Az új Versailles

Az amerikai „béketerv” három legfőbb tanulsága:

• Az amerikaiaknak fogalma sincs Oroszországról;

• A tervezet alapjaiban rúgja fel a nemzetközi jog 1930 körül kialakult alapszabályait, és teszi semmissé a Helsinki Záródokumentumot, az európai architektúra alapjait;

• Kibúvik a szög a zsákból, hogy ezúttal is az amerikai elnök üzleti érdekei a meghatározó motivációk.

Az eddig is tudott volt, hogy Trump módszeresen rombolta a saját környezetében, a külügyminisztériumban és a védelmi tárcánál az Oroszországgal foglalkozó szakértői csapatot, a felhalmozott ismereteket és tapasztalatot. Ennek most alapkövetkezménye az orosz politikai attitűd meg nem értése. Hogy Moszkva nem adja fel a NATO 1997 előtti határok mögé visszaszorítását, az úgynevezett „közelkülföldi” (értsd: volt szovjet tagköztársaságok) befolyási övezetének visszaállítását célzó politikáját. Utóbbiak közül Ukrajna az az ékkő, amelyről semmiképpen sem fog lemondani. Emellett Moszkva szavahihetetlen partner. Eddig legalább öt, az ukrán határokat garantáló nemzetközi megállapodást rúgott fel. Birodalmi céljaiból következik, hogy a szerződésben tervezett kötelezettségeit is minden lehető alkalommal meg fogja szegni. Késő lesz az amerikai ébredés – ha lesz egyáltalán –, amikor az oroszok mégis támadnak Ukrajnában és Európában, mégis jönnek a zöld emberkék, mégsem térhet haza az összes fogoly és elrabolt gyermek, mégsem változtatják meg az orosz jogot a szerződésnek megfelelően, mégsem fizetnek „bérleti díjat” az agresszióval elfoglalt területekért.

Mire azokat aktiválni kellene, addigra az oroszok nagyobb területeket is elfoglalhatnak Ukrajnában, Trump pedig aligha vállalna katonai akciót Moszkva ellen (azt is csak fizetség ellenében). Az európaiak pedig eleve kizártak a szerződésterv alapján, mivel NATO-tagállamok. Ma egyetlen olyan katonai erő van, amely megállíthatja Moszkvát. Az ukrán hadsereg. Ahhoz azonban, hogy ezt sikerrel megtehesse, elrettentő, megállító erejű fegyverzetre van szüksége. A valós biztonsági garancia csak Ukrajnán belülről jöhet. Egy megfelelően, elsősorban az európaiak jól felfogott biztonsági érdekei okán felfegyverzett, az orosz támadás megállítására, az orosz kritikus infrastruktúrára bármikor mélységi csapást mérni képes ukrán hadsereg képében. Csak ez lehet a tartós béke záloga, egyben a perspektivikus ukrán NATO tagsággal – amennyiben a NATO még egyáltalán komolyan vehető szervezet.

Ezzel elérkeztünk a második ponthoz. A nemzetközi jog két alapelve hozzávetőlegesen 95 éven keresztül két amerikaihoz kötődött. Az 1928-as Kellogg– Brian-paktumhoz (a háború nem legitim eszköz a nemzetközi érdekérvényesítéshez) és az 1932-es Stimson-doktrínához (nem ismerhetők el az agresszióval kikényszerített határváltozások). Amerika egészen Trumpig – többé-kevésbé – tartotta magát ehhez az elvhez. Trump azonnal felrúgta Kanada, Grönland és Panama magának követelésével. A trumpi felfogás azért is olyan megértő Putyin irányában, mert legitimnek tekinti a – különösen a nagyhatalmak által gyakorolt – erőszakot a nemzetközi kapcsolatokban. Ami eddig amerikai alapelv volt, az Trump által semmissé vált. Mint ahogyan a szerződéstervezet pontjai alapjaiban semmisítik meg a Helsinki Záróokmányt és annak olyan alapelveit, mint a szuverén egyenlőség, a tartózkodás az erőszaktól, a határok sérthetetlensége, a részes államok területi épsége. Ukrajna ellen Oroszország követett el agressziót, a gyakorlatban megtéve ugyanazt a Helsinki Záróokmánnyal, amit Trump most jogilag akar elfogadtatni az áldozattal és az öreg kontinenssel.

Egy ilyen „békeszerződés” legitimizálja az erőszak alkalmazását. Jogi precedenst ad nemcsak Trumpnak, ha érvényesíteni akarja területi igényeit. Felmenti Kínát is, ha erőszakkal akarná elérni az egyesítést Tajvannal. Megnyílhat a háborús rendezésre való késztetés a kínai-indiai határvitában, a pakisztáni-indiai konfliktusban, és számos regionális feszültség „rendezése” esetében. 

A megállapodás-tervezetben a valós amerikai – üzleti – érdekekről a 12-14-es pontok (Ukrajna újjáépítésére átfogó globális intézkedéscsomag indul; Oroszország visszaintegrálódik a világgazdaságba; a befagyasztott pénzeszközök felhasználása) a legárulkodóbbak. Az orosz világgazdasági reintegrációtól Trump anyagi hasznot remél. A globális intézkedéscsomag amerikai fennhatóság alatt lenne. A befagyasztott pénzeszközök felhasználása során a befagyasztott orosz vagyonból 100 milliárd dollárt az USA vezette újjáépítési programba fektetnének be, a profit 50 százaléka Amerikát illetné. Szóba kerülnek – akár a korábbiakban is – az ukrajnai ásványkincsek felhasználása, valamint jelentős gazdasági együttműködési programok az Egyesült Államok és Oroszország között. Megmutatkozik az ingatlanmágnás kufárszemlélete: minden arról szól mi kerülhet amerikai és trumpi zsebekbe.

Ukrajna eldobható és feláldozható rongy az amerikai játszmában, ahol a lépéseket az orosz szekundánsok diktálják – úgy, hogy ezt a Fehér Házban észre sem veszik. Ezzel a megoldással Moszkva odahaza győzelemként adhatná el a megállapodást, Ukrajnát gazdaságilag, katonailag, biztonságpolitikailag és morálisan térdre rogyasztaná. Időt adna Moszkvának a gazdasági konszolidációra, katonai potenciálja újjáépítésére – a birodalom újjáépítésének előkészítésére. Amerikának egyszerűbb a tengeren túl. Európának baljós fenyegetés.

A fentiek mellett már csak „kis színes” fejlemény, hogy az előkészítésből nagyjából kihagyták Ukrajnát és egészében Európát. Azokat az aktorokat, akiknek a bőrére megy a játék. Megmutatkozik ez abban is, hogy a tervezetben a szerződés végrehajtását egy „Béketanács” felügyeli és garantálja, amelyet – személy szerint nevesítve – Trump vezet. Aki egy napon belül is többször ellentmond saját magának, és akinek a személyiségének befolyásolhatóságából az oroszok igen alaposan felkészültek…

Aki mindezt nem ismeri fel, és az azonnali tűzszünet és az amerikai béketerv mellett házal, az Moszkvát támogatja. Ahogyan teszi ezt a magyar miniszterelnök. Ezzel ő az első a magyar kormányfők között a rendszerváltás óta, aki valóban háborúpárti: az orosz birodalmi törekvéseket támogatja. Reméljük, hogy a többi felelős európai ország a valóság talaján áll, és képesek összefogni a hagymázas amerikai elképzelésekkel szemben.

Egy ilyen szerződés aláírása egy új versailles-i szerződés lenne. A tollat Trump és csapata fogja, de a szöveget Moszkvából diktálják.