„Túléltem a múzsáimat, a szimbolikusakat is ugyanúgy, mint a valóságos emberbőrbe bújt angyalokat. Mondhatnám, hogy magány-színház tulajdonos lettem, csak magamért vagyok felelős, mert már minden itt marad a színpadomon.” Ezek a mondatok Cserhalmi György Székfoglaló című estjéből valók. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas színész betegsége miatt évek óta nem lépett színpadra, most az Örkény Színházban tért vissza egy két és félórás esttel. Gyakorlatilag egy önálló estről, monodrámáról van szó. Az estnek van rendezője is, Novák Eszter, aki korábban sokat dolgozott a nemzet színészével. Közreműködőik: Szép András, aki zongorázik és Roszik Hella, aki énekel, olykor közbeszól, máskor hegedül kicsit. Na és Sütő Anikó súgó, aki a színpadról, egy kottaállvány mögül segíti ki vállaltan a színészt, ha épp elakad a szöveggel. A segítésből nem hibajavítás, hanem a legtermészetesebb színház lesz, a spontán akciók a színpadon történnek, így egyfajta beavatásnak is beillenek.
Cserhalmi György 2021-ben lett tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, akkor mondta el később elhíresült székfoglalóját „Állj ki vagy” címmel. Erről lapunkban először írtunk, később bekerült Csáki Judit, a színészről szóló, tavaly megjelent portrékötetébe is. A mostani est sem véletlenül kapta a Székfoglaló címet, mert ez a szöveg, amelynek részletei a második részben el is hangzanak, sokat idézetté vált. Főként azért, mert szokatlanul szabad, emellett pontos, ám szubjektív szakmai és morális látlelet. Nem bírom ki, hogy kedvenc részemet ne idézzem újra (egyébként ezek a mondatok is elhangzanak): "Olyan országban jó élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal, ahol hihetünk magunkban és ahol hisznek nekünk. Az a beteges gyanakvás, amelybe beterpesztették magukat az ügyek intézői nem ilyen színházat és mozit akar. Egyféleséget akarnak. Olyan masszát, amelyből egyformára lehet szaggatni az ott tanulókat és ha nem ehhez hasonultok, akkor nem vagytok jó honleányok, jó honfiak! Isten ne adja, hogy ebben a hazában megint bizonyítani kelljen, hogy ki a jó hazafi!” Nos, amióta ezt a beszédet Cserhalmi György elmondta, azóta nem javult a helyzet. Sőt!
Cserhalmi György megütközést keltett a székfoglalójával az MMA-nAz Örkény Színházban sem akar más lenni, mint amivé lett. Ahogy ő fogalmaz egy édesanyjával kapcsolatos történetben : „Anya, ha lát - mint én őt, azt lássa, aki vagyok. Lássa ezt a sűrű ráncokkal barázdált, alaposan megkopott arcot, akivé lettem.” És ahogy én látom: a színész arca valóban barázdált, mégis vonzó. Hogy mi benne a vonzó? A törékenysége mögött lévő erő és derű. A bölcsesség, amely inkább háralépős, egyáltalán nem tolakodó. Olykor botra támaszkodva sétál a színpadon, máskor leül, vagy egy bárszéken énekli a saját dalszövegeit is. Történeteket mesél, családi sztorikat, a már említett debreceni operadíva édeasanyjáról, a nagypapájáról, a nagymamájáról. Téglásról, a nevelő javítóintézetről, ahol eltöltött egy időt. A debreceni színházról, ahová kamaszként került. Ugrál az időben, de végig önazonos marad. Cserhalmi nem csak nem akármilyen színész, hanem remekül is ír. Fel tudunk persze sorolni jeles elődöket, jelentős színészeket, akik nagyon jól írtak: Gábor Miklós, Darvas Iván, vagy éppen az esten is emlegetett egykori jóbarát, Latinovits Zoltán. Cserhalmi mondatai szórakoztatók, önironikusak, de leginkább a letisztultság jellemzi őket. Ahogy hallgatja az ember, nem érez közöttük semmilyen tölteléket, minden kijelentés lényeginek hat.
Érdemes a gesztusait is figyeni, ahogy mosolyog, nevet vagy éppen elkomorul, vagy elérzékenyül. Végig megkapóan rendkívül nyílt és bátor. Ahogy például a születéséról, vagy az elmúlásról beszél: „Elég hitványka, mondta a szülészorvos, amikor 1948 februárjában a Bethesda kórházban kisegített anyámból. Hitványka! A nemjóját neki! Most is az vagyok. Ha van szülész, kéne lenni halásznak is. De nem aki a halat fogja, hanem aki kisegít ebből a világból, ha eljön az ideje.” A betegségét sem kendőzi el, ahogy erről beszél: „Az intenzív osztályon vitába keveredtem a halállal. Volt ott minden. Kurva anyád! Baszd meg! Te egy tömeggyilkos vagy. Hagyj engem békén! Én a piros majom vagyok.” Aztán szerencsére, szerencsénkre győzött Cserhalmi élni akarása. Még akkor is, ha sok mindenkit, közöttük a társát, Erzsit is elveszítette.
Cserhalmi Györgynek most is jól áll a színpad. Ott nem magányos, a nézőtéren sokan ott vannak vele. Értik tisztelik és szeretik őt. Így érthető, hogy az est premierjén, amikor meglátta több szeretett kollégáját, ismerősét könny szökött a szemébe. Nem volt egyedül, Cserhalmi Székfogalója örmtelien könnyes ünneppé vált. Elsősorban a színészé, aki visszatért a színpadra és újra mesél. Nem is akárhogy!
Infó: Székfoglaló. Cserhami György írásai, naplói, családtörténete, és MMA székfoglaló beszéde alapján. Örkény Színház. Dramaturg: Kárpáti Péter. Rendező: Novák Eszter Legközelebb november 26-án látható
