„Az nem prevenció, hogy ha füvet szívsz, meghalsz” – Amennyire látványos, annyira hatástalan az Orbán-kormány drog elleni harca

Az elmúlt fél év zengett attól, hogy a kormány drogháborút hirdetett. Hogy látja ennek sikerességét?

Tulajdonképpen most rosszabb helyzet van, mint mielőtt ez elindult. A problémás használók inkább elrejtőznek. A következményes ártalmak (tehát a használó környezetére is kihatnak) nőnek. A kormányzati intézkedések nem a problémát akarják kezelni, nem az okokat, a hátterét keresik, hanem erőből lépnek fel és a lényeg, hogy mindez látványos legyen. Tipikus esete annak, hogy van egy beteg, aki lázas, és nem azt keressük, hogy mitől lázas, hanem öntjük bele a lázcsillapítót. Ez addiktológiai szempontból egyáltalán nem hatékony.

Pedig a rendőrség meghirdette a Delta programot, és azt látjuk, hogy Horváth László, a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos naponta posztol az oldalán az újabb fogásokról.

Sok településen a díler, a rendőrség, és a politikai vezetés összefonódott, különösen a szegregátumokban, ahol ez tényleg nagy probléma. A szervezett bűnözés nem a fogyasztókból és az őket ellátó dílerekből áll. Én akkor fogom elhinni, hogy a Delta jól működik, ha letartóztatják az első korrupt politikust és rendőrt is.

Évekig elhanyagolták ezt a területet, ön szerint most miért lett mégis ilyen fontos?

Orbán Viktor veszélyben érzi a hatalmát, és felteszem megmérték, hogy a magyar társadalom egyik legelutasítottabb csoportja a szerhasználóké. 2013-tól 2020-ig volt egy Nemzeti Drogellenes Stratégia, azt mondták, drogmentessé teszik az országot, mégsem lett így. Ömlöttek az uniós pénzek, konjunktúra volt, mégsem fordítottak erre forrásokat. 2018-ban a nemzeti drogkoordinátor, Müller Éva azt mondta, hogy a finanszírozási problémák miatt megszűnt az univerzális prevenció. Miért nem volt akkor szempont, hogy a fiataloknak megadjunk mindent, hogy legyen egy olyan oktatási rendszer, ami hét nyelven beszél? Miért nem jó a Fidesznek ez a befektetés? Most nem itt tartanánk, és sokkal kisebb lenne a probléma. Érdekes, hogy a választók, akiknek mindez szól, ezt nem kérik számon.

Új drogtörvényünk is van. Azt szokták mondani rá a szakértők, hogy Európában a legszigorúbb. A szakma többsége nem tartja jónak a rendészeti megközelítést, ön is ezt a véleményt osztja?

Gondoljunk bele, egy elkövetőt, aki tudja, hogy büntetést kaphat, nem a büntetés mértéke tart vissza, hanem hogy mekkora az esélye, hogy elkapják. Ez azt jelenti, hogy ha a rendőrség minden kilométerkőnél, minden szórakozóhelynél, munkahely bejáratánál jelen lenne, akkor elképzelhető, hogy a lakosság elkezd törvénytisztelő módon alkoholt inni, és rá sem néz a drogra. De ez egy utópia. Hozzáteszem, a legnagyobb probléma továbbra is az alkohol. Az erőszakos bűncselekmények nagy része az alkoholnak köszönhető: ittas vezetés, garázdaság, családon belüli erőszak. Meggyőződésem, hogy a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények nagyon nagy részének is az alkohol áll a hátterében, nem a valódi pedofília. Erre viszont a hatalom válasza, hogy ez a kultúránk része, a pálinka alapvető élelmiszer.

A fiatalok körében is lényegesen magasabb az alkohol kipróbálási aránya, mint a drogoké. 

Így van, a 16 évesek körében végzett európai vizsgálat is kimutatta, hogy a magyar fiatalok törvénytisztelők, hisz az alkoholban és cigarettában állunk az élen Európában. Tény, hogy az elmúlt években megerősödött az amfetamin, metamfetamin, dizájner serkentőszer használata is, ebben is elsők lettünk. De míg az alkohol kipróbálásának aránya 92 százalék, a dizájner serkentőké 4,3.  Vajon Horváth László belegondolt abba, hogy a droghasználó gyerekek legnagyobb rizikófaktora az apai alkoholizmus?

2021 óta nincs az iskolákban drogprevenció, de nemrég a rendőrség megkapta ezt a privilégiumot, tarthat prevenciót. Erről mi a véleménye?

Kezdjük ott, hogy azt mondta a rendőrség, körülbelül 3300 szakember vesz részt a rendőrségi drogprevenciós programban. Mi, vagyis a szakma csak nézett, hogy ki ez a több, mint 3000 ember? Akkor kiderült, hogy az iskolai bűnmegelőzési tanácsadók és az iskolaőrök és is benne vannak. Utóbbiak esetén előfordult, hogy elegendő volt a nyolc általános iskolai végzettség és egy OKJ-s tanfolyam.

Milyen minőségűnek tartja a rendőrségi prevenciót?

