Jövő januártól 11 százalékkal nő a minimálbér, a garantált bérminimum pedig 7 százalékkal. Szép számok. Ám ne felejtsük el, alig 12 hónapja a kormány nyomására létrejött egy hosszútávú béralku, amely az előbbi esetében 13 százalékos fejlesztést igyekezett garantálni. Ehhez képest az MNB és a MKIK héten bemutatott közös kutatása szerint a cégek átlagosan 10 százalékos emelést tartanak elfogadhatónak, mert látják, érzékelik - nem kis részben az Orbán-kabinet munkája részeként - mekkora ijesztő pangás uralja a honi gazdaságot. A kis- és közepes vállalkozások még ennél is sokkal óvatosabbak: 8,1–8,2 százalékos növekedést tartanának reálisnak.
Ha őszintén szeretnének a gazdaságpolitika alakítói a tükörbe nézni, akkor beismerhetik, a növelés mértéke most sem egy stratégia része, csupán egy kampányintézkedésé. A bérfelzárkoztatás ügyében nem tavaly kellett volna a homlokra csapni, hanem ciklusokon át fókuszban tartva menedzselni azt. Ám ezt 15 év alatt alig-alig sikerült. Amit kidolgozott a mindenkori Orbán-kormány, az az olcsó munkaerőre, lassan de biztosan gyengülő forintra épített modell a külföldi beruházások csalogatására. Amiben persze akadtak részsikerek, ám ha nem dönget körülöttünk a globális konjunktúra, akkor ez a vonat könnyen kisiklik - és a kkv-k kiszolgáltatott helyzetét tovább rontja. Így számukra most az emelés kapcsán ismét az a feladat jut, hogy valahogy kigazdálkodják az említett tehernövekedést, miközben a politika a mikrofonok előtt dicsekszik majd.
A bérek tehát nőnek, a gazdaság nem. A versenyképes, tudás- és tőkeintenzív gazdaság látványa továbbra is ködös ábránd marad. A vállalkozások így mihez nyúlhatnak, ha megint késik az ígért GDP-növekedés? Árat emelnek, vagy leépítenek a munkaerőből. Ez lenne a siker? Hmm, ez inkább kudarcnak tűnik.