Valami, amiben egyetért Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Grecsó Krisztián és Spiró György is: Hogy azok a fránya első mondatok, valahogy sosincs olyan, hogy azok vannak meg elsőre. Először érdemes bebarangolni a szöveget, közben jó sokat kihúzni belőle, hogy aztán végül csak meglegyen az a bizonyos kezdősor. Hét évtized pedig rengeteg idő rá, hogy ne csupán számtalan kezdő, hanem jó pár befejező mondat is legyen egy kiadó életében a több ezer író ki tudja hány kiadott kötetével, amint az kiderült a Magvető ünnepi gálaestjén hétfő este a budapesti Átrium Színházban. Turi Tímea és Szegő János, a kiadó munkatársai meghívott írókkal idézték fel hetven év emlékét személyes történeteken, újságcikkeken és persze megjelent műveken keresztül, Sodró Eliza, Máté Gábor és Mácsai Pál színészek tolmácsolásában, Dés András és Fenyvesi Márton zenei kíséretével.
Valószínűleg a teltház is számított rá, ez könnyűszerrel éjszakába nyúló program lesz, hiszen hetven évbe belefér 40 esztendőnyi, a szocializmus rút körülményei között óriássá váló kiadó útja, egy rendszerváltás, na meg összességében az az idő, amely alatt egy ide szegődött szerző nemcsak író maradt, hanem egyben úgymond ”magvetőssé” is vált. „Mondta, épp Szolnokra tart, mert az ottani színházban volt neki valami dolga, szívesen elvisz, de előtte ugorjunk még el a Szervita térre (A kiadó irodája korábban itt kapott helyet - a szerk.). Ott ült egy nyugdíjas kémiatanárnő az előtérben, köszöntem neki, ültünk öt-nyolc percet némán együtt, majd megjött Géza, hogy akkor mehetünk. Aztán mikor magunk maradtunk kérdezte, na, milyen arc volt az Ulickaja? Nem bírtam megszólalni” – idézte fel Grecsó Krisztián egyik emlékezetes történetét a sok közül Morcsányi Gézával, akinek nemcsak a rendszerváltás utáni húsz sikeres évét köszönhette a kiadó, hanem részben azt a bizonyos magvetős identitást is. Tóth Krisztina kiemelte, az 1990 utáni, az irodalmi életben is tapasztalható zavaros évek alatt a légüres térben lebegő szerzőknek jelentett a hatalmas lehetőség mellett biztos pontot az, ha Morcsányi a kiadóval felkarolta őket. Mindeközben az egykori vezető a szocializmus végére inkább tengődő kiadót rántotta vissza és kisebb fókuszú műhellyel ugyan, de sikerült stabilizálnia azt.
A magvetős identitás – vagy még pontosabban, Szabó T. Anna szavaival élve a „valahol otthon lenni” érzését – viszont nemcsak a megnyugtató kiadói hátteret, hanem azt az összetartó aktív irodalmi közeget is jelentette, amelybe jó volt tartozni. „Százezren megvették? Akkor az százezer olvasatlan Sorstalanság.” – emlékezett vissza Spiró György barátjára, Kertész Imrére, akinek szerinte humoránál csak a kávéja volt erősebb, amivel 28 négyzetméteres, konyha nélküli lakásában kínálta az írót. Hetven év alatt sajnos már tényleg sok a befejezett mondat is, Kertész mellett már csak emlékezetben volt jelen az estén több legendás magvetős, mint például Orbán Ottó, Bertók László, Esterházy Péter, Kántor Péter és Kovács András Ferenc.
Ez a kerek évforduló most csak egy köztes mondat, amelyre 2025-ben a kiadó többek között verseskönyvvel, podcasttal és a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtárába felvett, egykori kollégákkal készült interjúkkal emlékezik meg. Az évfordulóra pontot annak a kötetnek megjelenése tesz majd, amely a sors kedves alakulásának köszönhetően a kiadó munkája számára egyúttal szimbolikussá is vált: Krasznahorkai László Stockholmban, a Nobel-díj átvételét követően elmondott beszédét adja ki könyv formájában a Magvető.
