Magyarországon néhol már az utolsó kardigánt is tűzre dobják, hogy ne fagyjanak meg

Bejött hozzánk múltkor egy hetvenéves asszony. Sírt, hogy nincs ruhája, fázik, jönnek a mínuszok. Adtunk neki egy zsák ruhát. Két hét múlva újra kopogott, megint siránkozott, hogy meg fog fagyni, nincs mit felvennie. Mondtuk neki, hogy ez lehetetlen, hisz nemrégen adtunk, mire azt felelte: hová gondolunk, azt ő már rég eltüzelte! Előző nap még a kardigánt is levette magáról és a tűzre dobta, hogy ne fázzon annyira. A pulcsi elégett negyed óra alatt, utána meg ott maradt a hideg házban, meleg ruha nélkül.

Egy bükki faluban, terepen, szegényekkel dolgozó szociális munkás mesélte el a történetet minap. Náluk a szegregátumokban a házak több mint 80 százaléka vészesen eladósodott, a maradék 20 százalék meg „citromsárga” jelzésű, vagyis van adóssága a családnak, de még tudják azt menedzselni. Ebből is látszik, hogy épp a legszegényebbeknek semmilyen pénzügyi lehetőségük nincs arra, hogy szigeteljék a házukat, betegyenek modernebb nyílászárókat s így bent tartsák a házban a meleget, ne az utcát fűtsék. Szakemberek szerint a kormány célzott lakásfelújítási programjai épp azokhoz nem jutnak el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a támogatásra, mert saját erőből nem tudnak egy centimétert sem előrejutni súlyos eladósodottságuk miatt, vagy azért, mert ahol élnek, ott a közmunkán kívül nincs más bevételi forrásuk. Ráadásul ezekben a térségekben maguk az önkormányzatok is legatyásodtak a központi elvonások és az alapfeladatok alulfinanszírozottsága, valamint a működő vállalkozások hiánya miatt, így segíteni ők sem tudnak.

Most készülünk a polgármesterhez, s felajánljuk, hogy átvesszük ennek az adminisztrációs terheit, csak végre induljon el valami, mert a deszka, a nádpadló meg vakolat nem elég a meleg megőrzéséhez – mondta egy dél-hevesi civil egyesület képviselője.

Pénzt ugyan nem tudunk adni – még az előző önkormányzat által ránk hagyott adósságokat nyögjük -, de ha van pályázat, annak kitöltésében mi szívesen segítünk – mondta lapunknak Rácz Roland, az ezerhatszáz fős Nógrádmegyer tavaly megválasztott polgármestere. Szavai szerint az ő falujukban négyszáznegyvenöt ház van, ebből, jó, ha negyven szigetelt. Sok ingatlanban ugyan kicserélték a nyílászárókat, de nem a modern, többrétegűre, hanem egyszerűbbekre, amiket olykor használtan vesznek meg, bontásból. Igaz, ez is jobb, mint a semmi, de hatékonynak nemigen lehet nevezni.

A szegények jövedelemarányosan többet fizetnek a melegért

Az EU-s szakpolitikában gyakran elemzik az energiaszegénység mértékét statisztikai mutatók segítségével. A KSH évről évre gyűjt adatokat a háztartások jövedelmi helyzetéről és életkörülményeiről, s leggyakrabban négy mutató alapján jellemzik az energiaszegénységet: ezek a lakások állapotára, a lakások kifűtésének megfizethetőségére, a közüzemi számlák rendezésére, valamint a téli komfortérzetre vonatkoznak. A 2023-as adatok azt mutatják, hogy a magyarországi háztartások 8,3 százaléka, közel 340 ezer család, legalább két mutatóban érintett, kétharmaduk az alsó két jövedelmi ötödben található, háromnegyedük különálló családi házban lakik. Magyarországon a szegényebb háztartások átlagosan a jövedelmük 12 százalékát fordítják energiakiadásra, szemben a felső jövedelmi szintűek 6 százalékos arányával. A magyarországi lakóépület-állomány jelentős része energetikai szempontból elavult, a legrosszabbul teljesítők között van az Európai Unión belül. A háztartások átlagosan közel másfélszer annyi energiát használnak fűtésre négyzetméterenként, mint az EU-s átlag, s egy közelmúltbeli elemzés szerint az épületek kétharmada a G vagy annál rosszabb energiaosztályba tartozik. A családi házak különösen rossz állapotban vannak: 82 százalékuk a három legrosszabb energiaosztály valamelyikébe sorolható.