Amerikában már 1992-ben voltak arra vonatkozó vizsgálatok, hogy az erősen tiltó, félelemre építő programok nem jók, mert nem veszik figyelembe a kortárs hatásokat. Ehhez képest a HVG bement egy ilyen prevencióra, ahol két rendőr tartott előadást, egyikük volt, akit megkéselt egy tudatmódosító szer hatása alatt lévő fickó, a másik a társa, aki lelőtte a támadót. Hogy velük ez megtörtént és elmesélik, ez még nem lesz prevenció. Miért gondolja a rendőrség, hogy ha fogyasztok valamit, akkor meg akarok ölni valakit? Ezek szélsőséges példák. Ráadásul a rendőr hivatalos személy. Ha az iskolában mesélnek neki a gyerekek arról, mit fogyasztottak, nem mondhatja, hogy „köszi srácok, hogy őszinték voltatok”, hanem eljárás kell indítania. Ezért kellenek a civilek, a szociális munkások. A jó prevenció reflektív, interaktív, élményalapú és lényeges eleme a bizalom. Újat sem kellene kitalálni, csomó ilyen program létezik, csak használni kéne őket.

Mondana egy jó példát a prevencióra?

A pécsi INDIT Közalapítvány univerzális prevenciója a FÜGE-program. Tényleg remek, komplex megközelítést ad. Egy kollégám mesélte - az egyik tréner -, hogy egy szakiskolába mentek, ahol 40 fiú volt az osztályban, mindegyikük szerhasználó. Volt köztük egy „szódástalp-szemüveges” fiú, akit mindig csúfoltak, bántalmaztak a többiek. Beszélgetés közben kiderült, hogy olyan betegsége van, ami miatt pár éven belül meg fog vakulni. Szinte egész idő alatt a fogyatékosságról beszéltek. Nem a drogokról. A történet után az osztály „alfahímje” majdnem elsírta magát, mert sosem gondolt bele, milyen lenne megvakulni. Na, ez a deviancia-prevenció: elgondolkodunk érzéseken, empátián. Az nem prevenció, hogy ha füvet szívsz, meghalsz.

Pogány Indulóval kezdődött, de most már ott tartanak, hogy Pintér Sándor belengette: valamilyen szabályozás készül, ami tiltaná a drogok említését különféle művekben. Van tényleges összefüggés?

Korábban is voltak olyan előadók, mint például Dopeman és Curtis, akiknek a szövegeiben megjelent a kábítószer, vagy akár a szexuális erőszak. De hát így lesz kutyából szalonna. Nem az számít, hogy valaki ott áll a színpadon és azt mondja, hogy „menjetek, használjatok drogot”, bár ilyet egyébként soha, senki nem mondott. A droghasználat nem azért jelenik meg, mert valaki a színpadon kimondja, hanem mert a fiatal már eleve egy olyan lelkiállapotban van, ahol minden reménytelennek, céltalannak tűnik.

Arról alig hallani, hogy az ellátás területére is gondolna az Orbán-kormány a nagy drogháború idején. Milyen állapotban van az ellátórendszer?

Horváth László kormánybiztos is érezte, hogy kevés lesz ez a Delta program, tényleg kell lépéseket tenni a keresletcsökkentés területén is. És olyan szervezeteket talált, akiknél nem a szaktudás számít, hanem a hozzá való lojalitás. Például a Baptista Tevékeny Szeretetmissziót. Saját állításuk szerint a szenvedélybeteg szociális ellátásban Magyarországon piacvezetők. Látjuk milyen hatásfokkal teszik. Szóval a kormánybiztos velük karöltve találja fel a prevenciót. Valójában ami az elmúlt 15 évben fejlődött, például a kamasz-ellátás, az uniós pénzekből történt. Mióta nem jönnek az uniós források, azóta fejlesztés sincs, és ami volt, az lassan sorvad. Folyamatos a szakember-hiány is. 

Pontosan mi volt, ami annak idején még működött és leépítették?

Korábban, például Szócska Miklós államtitkársága alatt minden régióban létrejött egy 15–20 ágyas akut addiktológia. Miután őt menesztették, az új helyettes államtitkárok már nem régiós, hanem megyei szinten gondolkodtak. Most sok megyei kórházban nincs addiktológia. 2013 környékén a magyar kezelő rendszer arra törekedett, hogy ellátási piramisként működjön. Lettek az új osztályok, néhány új rehabilitációs intézet. Gondolkodtunk fejlesztéseken. Jelenleg az ellátási piramis egy téglalapra hasonlít. Az alacsony küszöbű szolgáltatás - vagyis olyan, amelyet bárki könnyen, akár névtelenül is igénybe vehet, diagnózis, papírok vagy józanság nélkül –  összesen 69 működik az országban, de kellene nagyjából 500.

A nagy hajtóvadászat közepette, nem látszik, hogy a szegregátumokkal bármi is történne, holott a média sokat beszélt arról, hogy ott jelentős problémát jelentenek az olcsó dizájner drogok.

Az ott élő emberek életének a megváltoztatása nem az addiktológiai probléma felszámolásával kezdődik, mert az egy tünet. Sokkal inkább szociális munkára lenne szükség. Munkahelyet kellene létesíteni, iskolát kellene csinálni, ami jó minőségű oktatást ad. Ha azok a gyerekek lehetőséget kapnának, célt, jövőképet, akkor is lenne drogprobléma, de közel sem ennyi és közel sem ilyen.