Húsz év után Franciaországban is visszaállítják a sorkatonai szolgálatot

Európa hosszú évtizedeken át magától értetődőnek vette a békét, most azonban a kontinens biztonsági térképe alapjaiban rajzolódik át. Az orosz–ukrán háború negyedik évében egyre több ország jut arra a következtetésre, hogy a profi hadseregek önmagukban már nem elegendők: szükség van a társadalom szélesebb bevonására is. A sorkatonai szolgálat, amelyet sokan a hidegháború lezárásával végleg eltemetett intézménynek hittek, most mind több országban éled újra.

Nagy visszhangot váltott ki Emmanuel Macron bejelentése: Franciaország húsz év után ismét bevezeti a sorkatonai szolgálatot, egy új, önkéntes modell létrehozásával. A program tíz hónapos szolgálatot kínál majd, havi mintegy ezer eurós juttatással, és elsősorban a hadsereg tehermentesítését szolgálja. A cél nem az, hogy fiatal franciákat küldjenek a frontra – Macron ezt határozottan kizárta –, hanem hogy olyan hátországi feladatokra képezzenek ki tízezreket, amelyek felszabadítják a hivatásos állományt a valódi műveletek számára. Párizs indoklása egyértelmű: Európa olyan fenyegetésekkel szembesül, amilyenekkel a kontinensnek már régóta nem kellett számolnia, ha egyáltalán. „Oroszország ma agresszívebb, mint a Szovjetunió volt” – fogalmazott a francia elnök.

A francia hadsereg hagyományosan kisebb, professzionális struktúrájú. A kötelező katonai szolgálatot még Jacques Chirac néhai elnök első hivatali ideje alatt, 1996-ban számolták fel. 2017-ben Macron új, hibrid, univerzális nemzeti szolgálatot (SNU) vezetett be, ám ez a program drága volt és nem élvezte sem a polgárok, sem a hadsereg széleskörű támogatását, így a koronavírus-járvány után a kezdeményezés el is halt.

Franciaország mindemellett jelentősen megnöveli tartalékosainak számát (47 ezerről 80 ezerre), miközben reguláris hadseregét is 15 ezer fővel bővíti. A szolgálatot önkéntesen vállalók katonai feladatokat végezhetnek majd távol a fronttól, részt vehetnek például a terrorizmus elleni „Sentinelle” akcióban, de civil szolgálatot is teljesíthetnek. A legfőbb cél az, hogy a reguláris hadsereg ne foglalkozzon olyan feladatokkal, amelyek a szolgálatban részt vevőkére bízhatók. A szélsőbal – az Elégedetlen Franciaország (LFI) – és a szélsőjobb – a Nemzeti Tömörülés (RN) – azzal vádolják Macront, hogy a francia katonák Ukrajnába küldését akarja előkészíteni.

Ugyanakkor a francia döntés illeszkedik abba a hullámba, amely már északon és keleten is végigsöpört. A balti államok – Litvánia, Lettország, Észtország – már évekkel ezelőtt visszaállították a kötelező szolgálatot, részben a putyini Oroszország jelentette fenyegetések miatt, részben pedig azért, mert a kis országok csak így képesek gyors mozgósításra. Finnország soha nem is törölte el teljesen a sorkatonaságot, Svédország pedig 2017-ben vezette vissza, és Moszkva Ukrajna elleni 2022-es inváziója után tovább bővítette a rendszerét. A skandináv modellek sajátossága, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a tartalékosok képzésére: az első év után évtizedekig időszakos gyakorlatokkal tartják fenn a készenlétüket.

A tendencia mára a Balkánig ért. Horvátország nemrég döntött arról, hogy 2026-tól újra bevezeti a kötelező sorkatonaságot – részben a térség kiszámíthatatlan geopolitikai viszonyai, részben a NATO-ban vállalt kötelezettségek miatt. A zágrábi kormány azzal indokolta a lépést, hogy a professzionális hadsereg túl kicsi, és nem rendelkezik elegendő tartalékossal ahhoz, hogy egy nagyobb regionális konfliktus esetén megfelelően reagáljon.

Németország esete különösen beszédes. Berlin 2011-ben függesztette fel a sorkatonaságot, és sokáig politikai tabunak számított a visszaállítása. A Trump-adminisztráció geopolitikát érintő többszöri fenyegetései, majd a németországi amerikai katonai kontingens részleges kivonásával való zsarolás már megingatta a berlini bizalmat, de az igazi fordulatot az Ukrajna elleni orosz invázió hozta el.

Már a Scholz-kormány is felvetette a sorkatonai szolgálat visszaállításának lehetőségét, a Merz-kormány azonban konkrét modelleket is kidolgozott annak végrehajtására. A program legfontosabb elemei a következők lesznek: rövidebb alapkiképzés, kibervédelmi és logisztikai szerepkörök létrehozása, illetve egy olyan rendszer, amelyben a szolgálat részben önkéntes alapon indulna be. A koalíciós partnerek hónapokig vitáztak a módozatokról, de abban már széles körű politikai konszenzus alakult ki közöttük, hogy Németország jelenlegi katonai kapacitása nem elegendő.

Az európai közvélemény reakciói országonként eltérők, de a trend világos: minél közelebb fekszik egy állam Oroszországhoz, annál nagyobb a társadalmi támogatottsága a sorkatonaságnak. A Baltikumban széleskörű a konszenzus, Horvátországban a többség támogatja, Franciaországban inkább szkepszis tapasztalható, Németország viszont erősen megosztott ez ügyben.