„Bridget Jones a négyes-hatoson” – olvasható a könyvfülön. Felvállalja ezt a titulust, esetleg csak némi megkötéssel?
Valósnak látom a párhuzamot a főszereplőm és Helen Fielding hősének karakterét illetően. Mindkettőjüket egyfajta ügyetlenség, sutaság jellemzi a mindennapokban – ami egyben szerethetővé is teszi a figurájukat. Ezzel együtt az ironikus, humoros megjelenítésük is hasonlóvá teszi őket.
Könyve főszereplőjének vezetékneve Jankovits, ám a keresztneve nem ismert, annyi bizonyos csak, hogy „nem Sárikám”. A fentieken túl hogyan mutatná be őt, és mik a motivációi?
Egy multicégnél jogászként dolgozó harmincas nő a 2020-as évek első feléből, aki sok szempontból általános viselkedési attitűdökkel rendelkezik, ám ami egyedivé teszi, az a családjából hozott, elsősorban a nagynénjétől eltanult minta, ahogy a mindennapok küzdelmeiben a vidámságot használja stratégiaként, a humort is bevetve. Eleve többször kerül vicces helyzetekbe (lásd a Nyitott mondat 2024. május 10-i számában közölt részletet, ahol a templomban próbál flörtölni – a szerk.), de ő maga is megpróbálja humorral kezelni ezeket, illetve a nehezebb életszituációkat tréfával ütni el. Ehhez tevődik hozzá, hogy a nagynénje életstratégia-mintájával is hadakozik, ám a jókedve töretlen, az ironikus hozzáállása minduntalan felülírja a rázósabb kihívásokat.
Az esendőségeivel együtt mennyiben azonosítható egymással a regényhős és megalkotója?
Ez egy játék a részemről a beazonosíthatósággal, azt szerettem volna, ha ez a kettősség megjelenik: kicsit rólam is szól, másrészt egyáltalán nem. Az elmesélt, ábrázolt történetek a leírtak szerint semmiképpen nem valósak, de azt sem jelenthetem ki, hogy a főhős reakciói egyáltalán nem jellemzők rám. Nem véletlen az sem, hogy bizonyos témák megjelennek a regényben, ezek engem is foglalkoztattak a párválasztástól a gyerekvállalásig.
Ha már a gyerekvállalásnál tartunk, mit fed a szintén a könyv ajánlójában olvasható „kapunyitási pánik”?
Amennyiben generációs regényként tekintünk rá, korosztályi jellemzőnek mondhatjuk az elhúzódó párválasztás, a családalapítás, a munkahelyi elköteleződés hiányának problémáját, a sodródást mint alapélményt. Szemben mondjuk a szüleinkével, a Z generáció tagjainál a nagybetűs életbe való belépés minden szempontból kitolódott.
Generációs jellemző lenne a mobilfüggőség is? „Nem Sárikám” világhoz való kapcsolódását, tudását, tapasztalásait nagyban meghatározza a digitális térhez kötöttség, ami a gyerekvállalással csak fokozódik.
Ez abszolút leköveti a mi generációnkat, az utánunk jövőkét pedig még inkább. Én is küzdöttem és ma is küzdök azzal, hogy az online tér ne vegye át a valóságos környezet helyét, és a főszereplőben szintén ott van ez a kettősség – menekülési út számára a mindennapok megpróbáltatásai elől. Tényleg egészen szürreális, ami megfigyelhető e tekintetben. A minap a villamosmegállóban azt láttam, hogy három tinédzser lány még csak fel sem nézett telefonjából, amikor egy a korosztályukbeli „jó pasi” ellejtett előttük. Kamaszkoromban ez elképzelhetetlen lett volna. (nevet)
A férfifenekek stírölésének hiánya mellett szembeszökő az is a regényben, hogy a 2020-as évek fordulójának magyar társadalmi sajátos viszonyai, történései sem jelennek meg az elbeszélésben. Ez alól az ukrán háborúra való röpke megjegyzés kivételnek hat. Nem fért bele az ábrázoltak buborékjába, vagy éppen a hiányával demonstrál?
Az utóbbi. Természetesen ez a korosztály is nagyon sokféle érdeklődésű egyénből áll, de egy részüknél valóban tetten érhető a közélettel szembeni teljes érdektelenség. Elengedték, nem akarnak tudni róla. A főszereplőm is menekül ettől, nem akar foglalkozni vele, előbb lájkol egy macskás képet, mint hogy a háború kérdésein eltöprengjen. Ezt a jelenséget akartam bemutatni.
Tetten érhető a közélettel szembeni teljes érdektelenség. Elengedték, nem akarnak tudni róla.
És mégsem menekül el minden rázósabb gondolat elől, számomra az ó- és újszövetségi írások kritikáját megfogalmazó rész a legfontosabb e téren, amikor anyaként Ábrahám és Jézus történetein keresztül – az atya feláldozza fiát – például nem csekély módon a patriarchizmus oly jellemző, mégis tarthatatlan mivoltára mond nemet.
A regény egyes részei más-más időszakban születtek, és a később írottak észrevehetően komolyabb hangvételűek, ha úgy tetszik, filozofikusabbak – ilyen értelemben ez egy felnövés történet is.
Adatvédelmi jogászként dolgozik, írószemináriumok folytán cseppent a jórészt bölcsészek közé. Publikálások sora, irodalmi díj elnyerése övezte a pályakezdését. Milyennek találja az irodalmi közeget?
Valóban nagy változás volt számomra, és nagyon jól érzem magam benne! A feszes határidőket követelő, kicsit ridegebb világhoz képest olyannak érzem, mint egy kényelmes fotelt. Persze tisztában vagyok az itt is jelen lévő mindenfajta sérelmekkel és nehézségekkel, mert hallok róluk, és értem is őket, de én egyelőre csak a pozitív oldalát látom. Nem kell mást adnom, mint aki vagyok, önmagam lehetek. Nem olyan szigorúak az elvárások a külsőségeket tekintve. A Petri-díj-átadóra is vásároltam egy nagyon szép felsőt, ám végül mégsem vettem fel, mert azt éreztem, magamra öltve az nem én lennék.
+1 KÉRDÉS
Egy éve ítélték önnek a Petri-díjat, most megjelent a regény. Hogyan tovább?
Már néhány jegyeztem összegyűlt, de még nem állt össze bennem, hogyan kerekedhetnének ki valami egységessé.
Keömley-Horváth Boglárka
(Budapest, 1992) Petri György-díjas író; adatvédelmi jogász. A Naspolya, elipszilonnal az első kötete. Egy kisfiú édesanyja, Budapesten él.