A magyar lakóházak zöme energetikailag elavult

A lakossági energiafelhasználás az egyik felelőse hazánkban az üvegházhatású gázok kibocsátásának. Ennek fő oka, hogy a magyar lakóépületek többsége energetikailag elavult: rosszul szigeteltek, régi fűtési rendszerekkel működnek, ezért nagyon pazarlóak. Felújításuk létfontosságú lenne mind a minőségi és megfizethető lakhatás, mind a klímavédelmi célok teljesítése szempontjából. Azonban az alacsony jövedelmű háztartások számára a felújítás sokszor elérhetetlen, hiszen nincs elég megtakarításuk, és a legtöbben nem hitelképesek. Őket sújtják leginkább a klímaváltozás hatásai és az emelkedő energiaárak is, hiszen a védekezéshez és alkalmazkodáshoz alig van eszközük. A zöld átállás csak akkor lehet igazságos és sikeres, ha kiterjed ezekre a sérülékeny csoportokra is. Ez viszont csak támogatásokkal lehetséges, amihez európai uniós, állami és önkormányzati finanszírozású programokra van szükség – derült ki a Habitat for Humanity Magyarország 2025-re vonatkozó éves lakhatási jelentéséből.

Az elemzés megállapította: itthon 2020 és 2024 között az állam közel 3000 milliárd forintot fordított lakhatással kapcsolatos támogatásokra, ezek nagy része azonban a tulajdonszerzést segítette, nem a lakhatási körülmények javítását. Épületfelújításokra leginkább a 2021–2022-ben működő Otthonfelújítási Támogatás, a falusi csok, valamint az uniós pénzekből finanszírozott energetikai korszerűsítési programok révén jutott összesen nagyságrendileg 1000 milliárd forint állami támogatás. Ezek közül azonban egyik sem volt szociálisan célzott, azaz szinte egyáltalán nem érte el az alacsonyabb jövedelmű, vagy kifejezetten az energiaszegénységben érintett háztartásokat.

Magyarországon az energiaszegénységnek nincs hivatalos definíciója, de az ezeket a tényezőket leíró mutatók alapján hazánkban körülbelül a lakosság 8-10 százalékát, s több százezer háztartást érint, elsősorban a vidéki, kisebb településeken, rossz energiahatékonyságú családi házban élő, fatüzelést, esetleg egyedi helyiségfűtésű gázkonvektort használó, alacsony jövedelmű háztartásokat. Egy jól célzott, az energiaszegénységben érintett háztartások számára kiírt épületfelújítási program feltételei biztosítanák, hogy a támogatás ne „szivárogjon el” a jobb helyzetű háztartások felé, másrészt minimalizálnák a jelenleg fennálló akadályokat. Ilyen például a Falusi CSOK-on belül az utófinanszírozás, amely megkívánja a felújítási munkák elvégzését és finanszírozását a háztartástól, még mielőtt az állami támogatáshoz hozzájutna. Az igénylő személyéhez kapcsolódóan szigorú jogosultsági feltételeket írnak elő, amelyek épp az energiaszegénység-csökkentést célzó program esetében indokolatlanok lehetnek: meghatározzák például a gyermekek számát, vagy épp feltételül szabnak 2 év folyamatos társadalombiztosítási jogviszonyt.

A Habitat for Humanity Magyarország 2021 óta dolgozik azon, hogy ezeket a hozzáférést nehezítő akadályokat lebontsa, és a Falusi CSOK ingatlanfelújítási támogatását elérhetővé tegye a leginkább rászorulók számára. Idei jelentsük szerint egy olyan „egyablakos támogatói modellt” hoztak létre, amely végigkíséri a háztartásokat a teljes folyamaton, a tájékoztatástól és jogosultsági ellenőrzéstől kezdve a támogatási kérelem beadásán és a kivitelezés megszervezésén át egészen a felújítás befejezéséig, így segítve, hogy az érintett háztartások hozzáférjenek az energiahatékonyságot fokozó támogatásokhoz. Idén szeptemberig 86 családot vontak be a leghátrányosabb vidéki térségekben, s ezek harmadában már sikeresen megvalósult a felújítás.