„Mi cigányok arra születtünk, hogy dolgozzunk!”
Rostás Árpád dolgos ember, cigány vándorasztalos, aki büszke a keze munkájára, s hogy intézetből indulva restaurátorként dolgozott a versailles-i kastélyban, és bölcsőt készített Vilmos herceg gyermekének. Ha a Mindenható is megsegíti, Ferenc vatikáni rezidenciája sem marad Rostás-féle trónszék nélkül. Ha így, ha úgy, a pápai áldás már attól az igyekezettől megjöhet, amit a 61 esztendős férfi munkában belerakott a cigány-magyar-barokkos intarziákba. Árpádot nem kerülték el az előítéletek, de ezek a súrlódások úgy csiszolták, ahogy a keze nyomán tisztul a fekete dió, és előjön a több száz éves anyag nemessége.
