választás;prostitúció;nők a politikában;női sors;

A csendes többség és a választások

A 2022-es népszámlálás adatai szerint a magyar népesség mintegy 52 százaléka tartozik a női, 48 százaléka a férfi nemhez. Ez az arány nem nemzeti sajátosság: a világon mindenütt több fiú csecsemő születik, mint lány, de többen is halnak meg korán. A nők általában tovább is élnek, mint a férfiak, így háborúmentes időkben ők vannak többségben. A demokrácia követelménye, hogy a különböző társadalmi csoportok, így a nők és a férfiak érdekei is megjelenjenek a politikai döntéshozatali folyamatokban. Ez ma Magyarországon nem érvényesül, mégpedig a nők hátrányára.

Az Országgyűlés tagjainak ma csak mintegy 16 százaléka nő, a miniszterek között egy sincs, 2010 óta mindössze három volt. A nők parlamenti képviselete 1980-ban érte el a csúcsot, 30 százalékkal. A rendszerváltozás utáni első parlamentben 7 százalék volt a nők aránya, azóta 10 százalék fölött stagnál valamivel. Közben Európában és szerte a világon nőtt a parlamentben dolgozó politikusnők aránya.

Nincs arról szó, hogy a női érdekeket csak nők képviselhetnék, még arról sem, hogy a politikai szempontból helyzetbe hozottak automatikusan szolidárisak lennének nemük többi képviselőjével; de ez a következetesen alacsony arány jelez valamit. Leginkább azt, hogy a lányok, asszonyok zöme a döntéshozatalba csak szavazóként vesz/vehet részt.

A szavazóképes lakosságban viszont a nők vannak többen, akár el is dönthetnék a választások eredményét. Minden nőtársamnak javaslom, alaposan gondolja át a döntését. Tekintse át, mit tett a NER másfél évtized alatt a nők életének megkönnyítéséért., és döntse el, kívánja-e ennek folytatását.

A jelenlegi kormánypártoknak, ahogy mondják, nincs nőpolitikájuk, nekik családpolitikájuk van. Ami azt jelenti, őket csak a szülőképes korban levő nők érdeklik, 

a fiatalabbak legfeljebb mint leendő „anyukák”, az idősebbek - a politikai giccsben „nagyik”-nak nevezettek - pedig legfeljebb a népességnövekedés előmozdítójaként és az egészségügyet tehermentesítő ingyenes házi beteggondozóként.

A hatalom képviselői az ENSZ CEDAW bizottságának meghallgatásán 2023-ban úgy nyilatkoztak, a női egyenjogúság kérdését nem tekintik önálló problémakörnek. Nem érzik feladatuknak a férfi és női bérek közötti, mintegy tizenhét százalékos különbség megszüntetését, a munkahelyi üvegplafon áttörését sem. Pedig a fiatalabb nemzedékek esetében több nő rendelkezik diplomával, mint férfi, nyelvtudásban is ők állnak jobban, így nem vethető be az a régi „érv” sem, hogy képzetlenségük miatt keresnek kevesebbet.

„Családbarát kormánynak" nevezik magukat, ám családnak náluk csak a hivatalosan házasságot kötött heteroszexuális pár és gyermekei számítanak. Őket kívánják otthonhoz juttatni pl. a 2015-ben bevezetett CSOK-kal, illetve a 2019-től érvényes babaváró hitellel. A támogatás csak a vállalt gyerekek számától és az így vásárolt lakás építési évétől függ. Az igénylőket nem köti sem jövedelmi, sem vagyoni felső határ, így olyanok is részesülhettek ebben a kedvezményben, akiknek több ingatlanuk is volt. Ezek az intézkedések felnyomták a lakásárakat, kihatottak a régi lakások értékére és a bérlemények bérére is. Megfizethető bérlakások viszont nem épülnek, ez korlátozza a társadalmi mobilitást, végeredményben a gazdaság fejlődését is.

A kormánypártok által preferált családokban kevés gyerek születik, de a munkahely nélküli peremvidékeken, szegregátumokban élő kicsik nem jutnak elég és egészséges élelemhez, megfelelő iskolai oktatáshoz, korán ki vannak téve a drogveszélynek, a bűnöző életmód csábításának. Értük a családbarát politika vajmi keveset tesz.

