálló szövegként is működnek. Ferencz Győző kiemelte a személyes hangú prózák jelentőségét, amelyekben a szerző saját pályájáról, a korlátozott nyilvánosságról és erkölcsi döntéseiről számol be.
A Kudarc és siker című írás például a hosszú hallgatás éveit tekinti bukásnak, ugyanakkor rögzíti: a korábban megszületett szövegek később is vállalhatók maradtak. A hagyatékban talált esszék közül több esetben politikai vagy személyes megfontolás miatt maradtak vissza: irodalom és politika viszonya, a népi írókról alkotott vélemények, vagy kritikai reflexiók kortársakról, például Nádas Péterről.
Külön figyelmet kapott egy 1989-es Újhold évkönyv televíziós beszélgetéséhez készített forgatókönyv. Ferencz Győző szerint Nemes Nagy olyan forgatókönyvet írt, hogy ha az ember elolvassa, azt hiszi, már elhangzott. Pontosan jelzi, ki mit mond, de senkinek sem kellett felolvasni a szövegét. Azok, akik azt hajtogatják, hogy „nagyasszony” volt, most azt mondhatják: 'tessék, itt a bizonyíték. Pedig csak lelkiismeretes volt és jó műsort akart.
Az est végén Ferencz Győző felolvasott egy hátrahagyott írást, amelyben Nemes Nagy Ágnes saját költői pozícióját próbálja rögzíteni. A részlet az objektív líra fogalmának kialakulásáról szólt:
„Ebben a végtelen süketségben, a rosszindulat és a hozzá nem értés hullámai közt kellett valami ürügyet, fogózót, fügefalevelet, skatulyát találnom arra, amit csinálok. A skatulya bevált. Azok, akik motyognak valamit rólam, már mondják is szépen: objektív líra.”
Ferencz Győző röviden hozzátette: – Ezek kemény és keserű szavak, de érvelésláncolatba illeszkednek. Saját indulatait hasznosítva vezeti le, mi állhatott a politikai kiszorítottság mögött, ezzel kulcsot adva a saját lírájához.
