Csollán Tamara: Szalmaláng

Ma azzal a férfival álmodtam, aki Szécsi Pált énekelt nekem. Viharként tomboló kapcsolatunk a messzi távolban, mégis azt álmodtam, fogjuk egymás kezét. Csukott szemmel ülök a buszon, dúdolom a refrént, a homlokpiercinges srác feláll mellőlem, inkább kapaszkodik. Dallamtapadásom van, beguglizom, mit lehet ellene tenni. Meg kell hallgatni. Nem akarom meghallgatni. A boltban halrudacskát dobok a színfogó kendő tetejére, eszembe jutnak mind a meghitt órák, kecsapszagú villámrandik a mekdrájvban. Pakolok a szalagra, az édességek között szottyadt káposzta, benyúlok mögé egy Twixért. Az jut eszembe, hogy szottyadt káposzta vagyok. Nem tudom, hogyan legyek Twix. Kirázom a papírzacskót, a vászontáskát megint otthon felejtettem. További jó munkát kívánok az eladónak, fintorog, a zacskó oldalát átszúrja a tejesdoboz sarka. A férfi, aki Szécsi Pált énekelt nekem, tegnap megnősült.
A férfinak, aki Szécsi Pált énekelt n., a hangjába szerettem bele. Titokban felvettem telefonnal, ahogy beszél, lefekvés előtt azt hallgatom fehérzaj helyett. Hangja zivatar, tengerparti szél, vonatzakatolás. Kecsapot kér a mekdrájvban. Azt hazudja, szeret. A közlekedést szidja. Politizál. Verset szaval. A gyerekkoráról mesél. Énekli, hogy megadnék mindent én egy ölelésért. Fülembe súgja, hiányoztál. Ha lefekvés után sírok, reggelre összeragad a szemem.
Mellemhez szorítom a papírzacskót, úgy viszem fel a negyedikre. Kiszakadt az alja. Elpakolok, ízek szerint csoportosítom az instant leveseket, a csípőset rakom előre, az a kedvencem. Bassza meg, rágót elfelejtettem, leszarom, nincs erőm visszamenni. Ledőlök, megcirógatom a falon a halványbarna foltot. A menstruációs vérem. A férfi, aki Szécsi Pált é. n. kente oda, amikor szeretkeztünk. Ha közelről nézem, látszanak az ujjlenyomat barázdái. Odaképzelem a tenyerét. Jövő hónapban elköltözöm, addigra le kell festenem.
A férfi, aki Szécsi P. é. n., szeret kirakósozni. Idegesítő játék, nehezen koncentrálok, inkább őt figyelem. Először a szélét rakja ki, utána az arcokat. A vége a legnehezebb, sötétkék égdarabkák, mind egyforma. Ha valami a helyére kerül, csettint a nyelvével.
Hajlakkot fújok a nejlonharisnyára, ne csússzon fel a ruhám. Felcsúszik. Kolléga azt mondja, évek óta tetszem neki. Nekem nem tetszik. Az étterem előtt találkozunk, gyalog megyek, kilépek egy autó elé. Vakvagy? Hülyekurva. Kollégára gondolok, aki bajuszos. Fogalmam sincs, hogyan kell bajuszos emberrel csókolózni. A szúrós szálak kidörzsölik a bőröm, csípi a sebet a nyála. Poshadtbor-ízű a szám, vissza kellett volna szaladnom rágóért. Számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást.
A férfinak, aki Sz. P. é. n., gyümölcsszagú a bőre. Beleissza magát az ágyneműmbe, a ruháimba, a hajamba, érzem a kutya bundáján, munkában, buszon, vásárláskor. A tengerparton sós levegő helyett. Ha kibontok egy tábla csokoládét, ha lefőzöm a kávét. Felkavarja a gyomrom.
Kolléga Messenger-üzenetet ír. Csodálatosvoltamaeste. Megborzongok, fejemre húzom a gyümölcsszagú takarót. Rettegek attól, hogy a f.-val álmodok, aki Sz. P. é. n., de Kollégával sem akarok álmodni. Lehunyom a szemem, a sötétre koncentrálok. Egy mentőautó szirénája behallatszik a csukott ablakon.