Néha a család maga a veszélyforrás, és az igazságszolgáltatás sem tud védelmet nyújtani. A médiát bejárta a hír, hogy egy bíró a feleségét kalapáccsal ütlegelő férj szabadulása után hozzájárult ahhoz, hogy az pár napra a lakására vigye a gyermekeit. A háromból kettőt meggyilkolt. A hírre az akkori igazságügyi miniszter, Varga Judit látványos imázsvideóban reagált. „Zéró toleranciát” jelentett be, majd egy olyan törvénymódosítást nyújtott be, amely tovább növelte a gyerekek veszélyeztetettségét. Ő jelentette be azt is, hogy nem fogják ratifikálni a családon belüli erőszak ellen hathatós védelmet biztosító Isztambuli egyezményt, mivel az csak „politikai hiszti”. A sors fintora, hogy később éppen ő panaszkodott egy tévéműsorban bántalmazó házastársára. Ha igaz a története, maga is rászorult volna az egyezmény által garantált védelemre.

A Fidesz-KDNP családpolitikájának Varga Judit mellett Novák Katalin volt a másik reklámarca. Ő mérhető teljesítmény nélkül lett miniszter, majd államfő. Tevékenysége az „Isten, haza, család” hármas jelszavának reklámozása volt, a pápát saját kezűleg sütött linzerrel kínálgató, az ablakot papírzsebkendővel tisztogató háziasszonyként, férjére és gyerekeire mosolygó hitvesként és édesanyaként, egyházi rendezvényeken református hitét mutogató keresztyén politikusként.

Nevezhető akár hübrisznek is, hogy képmutatásuk lelepleződése okozta a bukásukat. Amikor Novák kegyelmet adott a pedofil főnökét mentegető Kónya Endrének, Varga pedig ellenjegyezte a döntését, a legrászorultabbakat, a leggyengébbeket hagyták cserben. Maga a „keresztény, családbarát” hatalom lepleződött le a két politikai celebnő cinikus tettében. Akár püspöki tanácsra cselekedett így Novák, akár nem: Balog Zoltánnak állítólag megsúgta ugyanis a „lelkipásztori ösztöne”, hogy Kónya ártatlan, ezt a meggyőződését továbbította korábbi beosztottjának. 

De ez csak a jéghegy csúcsa. Balázs Zsuzsanna és Pető Andrea Orbán Viktor nőügyei (Dunaszerdahely, Womanpress Könyvkiadó, 2025. 318 oldal) című könyvéből megtudhatjuk , hogy a magyarországi jól felszerelt filmstúdiókban nemcsak kaland- és művészfilmeket forgatnak, hanem úgynevezett felnőttfilmeket, köztük erőszakpornót is jócskán. Ezekre a női szereplőket csalással, hazugsággal sokszor magyarországi nevelőotthonokból toborozzák az erre szakosodott bűnbandák. Ők szállítják az illegális nyugat-európai bordélyokba a lányokat, vagy az úgynevezett állami gondoskodás színhelyeiről, vagy kis falvak reménytelenségéből csalva ki őket. Olyanok is vannak köztük, akiket a saját családja ad el pénzért a lánykereskedőknek. Állítólag Nyugat-Európában az illegális prostituáltak egyharmada magyar.

Nem tűnik úgy, mintha a magyar rendőrség keményen dolgozna a lánykereskedők magyarországi tevékenységének megakadályozása érdekében. Alig hihető, hogy a hatalom felső köreiben ne tudnának a magyarországi alvilág efféle tevékenységéről. Ők, akik látványosan szívükön viselik a magyar ifjúság erkölcsi nevelését, olyannyira, hogy 2021-ben bevezették a szexuális másság bemutatásával vádolható könyvek lefóliázását. Nem tesznek viszont semmit például a puncs.hu weboldal ellen, amely Sugar Babyk és Sugar Daddyk számára kínál társkereső lehetőséget. A fenntartók között nagyon ismert személyek is vannak, talán éppen múlt vasárnap láttuk őket térdelve buzgón imádkozni kedvenc templomukban.

Gondolkozzunk el azon, mit tett a családbarát kormány és környezete valójában a magyar emberekért, idősekért, középkorúakért és gyerekekért. És ne maradjunk csendben tovább! Rajtunk is múlik a saját és országunk sorsa.

A szerző nyelvész.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.