Az utóbbi hónapokban egyre több hír jelent meg arról, hogy Kína fokozta provokációit a Tajvani-szorosnál, kínai vadászgépek közelítették meg Tajvant. Ehhez képest ottjártunkkor azt tapasztaltuk, hogy a helyiek nem tartanak egy kínai katonai inváziótól, úgy vélik, ez legfeljebb csak az utolsó eszköz lenne a pekingi rezsim kezében. Peking is tisztában van vele: a sziget erőszakos lerohanása számos veszélyt rejt magában egyrészt a nemzetközi válaszreakciók miatt, másrészt pedig azért, mert bár nyilvánvaló, hogy Tajpejnek semmi esélye sem lenne Kína ellen, de a tajvani hadsereg erejét sem szabad lebecsülni.
A tajvaniak sztoikusan értékelik a helyzetet. Egy részük a legendás keleti toleranciával úgy véli, akkor sem omlik össze a világ, ha eljön, aminek jönnie kell. Ahogy egy tajpeji pénzügyi szakember fogalmaz: „Ha Kína valóban támadni akarna, már megtette volna. Nem lehet minden nap rettegésben élni.”
Idén készített közvélemény-kutatások szerint a tajvaniak többsége tisztában van Kína hosszú távú stratégiájával: Peking nem zárja ki egyértelműen a katonai beavatkozást, és az utóbbi öt év provokációival, hadgyakorlataival, hibrid támadásaival a célja az, hogy Tajvant állandó nyomás alatt tartsa. Egy 2025. márciusi felmérés szerint a lakosság 33 százaléka úgy véli, a Kína jelentette fenyegetés a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat.
65 százaléknyian viszont úgy látják: egy Kína által indított közvetlen katonai támadás a következő öt évben nem valószínű.
Mások úgy vélekednek – mondták lapunknak, hogy eltúlzottak a kínai fenyegetéssel kapcsolatos nemzetközi híradások. Tajvan jelenleg nem csupán Kína és az USA közötti nagyhatalmi versengés egyik központja, de komoly nemzetközi figyelem is hárul e 23 millió lakosú szigetre. Minden, ami a szigeten történik – vagy ott történhet –, közvetlenül formálja a globális gazdasági, diplomáciai és katonapolitikai viszonyokat.
Az új elnök, Laj Csing-te kormánya intenzív hadseregfejlesztési programot indított: jelentősen nő a védelmi költségvetés, 2024-ben négy hónapról egy évre emelték a hadkötelzettek katonai szolgálatának idejét, belbiztonsági törvények szigorítása is folyamatban van. Ugyanakkor politikai cél, hogy a védelmi éberség se menjen át pánikkeltésbe. Az ország rendelkezik Patriot légvédelmi rendszerrel, amerikai F16-os vadászgépekkel és francia Mirage-okkal. S bár azért Tajvannak is vannak a nyilvánosság előtt be nem vallott aggodalmai Donald Trumpnak a szigettel kapcsolatos politikáját illetően, emlékeztetnek arra, hogy 2019-ben az Egyesült Államok még akkor jelentette be 66 amerikai F16-os eladását az országnak, amikor Trump első elnöki mandátuma végén járt. Pozitív fejleményként értékelik, s ezt szintén szinte minden tajvani megszólaló kiemelte, hogy Trump és Hszi Csin-ping kínai elnök október 30-án Dél-Koreában tartott találkozóján nem került szóba Tajvan témaköre, amit pedig a kínai elnök szeretett volna elérni. „Tajvan az Tajvan”, idézték többen is Trump megjegyzését.
2025-ös adatok szerint a tajvaniak mintegy 39 százaléka számít az USA katonai támogatására, a többség viszont inkább bizonytalanságot érez a belbiztonságot illetően. Az amerikai, az európai uniós és más szövetségesek tanácsadóinak jelenléte inkább szimbolikus, semmint gyakorlati garancia.
Akad azonban egy ország, amely érezhetően különösen közel áll a tajvaniak szívéhez, nevezetesen Japán. Miközben a Kínai Népköztársaság láthatóan sosem bocsátja meg a japán gyarmatosítás időszakát, s Tajvan 1895-1945 között szintén Tokió fennhatósága alatt állt, a helyiek bizalma töretlen Japán iránt. A napokban diplomáciai vihar keletkezett Japán és Kína között Tajvan ügye miatt. Takaicsi Szanae új japán kormányfő ugyanis azt mondta, ha Kína megtámadja Tajvant, hazája „önvédelmi erőkkel válaszolhat”. Kína élesen tiltakozott.
Japán és Tajvan különleges kapcsolatait jelzi az is, hogy az általános- és középiskolában kötelező angol után második nyelvként sok tajvani fiatal választja a japánt.
Mintegy nyolcezer tajvani diák tanul japán felsőoktatási intézményekben. Ha ide számítjuk a rövid ösztöndíjas programokat, kutatói cserekapcsolatokat, szakmai gyakorlatokat, akkor a tajvani fiatalok részvételi aránya a 10 ezer főt is elérheti.
A tajvani gazdaság zászlóshajója a TSMC vállalat, ennek révén uralja a világ félvezetőiparát. Miként vált a hardvergyártás fellegvárává a kis sziget, amely alig nagyobb Magyarország egyharmadánál? 1971-ben az ENSZ Közgyűlése a Kínai Népköztársaságot fogadta el Kína egyetlen törvényes képviselőjének, ezzel megszűntek a Kínai Köztársaság, tehát Tajvan ENSZ-ben képviselt jogai. Ezután Tajvan, hogy erősítse nemzetközi pozícióit, elhatározta: komoly erőforrásokat fektet be a félvezetőipar fejlesztésébe. Ez akkor kockázatos vállalkozásnak tűnt, de a stratégia sikere minden elképzelést felülmúlt. Ebben a sziget segítségére volt a hetvenes évek első felének olajválsága is. Míg 1970-ben mintegy 450 amerikai dollár volt az egy főre jutó GDP, ez 2025-re mintegy 28 ezer dollárra nőtt, tehát 62-szeres bővülésről beszélhetünk.
Ugyanakkor a tajvani gazdaság nem csak a TSMC-re épül, komoly vállalati hálózatból is áll. Ez kiváló felsőoktatással és világszínvonalú beszállítói hálózatokkal egészül ki. Azt azonban a helyiek is elismerik: miközben a hardverekben világszínvonalúak, a szoftvereket illetően messze nem olyan erősek.
A vezető technológiai bázis egyfajta életbiztosítást is jelent. Ha Kína blokád alá helyezné vagy rosszabb esetben megtámadná Tajvant, azzal elvágná a világot – és saját magát is – a félvezetők importjától, ez pedig beláthatatlan következményekkel járna az egész világgazdaságra nézve.
A TSMC gyárban jártunkkor elmondták, hogy csak egyetlen mobiltelefonban legalább 50 chip működik, amelyek közül több Tajvanból származik.
Azt azonban a tajvani szakemberek és döntéshozók is tudják, hogy a jelenlegi dominancia nem örök. Kína mindent elkövet azért, hogy Tajvant letaszítsa a trónról a félvezetők piacán: az 1,4 milliárd lakosú Kínával szemben nyilván nem lehet felvenni a versenyt hosszabb távon. Ettől függetlenül bámulatos az, hogy a kis ország ilyen pozíciókat vívott ki magának e téren.
A tajvani külügyminiszter a kínai nyomásgyakorlásról
Lin Csia-lung tajvani külügyminiszter lapunknak elmondta: Ukrajna helyzete nagyon fontos Tajvan számára, mivel hasonló katonai fenyegetéssel néznek szembe. Tajvan támogatja Ukrajna függetlenségét és szuverenitását, és többféle konkrét segítséget is nyújtott, például víztisztító rendszerek szállításával. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a nemzetközi közösségnek össze kell fognia a béke és biztonság érdekében, és Tajvan kész együttműködni demokratikus országokkal ezen a téren.
A kínai fenyegetés kapcsán a miniszter lapunknak hangsúlyozta, hogy Kína nemcsak katonai fenyegetést jelent, hanem politikai és gazdasági nyomást is gyakorol Taivanra.
Kiemelte, hogy Kína különböző eszközökkel próbálja befolyásolni Tajvan politikáját, többek között gazdasági intézkedésekkel és a közvélemény manipulálásával. Ugyanakkor Tajvan továbbra is erősíti kapcsolatait a nemzetközi partnerekkel, különösen az Egyesült Államokkal, hogy biztosítsa nemzetbiztonságát és gazdasági stabilitását. A külügyminiszter kiemelte, hogy Tajvan fontos szereplője a globális ellátási láncnak, különösen a magas technológiai iparban, és ebben a kontextusban is stratégiai partnerként számítanak rá.
A tajvani külügyminiszter elmondta, az amerikai-tajvani kapcsolatok igen fontosak Tajvan biztonsága és nemzetközi helyzete szempontjából. Kiemelte, hogy az Egyesült Államok mindig is kulcsszerepet játszott Tajvan támogatásában, és ez a kapcsolat mára átfogó, stratégiai együttműködéssé nőtte ki magát, amely magában foglalja a biztonságot, a kereskedelmet és a demokratikus értékeket. A Trump-kormányzatról Lin Csia-lung azt mondta, a tajvani-amerikai kapcsolat stabil, erős és a közös értékekre épül, amely bizalmat ad a jövőbeli együttműködéshez.
Megállapította, Tajvan továbbra is elkötelezett a béke mellett, és aktívan dolgozik azon, hogy erősítse nemzetközi kapcsolatait és katonai védelmét. Az ukrajnai háború példája pedig rávilágít arra, milyen fontos a nemzetközi kooperáció a globális stabilitás érdekében.
Figyelik Ukrajna sorsát
Tajvanban az orosz-ukrán háború is jelen van a helyiek gondolkodásában. Már csak azért is, mert a társadalom egy jelentős részét megdöbbentette az ellenzéki párt, a Kuomintang új vezetője, a Kína-barát Cseng Li-vun kijelentése, aki szerint Vlagyimir Putyin nem is diktátor. „A Szovjetunió összeomlása után az ország gyorsan áttért a demokráciára. Sok éven át tartottak választásokat... Putyint demokratikus szavazással választották meg. Ezért lepődtem meg, hogy diktátornak bélyegezték” – mondta Cseng egy interjúban, amit nagyon komoly felháborodás fogadott Tajvanon.
A tajvaniak többsége úgy véli: Ukrajna nem szenvedhet vereséget Oroszország ellen. Ha ugyanis Moszkva bekebelezné Kijevet, akkor félő, hogy ugyanilyen sors várna Tajvanra: Kína az orosz példán felbuzdulva igázhatná le a szigetet.
